szerző:
NIZS
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Van úgy, hogy futballt kell nézni. Nem pártutasításra, nem talpnyalásból, nem azért, mert a párunk, gyerekünk ezt akarja, lefoglalja a tévét, elcipel meccsre, vagy egyszerűen nincs más nézhető, hanem önmagunk miatt. Ha nem rajongásból, akkor a „különleges” iránti tiszteletből.

Olyan érzés ez, mint amikor nyáron Veronába érkeztem, és ott tudtam meg, hogy négy óra múlva az Aidát játszák az Arénában. Pillanatig sem volt vitás, hogy a zenei hangzás nem lesz tökéletes, hogy ha kapunk is jegyet, de jó helyre szóló már nem lesz; hogy kánikula van, és aznap jó pár száz kilométert autóztunk már, tehát sokkal kényelmesebb lenne egy teraszon sörözni, mint a köveken ücsörögni; hogy az Aidát is láttuk már, meg az Arénát is. És mégis: a különleges, a kivételes iránti vágy a jegypénztárhoz, majd a kövekre vitt minket. Mert kellett.

Most szombat délután fél kettőkor ugyanezért focit kell nézni, ekkor kezdődik Manchesterben a United és a Liverpool bajnoki meccse. Nincs ennél nagyobb klasszikus az angol fociban, de elfogultaknak nyilvánvalóan a sporttörténelemben sem. Ha kéne mondani valami hasonlót, akkor olyan ez, mint a teniszben egy Federer–Nadal, amilyen a Forma–1-ben egy Prost–Senna-futam volt, vagy – ha Angliában maradunk – akkor egy Cambridge–Oxford evezősverseny. Ez a két csapat volt a legtöbbször angol bajnok, ez a két klub rogyott meg és állt aztán talpra rettenetes tragédiák után, ők nyertek össze minden európai kupát, és ha most bajnok ugyan egyik sem lesz, de a Premier League pillanatnyi másodikja játszik a harmadikkal, tehát még tét is van.

Mondanám a sportban kevésbé járatosnak, hogy olyan ez, mint egy Orbán–Gyurcsány-vita, de nem teszem, mert annál jobban tisztelem a két csapatot, mintsem ilyen hasonlattal bántsam meg őket. Bár igazából mégis maradhatnánk itt, hiszen van még párhuzam a Fidesz és a DK vezetőjével, például a szurkolótáborok, amelyek tagjai a két klub esetében sem egyszerű nézők, a kötődés sem szimpla rajongás – ez szerelem és hit, ez szekta.

A Manchester United–Liverpool-meccs tehát több mint futball, ez előadás. Ugyan e pillanatban egyiknél sincsenek hipersztárok, de vannak remek focisták, és vannak igazi csapatok. Ehhez jön az egyik oldalon a világ egyik legmegosztóbb edzője, a másikon pedig talán a legáltalánosabban kedvelt, és nem utolsó sorban két fanatikus közönség egyszerre hergelő, csodálatot kiváltó, megható produkciója.

Annak, aki látott már ilyet, nem kell ecsetelni, mit jelent ez a meccs. Annak, aki nem, azt mondanám, áldozzon rá másfél órát.

Mert ha van úgy, hogy focit kell nézni, akkor ez olyan pillanat.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!