Erőss Zsolt a műlábról, a családról és az igazi kudarcról – interjú és videó

Erőss Zsolt és Kollár Lajos évek óta Magyarország legsikeresebb expedícióit vezetik a Himalájába. A hvg.hu-nak adott interjúban az idei vállalkozás körülményeiről, a kényszerű döntésekről, a lábprotézisről, a családról és a jövőben várható nehézségekről beszéltek.

hvg.hu: Technikai szempontból csak nehezebb hegy következhet. A mostani tapasztalataid alapján mire számítasz a várhatóan nehezebb expedíciókon?

Erőss Zsolt: A hegyen szerzett tapasztalatok világosan mutatják, hogy mennyit kell fejlődni és min kell még javítani. A mostani expedíció előtt csak két héttel kaptam meg a protézist, de még egy héttel az indulás előtt is variálni kellett vele. Kevés idő jutott a tesztelésre, utólag már jobban tudom az elvárásokat. Előttünk van egy tavasz és egy síszezon, ki fogom tanulni, hogyan működjek együtt minél jobban egy ilyen lábbal, és hogyan végezhetek teljesebb értékű munkát. Ha ezen az expedíción egészséges vagyok, azért másképp állok hozzá, amiben az is benne van, hogy talán megpróbáltam volna egy olyan jellegű partizánmászást is, mint korábban a Nanga Parbaton vagy a Dhaulagirin.

Az időjárás nem engedte fel a csúcsra a mászókat – kattintson a galériánkra! Fotó: Erőss Zsolt

hvg.hu: Idén egy kéttagú filmes stáb és egy síalpinista, Wetzl Péter is veletek tartott, ez pedig szokatlan, eddig ismeretlen helyzetet teremtett. Hogyan befolyásolták a mászást?

Erőss Zsolt: A filmes stábbal előre tisztáztuk a prioritásokat, azaz hogy a hegymászást semminek sem lehet alárendelni. Tudták, hogy nekik kell majd alkalmazkodni, de egy dokumentumfilm szerintem egyébként is arról szól, hogy a film alkalmazkodik ahhoz, akiről szól, nem kell Brad Pittet csinálni belőlem. Ezt amennyire a körülmények engedték, meg is valósították. Néha persze sokat kellett várni, ami ilyen magasban kicsit bosszantó volt, de összességében nem vált a mászás kárára. Wetzl Péter egyáltalán nem lógott ki, sőt nemcsak beállt a többiek közé, de igazodott hozzájuk, ráadásul jó erőben volt. A lécekkel például az volt a terve, hogy csak a végső csúcstámadásnál viszi magával. Ha nem ilyenek a viszonyok, szerintem ő is, mi is sikerrel jártunk volna.

Kollár Lajos: Igen, Wetzl Péter valóban teljesen alkalmazkodott a csapathoz, és a filmes stáb is jól illeszkedett az idei tervekbe, lévén azért nem ez volt a legerősebb expedíció. A hangulat pedig kifejezetten jó volt a nüánsznyi súrlódások ellenére. Az előbb említett okok miatt ez már eleve egy nyugodtabb tempójú expedíciónak indult a korábbiakhoz képest, amely teljes mértékben fel is dolgozta az új, különleges körülményeket. Nem emlékszem olyan éles helyzetre, ami komolyan akadályozta volna a mászást. Ha az időjárás engedte volna, a csúcstámadás sikere nem a forgatáson múlt volna. Ebben teljesen biztos vagyok.

hvg.hu: Mik a jövőbeli terveitek? Vannak konkrét célok?

Kollár Lajos: A konkrét célok kitűzése komolyabb csapatelemzést igényel. Zsolt most kórházba megy, kiveszik a lábából, ami nem oda való. Ez is idő, mint ahogy a pénz összehozása, az edzés és csapat összeállítása is az. A legesélyesebb hegyek közül a Kancsendzönga túl magas (8586m) és széles, az alaptábort is nehezebb elérni. Nem biztos, hogy Zsolt lába addigra olyan állapotban lesz, hogy jól bírja. Ugyanakkor a Lhoce is nagy (8516m), ott is sokat kell gyalogolni. Az Annapurna gyönyörű, ugyanakkor veszélyes, lavinás, ami viszont gyorsaságot igényel. Ezt még át kell rágni, de az utóbbi két hegy a legesélyesebb.

hvg.hu: A „Magyarok a világ nyolcezresein” sikeres és elismert expedíciós-sorozat, a szervezés mégsem egyszerű. Milyen nehézségekkel kell megküzdenetek?

Kollár Lajos: Ilyenkor is a hétköznapi problémák nehezítik a dolgunkat, az anyagi javak megszerzése ennek az egésznek az alfája és ómegája. Leegyszerűsítve: ha megvan a pénz, megyünk, ha nincs, akkor nem. A többi probléma könnyebben megoldható, hiszen az akarat megvan. Sőt, még akkor is kemény az elhatározás, ha olyan problémák jönnek közbe, mint ami most Zsolttal történt. De nem is kell minden expedíciónak sikeresnek lennie, akkor tele lenne a világ öntelt hegymászókkal. A kudarcok sok mindenre megtanítanak, többek között alázatra.

Kollár Lajos – kattintson és tekintse meg az expedícióról készült galériánkat! Fotó: Hernádi Levente

hvg.hu: Egy-egy expedíció alkalmával gyakran több mint két hónapot is távol vagytok. Hogyan bírja a családotok?

Erőss Zsolt: A feleségem egyértelműen támogatja az életvitelem, hiszen ő is a része. Azonban őt most az anyaság köti le, ez a fontosabb. Az elszakadást mindkettőnknek nagyon nehéz megélni, mint ahogy neki folyamatosan izgulni, hogy mi van velem. Örül, ha felmegyek, de még jobban annak, ha visszatérek. Bár abszolút hozzáértőként néz erre az egészre, biztosan nagy teher neki. De kemény hegymászó, bízom benne, hogy el tudja ezt viselni. Az én helyzetem is egyre nehezebb, hiszen a gyermekem értelme egyre nyílik, érzem a ragaszkodását és azt, hogy nem érti, hova tűnök el ilyen hosszú időre. Ezek a legnehezebb érzelmi helyzetek számomra.

Kollár Lajos: Persze nehéz a feleségemnek, de annak idején így kapott engem. Megismert és már megtanulta kezelni ezt. Mindenképpen furcsa helyzet, ha valaki ennyi időre elmegy otthonról, ezért közben is igyekszünk tartani a kapcsolatot. A mostani expedíció rövid volt, de volt már két és fél hónap is, ami lényegesen keményebb. Ez is egy olyan nehézség, amivel minden évben újra és újra meg kell birkóznunk.

Vincze Szabolcs

(Az interjú szerzője 2008 óta a "Magyarok a világ nyolcezresein" expedciósorozatának sajtófőnöke.)