Kiss Noémi
Kiss Noémi

Halottnak jó lenni Grúziában. Élni sokkal nehezebb.

A grúzokról azt hittem erősek, az olimpián a cselgáncsot, a súlyemelést és a birkózást is több számban megnyerik. Nemzeti sportjuk erőt és a kitartást tükröz. Kicsi, zömök, fekete arcú emberek. Szemük csodaszép, és nagyon tudnak udvarolni. Igen, a grúz férfiak, akik több ezer méteres hegyeken dolgoznak évszázadok óta, megépítve a világ legszebb keresztény kolostorait. Akik Tamar királynő uralkodása idején (1184-1213) várakat, erődöket emeltek, több ezer méter magas falvakban, hogy megbújjanak az Inguri folyó mentén, betelepítették a hegyeket – ami ma is csodaszámba megy. S közben kiderül, hogy ezek a férfiak halnak meg a leghamarabb a világon.

©

A grúz férfiak esendőek, korán halnak és betegek. Fájós lábbal, derékkal, infarktusban, rákban. Negyven évesen, amikor már nagypapák, végleg elbúcsúznak a világtól. Ráadásul cigarettával, borral temetik el őket, hogy ne haljanak meg örökre. Hogy a halott a halálában is az élethez és az élvezethez kötődjön – vigaszul az itt maradóknak. Nincs kezdet és vég, csak ítélet – a grúz férfiak a temetőkben örökké élnek. Kelet-Európa legszebb temetőiben nyugszanak.

Láttam a grúz férfiakat, halottnak és élőnek is. Fájdalmasan szívszorító és valóságos a létezésük, már ha az örök életben gondolkodunk, és nem a hirtelen, tragikus és fájdalmas halálban, ami inkább veszteség volna. És sem borral, sem cigarettával nem hozható vissza ez a kemény élet.

Kövek, a Kaukázusban minden reggel omlanak, a sírokon, a házak félkész falán és a hegyi úton a szakadékokban és a gleccserpatakokon. Moréna és kőomlás között utazunk.

Mikor végre megérkezünk Kutaisiből az Inguri völgyébe, egy szvaneti faluba, annak a legmagasabb dombján, egy ókeresztény kolostor tövében állunk. Még fogalmam sincs, hogy mindjárt kezdőik a halottak itatása és etetése. Egy kendős néni köszön, mosolyog, az oldalsó oltárba bújik. Meggyújtja a gyertyákat, felrakja az ikonhoz, bort önt a petpalackba, aztán kenyeret vesz elő a nejlon szatyrából. Mindenkit körbekínál. Érkezik a család és a rokonok. Apák, nagyapák, nagynénik. Nem, ez nem temetés, ez a halottak etetése és feltámasztása.

A szvaneti temetőben egyik sír éri a másikat. Össze vannak zsúfolva a legfrissebb temetések. Kivétel nélkül az utóbbi pár évben kerültek ide. Aki Grúziában jár, a legtöbb halottal itt tud is találkozni. Mert itt az élő és az élet is a halálra emlékeztet, nem fordítva, a halál az életre. A temető élő, szerves része a mindennapoknak. Sokszor ez a halál csak egy gyufa a piaci sajtok között, fénykép a síron, karcolat, vagy egy palack az út szélén, Szt. György képmásával és ortodox kereszttel. A sírok kőből vannak kirakva és tartozik hozzájuk egy gyertya, valamint a halott fényképe.

Halottnak jó lenni Grúziában, fényes a sírod, nevetsz, cigarettázol, vagy a kedvenc cselgáncsruhádban temetnek el. Élni sokkal nehezebb.

A kendős néni kiosztja az oltárnál a kenyeret, mindenki tör egy darabot. Együtt eszünk és iszunk Letin falu temetőjében, a kolostor tövében a rokonokkal. Vagy másnap az út menti oltár mellett. Grúziában a halottal kell fogyasztani. A halott élete pedig nem a halál, hanem a jelen. A temetéskor, aztán a halál negyvenedik napján szokás újra együtt enni vele. Sajó Tamás meséli, hogy hányszor és hogyan fontos elfogyasztani a halottak vacsoráját. Az oltár mellett bögre van, borral. Minél többen esznek-isznak a toron, annál nagyobbak az elhunyt érdemei. Ortodox szokás szerint a végén visszatesszük az oltárra a maradék kenyeret. A szent képmása tövébe rakjuk a palackot és a bögrét, a kereszt alá, hogy aztán más is vehessen belőle.

De inkább ne legyen maradék. Mert akkor nem jó a halál. Az alkohol feloldja a lelket. A kenyeret is annyi felé törik, hogy mindenkinek jusson, minél több darabra hullik, annál inkább üdvözít. Ha háznál van az emlékezés, az arra járónak kötelező elfogadni a meghívást és meginni, ami a pohárban van (vagy az ivótülökben).

A Kaukázusban élni az egyik legkeményebb munka a világon. Gabonaőrlés, pásztorkodás, kőfejtés, birkanyírás, katonáskodás az oroszok ellen, vagy épp a szovjet hadseregben, a grúz Sztálin oldalán. Csak az ima és az oltárok segítettek ezen a népen. Már a középkorban is, a gyönyörű Tamar királynő fényes uralkodása idején, aki a szvaneti legenda szerint minden este egy másik, fekete, erős katonával bújt ágyba, akit aztán reggelre megöletett. De így is harcoltak egymás között a férfiak a kegyeiért. Mert kiűzte a muzulmánokat, templomokat, várakat épített.

A hegyi férfiak télen havat ettek és ittak az ordító hidegben. Ha háború volt azért, ha szeretőjük azért, ha béke volt és dolgoztak a kőfejtőben és ittak, akkor meg azért haltak meg. Az alkohol és a kemény munka elveszi az emberek életét. Mindig így volt ez és most pláne így van, mert meghalt a Szovjetunió, és nincs helyette más. Csak a sport dicsősége. Az Európai Unió a törökökkel van elfoglalva, Angela Merkel velük és az azeriekkel üzletel, nem foglalkozik senki Grúziával. Putyin pedig építi tovább a hadiutat Oszétia felől, hogy lejusson a Közel-Keletre. Úgyhogy nincs sok választási lehetőség – csak a kemény munka és a korai, szomorú halál.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!