szerző:
Dénes Ferenc

Az év, de talán az elmúlt évek legnagyobb figyelemmel követett futballgazdasági fejleménye a brazil Neymar da Silva Santos Júnior átigazolása az FC Barcelonától a Paris Saint-Germain FC-be. A kiemelt figyelem oka elsősorban az átigazolási összeg, ami a hírek szerint legalább 220 millió euró, és mondanunk sem kell, világcsúcs.

Köznapi, értsd futballszurkolói gondolkodással érthetetlen, ami történik, hiszen a legendás Messi–Suarez–Neymar (elterjedt rövidítéssel: MSN) barcelonai csatársort már most vitán felül a legjobbak közé sorolja a futball-történetírás. A katalán csapattal szinte mindent megnyert a brazil csillag, amit klubszinten labdarúgó megnyerhet Európában. 186 barcelonai mérkőzésén 105 gólt rúgott, kevesebb mérkőzésen érte el a 100 rúgott gólt, mint a klubikon Lionel Messi. Úgy tűnt, minden adott, hogy Barcelonából lépjen be a Futball Hallhatatlanok Csarnokába.

Mi készteti a világ egyik legjobbjának tartott, 25 éves labdarúgót, hogy távozzon a világ egyik legnagyobb, az utóbbi évtized legeredményesebb klubjától? A válasz nyilván összetett, és a lehetséges okok elemzése bepillantást enged a modern futballüzlet korántsem apácazárda világába.

Az vagy, aki vagy

Neymar Jr. 2013-ban a Santos FC-ből szerződött a Barcelonába, hivatalosan 57 millió euró körüli összegért. Hogy tényleg mennyi is volt az annyi, pontosan senki nem tudja, pedig például a spanyol adóhatóság nagyon szeretné – vizsgálja is az üzletmenetet évek óta, merthogy adócsalást gyanítnak a fináncok. Mondjuk az adókkal játszott „itt a piros, hol a piros” nem brazilikum, az argentin Messit nemrég mosták ki hasonló vádak alól, a napokban a portugál Cristiano Ronaldónak volt jelenése ez ügyben spanyol bíróság előtt, felkészül a honfitárs, José Mourinho.

Négy éve a tiki-taka futballt tökélyre fejlesztő csapathoz érkezett a brazil. A labdatartó, rövid passzos játékra alapozó, abból gyors kiugratásokkal, egyéni megoldásokkal operáló játékstílus – a látszattal ellentétben – nem cirkuszi látványosság, bár kétségtelenül igen látványos, hanem nagyon is racionális csapatmunka. Csak a legritkább esetben jam session, alapvetően tudatos, összehangolt „zenekari” teljesítmény. És a barcelonai orkesztrában – a pályán és az öltözőben – egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül Lionel Messi a karnagy. Neymar tökéletesen illet a csapatba, de a hírek szerint nehezen fogadta el az első/másodhegedűs szerepét. Az ő játékát nézve gyakran volt olyan érzése a nem Barca-rajongónak, hogy egy-egy csel, megoldás öncélú, nem feltétlenül a csapatérdeket szolgálja, a játékosról, nem a csapatról szól. Neymar Neymar akar lenni, nem Messi-utód és örökös. Ha vannak személyes indokok a távozás körül, akkor ez állhat a középpontban, mert egyébként a más játékostársakkal, edzőkkel kialakuló öltözői és magánéleti konfliktusok többé-kevésbé természetesnek tekintendők, csak pöttyös borítójú lányregényekben örökbari minden kerettag a kedvenc csapatunkban.

Az üzlet az üzlet

A Messi árnyékából való kilépés azonban nem csak, és többek véleményével egyetértve, nem elsősorban szeszély – komoly üzleti megfontolások állhatnak mögötte. („Ez nem személyes. Ez szigorúan üzlet.” – jut eszünkbe A Keresztapa című film.)

Neymar Jr. a David Beckhammel kezdődő új futballvilágsztár nemzedékhez tartozik. Azok közé, akik személyükhöz, nevükhöz kapcsolódóan globális márkát építettek. A Forbes magazin becslése szerint 2017-ben a világ legjobban kereső hírességei között 71. helyezett a 37 millió dolláros jövedelmével. A labdarúgók közül csak Ronaldo és Messi keres nála többet, de Neymar az egyetlen aktív futballista a világon, akinek a jövedelemszerkezetében a reklám/szponzoráció/endorsement marketing bevételek összességükben meghaladják a labdarúgói keresetéből származó bevételeit. Olyan vállalatok állnak mögötte, mint a Nike – az egyetlen futballista, akinek saját márkája van a Nike Air Jordan kollekcióban –, a Gillette, a Panasonic vagy a Beats by Dre. Márpedig ezen – és a reménybeli többi – cégek számára vonzóbb és értékesebb, ha üzleti partnerük nem a „Messi & Co.” csapatában játszik, hanem ő a névadó: „Neymar Jr. & Co.”. Párizsban emberi számítások szerint ez így lesz.

Természetesen a Paris Saint-Germain FC számára is óriási üzlet, ha hozzájuk igazol Neymar. 2011-ben a Qatar Sports Investments azzal a szándékkal vásárolta meg a klubot, hogy a világ vezető sportmárkáját építse belőle. 2013-2016 között megszakítás nélkül négyszer nyertek francia bajnoki címet, bár idén a második helyre szorultak a Monaco mögött. A nagy áttörés azonban nem sikerült, a Bajnokok Ligájában a negyeddöntőkben rendre alulmaradtak, idén pedig már a legjobb 16 között búcsúztak. Neymar Jr. érkezése változtathat a helyzeten, előbbre juthatnak. És Neymar érkezése vélhetőleg a pénztáraknál is jelentkezni fog, bár a bevételnövekedés eddig is impozáns volt: az a csapat, amelyik a Deloitte kimutatása szerint a 2010/11-es szezon 100 millió euró alatti bevételével a TOP30-ba se fért be, 2015/16-ban már a 6. legnagyobb bevételű európai klubbá vált, 521 millió euróval.

A politika meg politika

Több elemző szerint az átigazolás katari szála jelentőséggel bír. Katar nehéz külpolitikai helyzetben van, korábbi arab szövetségesei közül Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Egyiptom és még négy ország blokád alá vonták. Ebben a helyzetben azt remélik, hogy a futballtörténet legnagyobb összegű átigazolása elveheti a figyelmet a főleg Szaúd-Arábia által hangoztatott Katarral szembeni negatív állításokról. Nemcsak az országon belül mutat erőt, de kifelé is demonstrálja, Katar ura a helyzetnek. Nem elhanyagolhatóak az országimázs-szempontok sem: a népes PSG szurkolótábor nyilván rokonszenvesebbnek látja majd a katari rezsimet, ha tényleg Bajnokok Ligáját nyer a csapat, kedvezőbb lehet a francia légkör az ország számára. Ez többet érhet egy misénél…

A katari állam nemcsak a párizsi csapat mögött áll, a Barcelona FC életében is jelen van: 2013-2017 között a Qatar Airways volt a katalán klub mezszponzora, talán nem függetlenül attól a támogatástól, amit a Barcelona és személyesen Pep Guardiola nyújtott a katari sikeres 2022-es világbajnoki rendezési pályázathoz. Márpedig ez eléggé kérdésessé teszi, mennyire lesznek harciasak a katalánok, akik most az ígérik, az UEFA-hoz fordulnak, ha valóban megköttetik az üzlet. Ugyanis 222 millió eurót „kicsengetni” az UEFA által bevezetett pénzügyi szabályzók óta nem könnyű, hiszen az európai szövetség a bevételekhez, a kiegyensúlyozott költségvetéshez köti az elkölthető pénzek nagyságát. Ezt kijátszani mindenképpen valami trükk kell, ezt igazán jól tudják Barcelonában.

A vizsgálódást már csak azért se kéne forszírozni, mert hátha valamelyik bolond vizsgáló embernek esetleg eszébe jut azt a kérdést is feltenni, vajon a mostani átigazolásnak van-e köze ahhoz, hogy 2017. március 8-án az UEFA Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének második mérkőzésén az addig a meccset és a párharcot uraló katari tulajdonú Paris Saint-Germain az utolsó 7 percben három gólt kapott a katariak által szponzorált Barcelonától, és ezzel kiesett a további küzdelmekből?

Minek fölöslegesen vizsgálódni? Nem függ össze semmi semmivel.