Overdose felépült, de már nem lesz a régi

Beigazolódni látszik az a szakmai sejtés, miszerint a magyar csodaló, bár felépült hosszan tartó betegségéből, egykori formáját már nem tudja hozni.

A HVG és a hvg.hu többször is foglalkozott már a hétvégén veretlenségét elvesztő versenyló karrierjével. Most egy tavalyi cikkünket felidézve újra megkíséreljük feltárni a betegség állatorvosi hátterét.

A nemzet Dózija tavaly áprilisban sérült le. Hosszas és körülményes lábadozása után ugyan nyert két futamot, de a nemzetközi élvonalba nem sikerült visszatérnie. Vasárnap Baden-Badenben már a startgépbe is alig lehetett betuszkolni, lovasát háromszor is földre penderítette. (Bár, a résztulajdonos Mikóczy Zoltán szerint a francia Soumillon okozta a bajt, amikor idő előtt levette a ló fejéről a kámzsát, amellyel a beállás idejére „elvakítják” a nyughatatlanabb telivéreket.) A rajt után ugyan még vezetett az Alagon tréningezett Overdose, de a cél előtt 300 méterrel már nem bírta szuflával, láthatóan elfáradt, és hatan is elébe kerültek. A formahanyatlás oka betegségében keresendő, vagyis, hogy Dózi melső lábai már nem ugyanazok, mint két éve.

Fotó: hvg

Persze akadt már példa csodás gyógyulásra a lósport történetében. 1939-ben a galopp egyik legnagyobb eredményét elért – a Kentucky Derbyt, a Preakness Stakest és a Belmont Stakest egymás után megnyerő, ezzel a Triple Crown trófeát elhódító – amerikai Seabiscuit bal első lábának ujjhajlító ina szakadt el részlegesen. (A lólábat az acélkábelekével vetekedő szakítószilárdságú ín mozgatja.) Az esetek többségében visszafordíthatatlan rokkantsággal járó sérülés – köszönhetően a gondos ápolásnak és a teljes nyugalomnak – rendbe jött, s a telivér egy év kihagyás után győztesen tért vissza a versenypályákra.

Az bizonyosnak látszik, hogy a csodalónak kikiáltott Overdose részben a kíméletlen kíváncsiságú média áldozata. Az idei szezon kezdő futama előtt kilenc tévéstáb és még több fotós tülekedett a patkolásánál. „Egymást váltottuk az alagi istálló egyetlen lóra és legfeljebb egy lovászra méretezett bokszában, a fotósok még a fal tetején is lógtak, nem is értettem, hogy engedhették ezt a hisztériát” – osztotta meg a HVG-vel lelkiismeret-furdalását tavaly év végén az egyik kereskedelmi tévé operatőre.

Az ominózus verseny után újrapatkolták a csodamént, de – vallotta be a tulajdonos – „mivel csak ugyanabba a lyukba lehetett visszatenni a szegeket, a nagyobb biztonság érdekében még be is ragasztották őket”. Ám a ragasztó alá fertőző anyag került, „a góc begyulladt, május 2-ára bedurrant a lába”. Nem véletlenül.

Tavaly május legelején „patatályogot”, feltehetően gennyes patairha-gyulladást diagnosztizáltak Overdose-nál. „Ez a megbetegedés szerencsés esetben a tályog feltárásával, a ló leállításával és helyes sebészi utókezeléssel, ésszerűen visszafogott takarmányozás mellett gyógyítható” – így Bucsy László. Csakhogy a mén továbbra is kapta a versenykondícióért felelős, speciális müzlik formájában adagolt (HVG, 2008. november 22.) fehérjedús takarmányt, aminek szerepe lehetett a másik elülső pata megbetegedésében.

A kívülről egységesnek tűnő pata bonyolult szerkezet. A ló olyan páratlanujjú patás állat, amelynek csak a középső, harmadik ujja fejlődött ki, és annak az ujjhegyén áll; a csontok, porcok és inak alkotta bonyolult rendszerű patát a rugalmas, de zárt szarutok védi. A pata – autós hasonlattal – futómű gumiabroncsostul, lengéscsillapítóstul, egyszersmind érzékeny tapintószerv is. Ráadásul nem megfelelő takarmányozás esetén az emésztés során felszabaduló méreganyagok ezt a „szervet” támadják meg először. A hajszálerekkel dúsan behálózott patairha gyulladása esetén izzadmány (savó) képződik, amelyet a zárt szarutok nem enged távozni, ezért az helyet keres magának, és beszivárog a patacsont és a szarutok közé, elválasztva azokat egymástól. Egészséges állatban a talpi felület kivételével ezek összeköttetése fogaslécszerű, és olyan erős, hogy a patacsont elmozdulása lehetetlen. A patairha-gyulladás súlyos eseteiben azonban a teljes szarutok is leválhat a patáról. De még ha időben kezdődik is a kezelés, a patával megegyező formájú patacsont akkor is lesüllyedhet vagy elfordulhat. Ennek megelőzésére meg szokás nyitni a szaruréteget a savó előtt, a lovat a szalma vagy faforgács alom helyett homokra állítják, és – hogy ne mozdulhasson el a patacsont – begipszelik a patát, akár a lábszárral együtt. Legújabban pedig a patacsontot csavarokkal a szarutokhoz rögzítik.

Az elfordult patacsont átütheti a szarutok talpi részét, mint az történt az örökös magyar bajnok, többszörös világkupagyőztes magyar díjlovas Dallos Gyula Bahama nevű lovával az 1970-es évek végén. A fájdalmat idült esetekben az érzőidegek kimetszésével meg lehet szüntetni, így az állat legalább tenyésztésben maradhat. De ha a patacsont több végtagon is súlyosan rotálódott, az állat általában menthetetlen. A patacsontsüllyedés szintén jelentős teljesítménycsökkenéssel jár, mivel a csont teljes talpi felületével közelebb kerül a talajhoz, és – mint valami kitaposott cipőben – elveszíti rugalmas alátámasztását. Szakállatorvosok abban mindenképpen egyetértenek, hogy az említett esetekben nem szabad a lovat mozgatni.

Overdose mégis Franciaországba utazott a tavalyi nyár legelején – zsokéja, a belga Christophe Soumillon tanácsára. Ott az a nézet, hogy egy lovat minél hamarabb talpra kell állítani, nem kell kímélni, pihentetni, menjen, keressen pénzt, amíg tud – említette akkor Mikóczy. Ez történt a magyar telivérrel is, aztán pár hét után a nyár közepén Angliába került, ekkorra viszont már hat fokot elfordult a patacsont. A szakirodalom és saját gyakorlatunk szerint 10 foknál kisebb eltérés általában még korrigálható különböző sebészi, ortopédiai beavatkozásokkal, a »szarutok patacsonthoz igazításával«, és hónapokig tartó kíméletes pataszabályozással lábra állítható a ló.

Ez láthatóan megtörtént, Overdose nem sánta, robog is, mint a gyorsvonat, de felettébb kétséges, hogy valaha is elérhetné a korábbi expressz-sebességet.

VAJNA TAMÁS