16 csapat, 16 kötődés - így szurkolunk a foci-Eb-n
16 csapat, 16 alkalmi blogger, 16 kötődés. A hvg.hu garantáltan szubjektív előzeteseket és kommentárokat közöl az ukrán-lengyel foci-Eb mindennapi meccs-betevőihöz. Újságíróink és társszerzőink nem nyomják el szurkolói énjüket. Lesz tehát mibe belekötni. Most ők is beköszönnek.
Pénteken kezdődik a foci-Eb, amire a hvg.hu a meccsek közvetítésén kívül szubjektív elemzésekkel is készül. 16 alkalmi blogger fogja képviselni a 16 csapatot lelkes szurkolóként a meccsek előtt és után. A következő napokban, a foci-Eb kezdetéig az alkalmi szerzőink mutatkoznak be. Íme az A csoport lelkes vezérszurkolói.
Hont András: Dva bratinki
Amikor a jelenlegi lengyel ellenzék képviselői a magyar kormány mellett tüntetettek, és ezt a pártmenti média a lengyel-magyar barátság megnyilvánulásaként tálalta, gondoltam, kellően testvéries viszonzás, ha én meg elmegyek a lengyel kormány mellett demonstrálni; azután jobb megoldás jutott eszembe. A magyar viszonyok kivetítése szerint, ha az Európa-bajnokságon a lengyeleknek szurkolok, akkor az a lengyel nép és választott vezetőik melletti kiállásnak tekintendő. Erre más kézenfekvő okaim is vannak:
1. Bem apó
2. a lengyel lányok szépek, Krakkó szép
3. viszont Varsóban elveszett a Somló (bár az aligha írandó lengyel barátaink javára, hogy később megkerült)
4. közismert, hogy történelmünk számtalan ponton kapcsolódik egybe; voltak ennek nagyszerű (néhány kiváló uralkodó) és kevésbé nagyszerű pillanatai, mint például amikor hazánkat jól ismerő Bogdan Góralczyk „Magyar törésvonalak” c. munkájához Lengyel (!) László írt előszót
5. nem feltétlenül ezért, de múltunk hasonlóan tragikus
6. jelenünkben már kevesebb hasonlóság figyelhető meg, (bár még mindig elég) ám az kétségtelen egyezőség, hogy mindkét ország GDP-jének jelentős részét stadionépítésre költi
7. elismerem a nagyvonalúságot, és imponál, ha egy válogatott két komplett csatársort képes kiállítani, akkor a Klose-Podolski támadópárost önzetlenül átengedi a németeknek
8. ellenben nem rajongok a magyar tévékommentátorokért, és minél tovább jutnak a lengyelek, annál nagyobb esély van arra, hogy beletörik szpíkereink nyelve abba, hogy Adrian Mierzejewski a Trabzonspor játékosa
9. végül: noha a lengyel válogatottnak Emmanuel Olisadebe személyében volt egyszer egy nigériai születésű játékosa (én élőben láttam játszani egy Polonia Varsó-Vasas Intertoto kupa-derbin), Európa-bajnokságon nem lehet afrikai csapatoknak szurkolni. Aki azt hiszi, hogy magától értetődő, hogy a kontinensviadalon más földrész csapatai nem indulnak, azokkal közlöm, hogy a Tóta W. kolléga éjjel fél egykor tőlem értesült arról, hogy Észak-Korea nem vesz részt az eseményen, pedig már töltötte a tollába plutóniumot.
Létezik ezenfelül egy gyerekkoromból származó személyes szál, amelyik a lengyel focihoz fűz. Életem utolsó gondtalan nyarán, 1982-ben néztem a vébé meccseit (akkor ejtette ki Belgium a honosított lengyel Czerniatinsky révén 11 perccel a csoportkör vége előtt a magyar csapatot), és a bronzmeccset frankofón családom karéjában izgultam végig. Dacból is a lengyeleknek szurkoltam, akik Szarmach, Majewski, illetve Kupcewicz révén három-kettőre le is gyűrték a franciákat. Boniek innentől különös figyelmemre tarthatott számot, talán ennek köszönhető, hogy a lengyel válogatott azóta említésre méltó eredményt legföljebb annyit ért el, hogy 86-ban Boniek még egy parádésat ollózott a braziloknak – mellé. Ha most se jön össze elfogadható eredmény, akkor marad a tüntetés a kormány mellett. A lengyel kormány mellett.
Hernádi Levente Haralamposz: Hozzuk közelebb a görögöt az emberekhez!
Hogyan drukkol a sajátjainak egy igazi (félig) görög, ha nem szereti a focit, nem érti a játékot, de muszáj lesz néznie a meccseket? - Kiül a tavernába, és másokra bízza a munkát. Ezt fogom én is csinálni.
A bíró mindig hülye, a labda mindig gömbölyű, a lest nekem is mindig magyarázni kell, a fociról tehát nem én fogok újat mondani. De minden meccsre találok majd valahol, valakit, aki igen.
A mérkőzések aktuális állása mellett inkább arra keresem majd a választ, hogyan viszonyulnak egy spanyol szövetségi kapitány vezette görög sikercsapathoz Budapest szívének eldugott kocsmáiban, ahol a dohányzási tilalom ellenére is sűrű füstfelhő takarja a sarokba akasztott tévét.
Él-e a szimpátia a görögök iránt azok után, hogy Európa minden baját a lustaságuknak, és a 15. havi nyugdíjuknak tulajdonítjuk? Fog-e őszintén kiabálni Anasztópulosz első gólja után bárki is a Szabadság téri kivetítők előtt? Mi a görög csapat sikerének a titka? Lehet-e nem drukkolni a görög csapatnak, ha egy deci metaxát kínálnak érte? - Annyi kérdés.
A meccsek alatt többedmagammal körbejárjuk a várost, ha akarjuk, még görög turistának is könnyedén álcázzuk magunkat, és megnézzük, hányan, hányféleképp, milyen italok kombinációjával szurkolnak a minden bizonnyal nagy meglepetéseket tartogató görög csapatnak. Bejelentkezünk majd kiskocsmákból, sportkocsmákból, romkocsmákból, találunk majd nálunk sokkal őszintébb, szakértőbb és érdekesebb drukkereket, akiket azon nyomban bemutatunk majd önöknek is.
Évek óta visszatérő szabály, hogy mindig van egy meglepetéscsapat a világversenyeken. Egy szinte teljesen esélytelen, amelyik már azzal megdöbbenést szerez, hogy kijut. Mint Trinidad és Tobagó a 2006-os vb-n, ahol még pontot is szerzett. Igaz, hogy csak egyet, a Svédország elleni 0-0-ás döntetlennel. De az egy pont is pont.
„Szakmailag” nem tudom kellően alátámasztani, inkább a női megérzésemre hagyatkozom: idén a „nagy” meglepetést az orosz válogatottól várom. És mint nem reprezentatív közvélemény-kutatásomból kiderült, a környezetemben lévő férfiak is hasonlóan látják a helyzetet. Talán éppen ezért is szimpatikusak nekem; míg ilyenkor az emberek többsége a „legendás” focinemzeteket favorizálja (angolok, spanyolok, olaszok, németek, franciák, stb.), én szinte mindig azt bírom a legjobban, akit esélytelennek tartanak. Csakazértis.
Az orosz bajnokságról itthon keveset hallani, csak az igazi fanatikusok vannak benne otthon, legutóbb Dzsudzsák Anzsi Mahacskalába, majd pedig onnan a Dinamo Moszkvába való átigazolásakor volt felkapott a téma Magyarországon. Ha úgy vesszük egyébként, már itt bele lehet magyarázni némi személyes kötődést, hiszen ha már Balázs, akkor nem lehet elfelejteni, honnan érkezett oda (oké, PSV, de előtte meg Loki, innentől kezdve pedig nincs miről beszélni). És ne felejtsük el, egy másik honfitársunk is játszik a ruszkiknál: Huszti Szabolcs a Zenitben.
Az elmúlt hetekben egyre többet „gugliztam” rá az orosz focira, hol mit írnak róla. És egyre jobban magával ragad, igenis van varázsa. Emellett szurkolói szempontból is izgalmasak (hogy csak annyit említsek: hard bass, ustawka – de ezekről a dolgokról majd később).
Természetesen, ha már nő vagyok, mindenképp szerettem volna belevinni a témába némi csajos kontentet is, de a gyors pasimustrám kiábrándító véget ért: a hölgyeknek nem az oroszok lesznek a kedvencei. Ha helyes srácokat akarunk nézegetni, maradjunk a jól bevált spanyoloknál vagy portugáloknál.
De abban biztos vagyok, hogy remek meccseket láthatunk majd tőlük. Remélhetőleg a drukkereik sem fogják vissza magukat, várhatóan rengeteg orosz lesz majd ott a meccseken, hiszen az egyik légitársaságuk ingyenjegyeket is biztosított a válogatott szurkolóinak. És most nem az elfogultság beszél belőlem (na jó, talán egy kicsit), igenis hiszem, hogy komoly meglepetést okozhatnak a 2012-es Eb-n ezek a messziről jött fiúk. Sőt, megkockáztatom, hogy akár a döntőig is el tudnak menetelni. HAJRÁ OROSZORSZÁG, GO RUSSIA, ехать в Россию!!!
Woland Iván: A Mulandóság gátján még innen (Csehország)
Elhatároztuk, hogy ugrunk. Leugrunk a gátról a vízbe, ha. Ha megnyerik az Eb-t. De addig nem nagyon fürdünk. Minek. Kurva fix! Leugrunk! - üvöltötte Egon Bondy a magyarok utáni vesztes előkészületi meccs után. És fúj, és fúj! - köpött ki, és ordított bele a híradó kellős közepébe, melyben éppen barátilag köszöntöttük a magyar csapatot, a rendezőség felkapcsolta a villanyt, és kivezették Egon Bondyt azzal a megjegyzéssel, hogy üvöltésének az egész világra beláthatatlan következményei lesznek. De a kocsmánk népére mindenképpen.
Akkor már egy napja ültünk a Kandúrhoz címzett kisvendéglőben. Egon Bondy, a költő, Bamba úr, a környékbeli temetkezési intézet tulajdonosa, Hurych úr törzsszurkoló, megfellebbezhetetlen szaktekintély, és én. Jupa, a kopasz, öreg kocsmáros pedig csak hordta elénk a sört meg a knédlit. A kocsma udvarán tűzoltók gyakorlatoztak, de nem sokáig, mert Pepin bácsi felmászott hozzánk a létrájukon, az ablakban széttárta a karját, és széttárt karral Krisztusként kinyilatkoztatta a végső igazságot: ezeknek ott lent bedugult a spriccerük.
Anyádnak dugult be Pepin, csak gyere le! Kiabált a tűzoltó parancsnok.
A Kollernek, a Poborskynak meg a Nedvednek bezzeg nem fog. Hazavágjuk az oroszokat! Pepin lelkesen szavalta a kedvenceit. Mi nem annyira lelkesen hallgattuk. Pepin nem látott már jól, viszont süket is volt. Így mindegy kinél volt a labda, ő biztosan felismerte kedvenceit. Mivel a tévékommentátort nem hallotta, nyugodtan lehozta magában a szokásos összeállításával a nemzeti csaptunk meccseit. Nem zavarta, hogy az a csapat már egy ideje nincs. Minket annál inkább zavart, hát ittuk a sört és ettük a knédlit.
Pepint elvitték a tűzoltók, belerakták egy kádba. Hurych úr nagyot sóhajtott: Pepinnek igaza van! Azokkal lenne esély!
Már megbocsásson, Hurych úr, de Rosickyvel és a régi Barosunkkal azért felcsillan némi remény… vetette közbe Bamba úr, de ekkor visszatért Egon Bondy:
Költészetet akarok! Költészet nélkül nincs művészet! Hol vannak a művészeink? Iparosokat látok csak! Költészetet a támadójátékba! És zsebcseleket!
Jopa, a kocsmáros megsimogatta fényes kopasz fejét, és egy vödör sört tett Egon Bondy lábához.
De a lényeg nem ez volt, hanem hogy végül is tegnap beköltöztünk ide a Kandúrba. Itt alszunk, eszünk, de legfőképp iszunk addig, amíg a fiúk ott harcban állnak az Európa-bajnokságon. Mi nem megyünk haza.
A kocsma népét máris megrémisztettük. Annyira szerettük a sört, hogy kézzel leszedtük a habot, bekentük vele az arcunkat, a következő sörnél megújráztuk a habos kenegetést most a hajunkra is, úgyhogy már messziről csillogtunk és illatoztunk a sörtől.
Fénylő asztalunkból csak úgy sugárzott a habos-knédlis üzenetünk: Cesky dotoho!
A HVG hetilap is foglalkozik e heti lapszámában a pénteken kezdődő foci-Eb-vel, többek között helyszíni riporttal, esélylatolgatással, és felidézik, milyen volt korábban az, ha keleti házigazdája volt a labdarúgó-bajnokságnak.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
