szerző:

A Berlin melletti, nagy múltú Hoppegarten pályáján készül a visszatérésre Overdose, akihez a németek is nagy reményeket fűznek.

Húsvét vasárnapján két meglepetés várja a Berlin-Hoppegarten lóversenypályára, a galoppszezon megnyitójára látogatókat. A rendezők négyezer csokinyuszit dugnak el a belső, füves területen, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kedvet csináljanak az idelátogató apukáknak és anyukáknak, hozzák el a gyerekeket is. Akik közül – reményeik szerint – néhányan később majd már nemcsak csokikeresőbe, hanem versenynézőbe is ideszoknak. A másik meglepetés a nagyobb gyerekeknek szól, akiknek versenyen kívül ugyan, de bemutatják Overdose-t, a csodalovat, vagy ahogy itt emlegetik, a „budapesti ágyúgolyót”.

„Olyan ez nekünk, mintha a Hertha BSC Lionel Messit szerződtetné” – érzékelteti Overdose jelentőségét Gerhard Schöningh, a hoppegarteni pálya tulajdonosa. Szó, ami szó, a patinás berlini futballcsapatra ráférne az erősítés – jelenleg éppen a kiesés ellen küzd a Bundesliga első osztályában, egyre kevesebb eséllyel. És a Hoppegarten is látott már szebb napokat, méghozzá jó sokat. 1868-ban rendeztek először versenyt a komlótermesztésről nevezetes (Hopfen magyarul komló) kertek vidékén. A versenyek gazdája az akkor alapított Union lovasklub volt, és az első világháborúig folyamatos volt a fejlődés: 1912-re már öt pálya volt Hoppegartenben, az istállókban 1500 lovat neveltek-tartottak. Volt olyan versenynap, amikor az úri közönség 40 ezer nézővel képviseltette magát. Ehhez képest a tavalyi szezonban egész évben 54 ezer látogatójuk volt, ami akkor is kevés, ha Schöningh azt hangsúlyozza, hogy a szám a korábbi évhez képest 32 százalékos növekedést takar.

Hoppegartennek ugyanis nem tett jót a német egység. A második világháború után az NDK-hoz került versenypályát ugyanúgy államosították, mint egy gépgyárat, így „népi tulajdonú üzem”, azaz VEB lett, ami azért nem zárta ki, hogy rendezzenek versenyeket, például a szocialista országok telivéreinek találkozóját. Sőt még fogadási lehetőségek is voltak, egyrészt az ugyancsak VEB-előjellel ellátott állami fogadóirodánál, meg az illegális bukmékereknél is, akiket a Stasi vagy nem tudott, vagy nem is akart ebbéli tevékenységükben megakadályozni. Így aztán a legszocialistább időkben is ezrek kerekedtek föl rendszeresen, hogy a Kelet-Berlin központjából S-Bahn gyorsvasúttal megközelíthető lovira kilátogassanak.

Az NDK első és utolsó szabad választása után két hét sem telt el, amikor 1990 márciusának utolsó napján megrendezték az első német–német derbit, és akkor úgy tűnt, Hoppegarten ismét felvirágzik. Ám a lelkesedés nem sokáig tartott, pénz meg kevés volt. Bár azonnal állami támogatás is jutott neki, döcögős évek után 2005-ben fizetésképtelenséget jelentett az Union lovasklub, amely az NDK-vagyon felszámolását jelentő privatizáció során visszakapta Hoppegartent.

A végleges bezárástól – 2007-ben már nem tudták megtartani az összes versenynapot – az mentette meg a pályát, hogy a szövetségi állam földvagyonkezelő igazgatósága, amelyhez visszakerült a pálya, 2008-ban el tudta adni. A már idézett Schöningh Londonban volt egy befektetésialap-kezelő résztulajdonosa és menedzsere, méghozzá a jelek szerint sikeres, mert miután kiszállt és eladta üzletrészét, meg tudta vásárolni a több mint 200 hektáros, részben természetvédelmi, részben műemlékvédelmi oltalom alatt álló területet a hozzá tartozó épületekkel, istállókkal.

Ezek egyikében lakik január óta Overdose, és a tavalyi betegségét követő rehabilitáció után itt vette újra edzésbe trénere, Ribárszki Sándor. Hoppegarten pedig a magyar csodalótól várja az igazi fellendülést, nem „csupán” harmincszázalékos, hanem ugrásszerű látogatónövekedést, a Messi-effektust. Hogy mennyire Overdose-t állították terveik középpontjába, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy évadnyitó sajtótájékoztatójukat nem valamelyik előkelő szállodában rendezték, amint amúgy szokásos lenne, hanem a berlini magyar nagykövetségen. Itt elsősorban azt firtatták a termet megtöltő újságírók (a berlini sajtó rég mutatott ekkora érdeklődést magyar vonatkozású esemény iránt), hogy a húsvétvasárnapi, közönségcsalogató bemutatkozás után mikor állhat aztán versenyben is rajthoz a magyar csodaló.

Erre sem Mikóczy Zoltán, Overdose társtulajdonosa, sem a vagyonkezelő kft. másik felét birtokló öt nagy vállalkozás (a Járai Zsigmond-féle Pannónia biztosító, az OTP, Demján Sándor Euroinvestje, a Mol és a Közgép) képviseletében jelen lévő Preisinger Gábor, de a tréner és az állatorvos sem tudott biztos választ adni. A németek persze azt szeretnék, ha minél előbb. Amióta tavalyelőtt úgy nyerte meg a baden-badeni Aranyostor díjat, hogy az elején hagyta futni a többieket – a német tévékommentátor szerint csalinkázott, mint egy dakszli –, majd úgy állva hagyta őket, mintha a pályán sem lettek volna, azóta csodalónak kijáró nimbusz övezi a magyar paripát. Hoppegarten egyébként nem lesz rossz ómen Overdose-nak. Annak idején az 54 veretlenségével mindmáig világelső Kincsem 1876-ban itt nyerte első németországi versenyét.

WEYER BÉLA / BERLIN