Bejelentkezés  

A Monty Python gyilkos nyula „létezett” a középkorban

Utolsó frissítés:

Szerző:

Címkék: kritika; Sorkövető; Wikipedia; Monty Python; Z. Karvalics László; információtudomány;

„Szuperforrásból tudjuk”, hogy a Monty Python nem az ujjából szopta a Gyalog-galopp híres jelenetét. Emberevő nyulak valóban léteztek a középkorban – allegorikusan, persze.

„Az olyan szörnyekről, mint a gyilkos nyúl, kénytelen vagyok azt mondani, hogy ilyesmit egyetlen középkori történet sem tartalmaz” – jelentette ki magabiztosan William D. Padden elismert középkorász. Ehhez képest Z. Karvalics László információs társadalomkutatónak – aki búvárkodásáról a friss Kritikában számol be – „nagyjából két-három nyugodt éjszakai órácska alatt” sikerült bebizonyítani, hogy a szaktekintély állítása merőben téves. Merthogy a gyilkos nyúl alakja képi és történeti toposzként valóban létezett a középkorban, tehát nem is volt annyira eredeti az ötlet a Monty Pythontól, amikor a film egyik jelenetében a félelmetes bestiát, afféle korabeli terminátort fehér nyúl alakjában formázták meg, amit egyedül csak az antiochiai szent kézigránát pusztíthatott el.

Nyulak nyúzzák áldozatukat egy krónikában. Tapsi hapsik

Fotó:

Z. Karvalics bizonyítékai meggyőzőek. Egy francia nyelvterületen 1350 táján másolt kéziratban például a miniatúrák egyikén meztelen férfi birkózik hatalmas nyúlragadozóval. Az allegória már akkoriban a gyávasághoz kapcsolódott. A Monty Python csapatából is volt, aki felfigyelt a Notre-Dame egyik faragványára, amelyen a gyáva lovag egy nyúl elől menekül, innen jött a filmbéli ötlet, a geg.

Chartres-i székesegyházban ma is egy középkori nyúldémon szobra riogatja a jámbor híveket. Szerzőnk még számos kultúr- és művészettörténeti, írásos és képi adalékkal szolgál a „gyilkos nyulakról”. Akit bővebben érdekel, olvassa el írását.

A chartres-i nyúldémon. Fülhegyező

Fotó:

De ennél is izgalmasabb kérdés: hogyan lehetséges, hogy egy laikus kíváncsiskodó órák alatt többre jut, mint egy magát évtizedek óta könyvtárakban pallérozó medievista? A magyarázat az internet. Merthogy ez a médium hatékonyan képes összekapcsolni a „könyvtárakban” elszórva létező, ott porosodó információkat, vagyis a heterogén forrásokat integrálni. Z. Karvalics szerint az intenzív könyvdigitalizációs programok és a művelődéstörténeti ismeretek épülőben lévő „kollektív rendező-pályaudvarai” teszik lehetővé, hogy az internet mind több témakörben tekinthető „szuperforrásnak”. Így a Wikipedia is megbízható, termékeny kutatási forráshely lett, ami remekül használható az adatok rendezése közben, és megadja az „információs lökést”, ha azonnali magyarázatra van szükségünk – véli az információtudós. (Legalábbis világnyelveken – tesszük hozzá mi.)

Az internet emellett le is rövidíti a kutatást. Hisz korábban a szorgalmas, tisztességben megőszült tudós is csak nagy szerencsével, hosszú évek után járhatott volna sikerrel, míg most a keresési tapasztalat ezt néhány óra alatt egy laikus számára is lehetővé teszi.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezentúl iskolai tanulás helyett inkább a Google-kereső rutinjait kéne elsajátítanunk, mert a számítógép előbb-utóbb úgyis mindent kiás. „A műveltséget, a felkészültséget, a kontextusteremtő jártasságot, amelyek értelmet adnak az elemi találatoknak, vagy a forráskritikai érzéket nem lehet kiváltani puszta Google-varázslattal. Ha könyvekig eljutunk, nem árt angolul, franciául, latinul, németül érteni kicsinyt. Szerencsés valamennyi fogódzóval rendelkezni a kronológiában. És persze célszerű soha nem elfelejteni, hogy az internet humán hálózat, amelyben a tudás hordozói továbbra is emberi agyak” – figyelmeztet Z. Karvalics László.

(Kritika, 2011/9–10)

zádori

Friss állások Jobline.hu

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X