szerző:
hvg.hu

Az alábbiakban egy olyan listát közlünk, amely a valaha volt 25 legfontosabb és legérdekesebb személyesen használható műszaki tárgyat tartalmazza.

Listánk egy meglehetősen önkényes válogatást tartalmaz azon használati tárgyaink közül, amelyek leginkább a szívünkhöz nőttek, érzelmeket váltanak ki belőlünk, emlékeink kötődnek hozzájuk, vagy csak nagyon hasznosnak tartjuk őket. Feltehető a kérdés, hogy miért nincs közöttük például a hajózásban oly forradalmi szextáns, a motoros fúrógép vagy a szívritmus-szabályozó. Valóban itt lenne a helyük, de egy viszonylag rövidre szabott felsorolásba csak ennyi fért bele. Igyekeztünk azokat az eszközöket összeszedni, amelyek a legtöbbünket érintik, amelyek közül akár többet is és akár most is használunk.

Modern binokuláris távcső

Egy modern távcső metszete.
Közelebb hozta a világot
© Leica
A távcső feltalálójának neve a távoli idők homályába vész. Egyes források szerint Kínában csiszolták hegyi kristályból az első lencséket, amelyeket távcső készítésére használtak fel. Más kérdés, hogy széles körben Európában terjedt el az eszköz a középkor végére. A binokuláris távcsövek megjelenésére azonban még párszáz évet várni kellett. Ha igaz, az olasz Ignacio Porro 1854-ben fejlesztette ki azt a prizmarendszert, amely lehetővé tette egy ilyen eszköz megépítését. Kereskedelmi forgalomba 1894-ben kerültek az első darabok Karl Zeiss üzeméből.

Villanyborotva

A villanyborotvát Jacob Schick – ugyanaz, akinek a neve a Schick borotvapengékről is ismert – szabadalmaztatta 1928-ban, de kereskedelembe csak három évvel később került az első darab. A feltaláló fiatalon, 49 évesen halt meg, de addigra már meglehetős népszerűségre tett szert a találmánya. Így a családi vállalkozás, amely megteremtette a villanyborotválkozás piacát, alaposan kinőtte magát. Hamarosan követői is támadtak, például a Braun vagy a Philips, amelyek ma az igen kiterjedt piacot uralják. Egyes felmérések szerint a fejlett országok férfi lakosságának 30 százaléka villanyborotvát használ.

Gramofon és diktafon

A gramofon és a diktafon azonos tőről fakad, így érdemes egyszerre visszatekinteni rájuk, bár manapság teljesen másra használják kései leszármazottaikat. Az őse mindegyiknek a Thomas Alva Edison által feltalált fonográf volt, amely képes volt egy viaszhengerre hangfelvételt készíteni. A találmányt a telefont is kifejlesztő Alexander Graham Bell tökéletesítette oly módon, hogy az akár minden hivatalban működőképes legyen. A gramofon kifejlesztésénél viszont Edison arra gondolt, hogy nem kell mindenkinek magának felvételt készítenie, csak az elkészített és kereskedelemben terjesztett felvételeket lejátszani. Ez az elv működik ma is a legtöbb műsoros hanghordozó esetében. S a diktafonnál is hasonló módon maradt meg az eredeti zseniális elv és funkció. Bár ma már mindkét kategóriában digitális rendszerek gondoskodnak róla, hogy a szerkezetek minél tökéletesebben ellássák feladatukat, de a lényeget mégiscsak Edison és Bell találták ki.

Vibrátor

A világ első (gőzzel hajtott)
vibrátora. Hisztéria ellen is jó
A vibrátort 1869-ben egy amerikai orvos szabadalmaztatta, de felhasználni egy angol kollégája kezdte nem sokkal később, méghozzá a hisztéria kezelésére. Úgy gondolta, hogy az orgazmus segít a gondon, s a gőzgép által hajtott szerkezet nagyon alkalmasnak tűnt a speciális kezelésre. Mikor az 1920-as években végképp rájöttek, hogy az orgazmushoz nem feltétlenül van szükség behatolásra, a szerkezet orvosi alkalmazása lehanyatlott. A szellem azonban már kiszabadult a palackból, s 1918-ban Sears and Roebuck & Company Electric Goods katalógusában megjelent az első vibrátor hirdetés. Az igazi áttörést azonban a hatvanas évek szexuális és technikai forradalma hozta, amikor megjelentek a hordozható elemes vibrátorok, amelyek diszkréten elrejthetők voltak egy kisebb kézitáskában is. Mára a szexuális segédeszközöknek meglehetősen széles piaca alakult ki, amelyen a vibrátor (amely számtalan megjelenési formában és minőségben jut el a felhasználókhoz) kitüntetett helyet foglal el. A hisztériáról ezen a piacon viszont kevés szó esik.

Rubik kocka

Rubik kocka. Mindörökké
elmetorna
Rubik Ernő 1974-ben mutatta be a bűvös kockát. A szerkentyű zsenialitására jellemző, hogy a sakkon kívül talán egyetlen más játék sem gyökerezett meg olyan egyértelműen a világ legkülönbözőbb kultúráiban, mint a kockaforgatás. A bűvös kockáé egyben sajátosan kelet-európai történet. Kellő szabadalmi védettség híján a legnagyobb profitot nem a későn észbe kapó feltaláló, hanem a távol-keleti kalózgyártmányok forgalmazói tették zsebre. Rubik többi találmányát – például a bűvös kígyót, s később a bűvös kockát is – már nagy nemzetközi játékkonszernek segítségével próbálta terjeszteni, de a további, nem különben kreatív termékek már meg sem közelítették a Rubik kocka sikereit.

A porszívótól az öngyújtóig (Oldaltörés)

Porszívó

Az első porszívók 1920 táján jelentek meg, s igen hamar komoly népszerűségre tettek szert. Nem utolsósorban azért, mert az amerikai tapasztalatok alapján szerte a világon házaló ügynökök segítségével terjesztették. A porszívóügynök fogalom még ma is használatban van, holott ennek a foglalkozásnak mára végképpen bealkonyult. A porszívók azonban mind a mai napig fontos háztartási gépnek számítanak. A Rakéta márkájú és szovjet gyártmányú eszközök ma már klasszikus darabbá nemesedtek, de igazságtalanok volnánk, ha nem emlékeznénk meg a színes, érdesített felületű eloxált alumíniumból készített, a hatvanas évek életérzésének tökéletesen megfelelő hazai készítésű Vénusz porszívókról. A háztartásokban akkoriban még rendes tartozéknak számított a három forgófejes parkettakefélő-gép is, amelyet ugyan úgy lehetett a Tangó parkettapaszta után használni, mint a lábra húzható keféket. S ez meg is alapozta népszerűségét és korszakos jelentőségét.

Elemlámpa

A zseblámpa megalkotójának személye nem ismert. Az biztos, hogy az első világháborúban már használták a katonák. A zsebtelepek és a kisméretű izzók technológiai fejlődésével egyre jobb lámpákat állítottak elő. A laposelemes lámpák aztán valóságos forradalmat csináltak az ötvenes-hatvanas években. Mindenkinek volt belőle egy-két darab. A gyerekeknek a laposelem (elsősorban hazai Perion gyártmány) két pólusának megnyalatásával tanították meg, hogy az áram ráz (óh, régi szép idők), akik arra is rájöttek, hogy a takaró alatt elemlámpával remekül lehet olvasni, és a szomszéd házban lakó haveroknak kiválóan lehet morze-jeleket leadni. Néhány külföldi származású lámpán piros és zöld színű szűrő lapot lehetett egy gomb elmozgatásával a fény útjába helyezni, ami a készüléket alkalmassá tette a rendőrös vagy vasutas játékra is. Később megjelentek a rúdlámpák, rúdelemmel. Persze nem voltak olyan strapabírók, mint az amerikai rendőrség számára kifejlesztett Maglite-ok. Ezek a magyar köztudomás szerint a rendbontók ütlegelésére is alkalmasak voltak, de nálunk akkoriban a technika nem állt ilyen magas szinten, így a rendőrök kénytelenek voltak gumibotot használni.

Tamagochi

A Tamagochi 1996-ban indult hódító útjára Japánból, s igen rövid idő alatt megőrjítette a világot. Mivel összesen 40 millió darabot adtak el belőle meglehetősen rövid időn belül. A Tamagochi-őrületet a világ mindezidáig legintenzívebb - a legrövidebb időn belül a legtöbb embert "megőrjítő" - kulturális jelenségeként írták le a társadalomkutatók. Csak emlékeztetőül, a Tamagochi volt a világ első virtuális háziállata, amelyet úgy kellett gondozni, mintha élő kutya, kanári vagy tengerimalac volna. Sőt a gondozás elmulasztásával az elektronikus kedvenc elpusztult, s többé nem lehetett életet lehelni belé.

Szájharmonika

Hohner szájharmonika.
A gondűzés és a magány
hangszere
© Hohner
A szájharmonikát egy Hohner nevű úr alkotta meg 1857-ben. Jó marketing szakember volt, mert a szerkezetet ajak hárfa (angolul ma is így hívják: mouth harp) néven dobta piacra. S e költői megnevezés minden hobó és vadnyugati gazfickó szívébe belopta magát. Aki nem akart gitárt vagy bendzsót magával hurcolni, az ingzsebébe szájharmonikát bújtatott, s ha jó kedve volt, vagy magányosnak érezte magát, elfújhatta rajta örömét és bánatát. A blues-zenekarokban a hangszer ma is nélkülözhetetlen.

Videojáték

Ma már se szeri, se száma a videojátékoknak, amelyek életszerűségét, ötletességét, látványosságát felesleges hangsúlyozni, hiszen, aki számítógépet használ szinte bizonyosan maga is lejátszott már néhány menetet. De a kezdetek nem voltak szemkápráztatóak vagy megdöbbentőek, egyszerűen csak zseniálisra sikeredtek. A műfaj alapjait két igen egyszerű játék rakta le. Az egyik az Atari Pong C-100 nevű szerkezet volt 1976-ból, amely ismert egyebet a fekete-fehér tévén is működtethető virtuális pingpongnál. Itt a két játékos a fekete háttéren jobbra-balra csúsztatható vonalkával megüthetett egy fehér pöttyöt, amely az ütőről és az oldalfalakról visszapattant, az alapvonalon viszont elenyészett. Mekkora derbiket lehetett ezzel játszani?! A másik egy monomániás játék volt, a Tetris. Az orosz Alexander Pajitnov 1985-ben a moszkvai számítógép-tudományi intézetben fejlesztette ki az eredeti darabot. Rá egy évre magyar fejlesztők ültették át Apple II és Commodore 64 platformra. Pajitnov a találmányával hasonlóképpen járt, mint a Rubik a kockával: a piaci mozgásokban tapasztalatlan kelet-európai zseni elől lenyúlták a hasznot a pénzéhes nyugati sakálok. Azóta a Tetris megszámlálhatatlan variációban jelent meg, s üres órákban változatlanul remek szórakozást nyújt.

Öngyújtó

Zippo öngyújtó.
Mindenki tűzbe jött
Az első öngyújtókat állítólag az első világháború lövészárkaiban eszkábálták össze töltényhüvelyekből. A megoldást a kényszer szülte, ugyanis rossz időben a gyufák állandóan eláztak, s olyan alkalmatosságra volt szükség, amely minden körülmények között meggyullad. A lőszerhüvelybe gyömöszölt benzines vatta, a kanóc, a tűzkő és a szikrát csiholó rovátkolt acélkerék összeállítása viszonylag egyszerű feladat volt. A hadiöngyújtók a háború után meglehetősen népszerűek voltak szerte a világon. Mígnem egy bizonyos George Blaisedell nevű amerikai úrnak 1932-ben eszébe nem jutott, hogy ebből komoly üzletet lehetne csinálni, ha szélben is használható öngyújtót tudna piacra dobni. Ez lett a Zippo, amely mind a mai napi, szinte változatlan formában nagy népszerűségnek örvend annak ellenére, hogy megjelentek az olcsó gázt használó és kifogyásuk után eldobható olcsó konkurens szerkezetek. A Zippóból mostanáig több mint 400 millió darabot adtak el.

Elektronikus kalkulátor

Az elektronikus kalkulátort a Hewlett-Packard találta fel, sőt korszakos jelentőségűvé fejlesztette akkor, amikor megjelentette a HP-35 tudományos célokra is alkalmas készüléket 1972-ben. Ez nem csak az első hordozható tudományos kalkulátor volt, hanem ez volt az első eszköz, amelyben az integrált áramköröket és a led-technológiát egyaránt használták. Akik valaha használtak logarlécet, jól tudják, hogy micsoda forradalmi tett volt ezzel az eszközzel előállni. Magyarországon azonban valamilyen oknál fogva nem a HP, hanem a Texas Instruments, a Honeywell, később pedig a Casio eszközei terjedtek el. Kezdetben az iskolákban ódzkodtak a kalkulátorok engedélyezésétől, mert attól tartottak, hogy a gyerekek majd az alapműveleteket is elfelejtik, de aztán a kor szavának nem lehetett ellenállni. Bár a fejben szorzást és osztást mintha valóban felejtenénk.

A videojátéktól az iránytűig (Oldaltörés)

Zsebrádió és walkman

Az első Sony walkman.
Hanghordozás
© Sony
A tranzisztor megjelenése hatalmas áttörést jelentett a szórakoztató-elektronikai cikkek gyártásában, ugyanis hordozhatóvá tette őket. Így kezdetben megjelent a táskarádió, aztán a zsebrádió. Egy-egy típus valóságos fogalommá vált. A Szokol rádió, a maga feltölthető elemeivel, lyuggatott bőrtokjával valóságos technikai csodának számított, s nagyon "kúl" termék volt annak ellenére, hogy a Szovjetunióban gyártották, ami a társadalom széles köreiben adott alkalmat gyanakodásra a minőséggel kapcsolatban. Aztán jött a Sanyo zsebrádió, amivel a japán technikai forradalom Magyarországra is belopódzott. Egy darab ideig eltartott aztán, amíg a miniatürizálás újabb csodája megjelent, a sétamagnó. A walkman a Sony eredeti ötlete és terméke, amely önálló kategóriát teremtett magának, mint a szendvics vagy a kardigán. A Sony első sétamagnója 1979-ben jelent meg TPS-L2 kódszám alatt. A lényeg – jelesül, hogy a zene velünk jön, bárhová is menjünk – azóta sem sokat változott, még ha a discman-ek és az mp3-lejátszók korszakát éljük is, a kazettás magnók pedig mindinkább a múltba vesznek.

Autóriasztó

Harminc-negyven éve Magyarországon az autóriasztókat még hírből sem ismerték, mert a kocsikat nyitva is ott lehetett hagyni a járda szélén, nem piszkálta őket senki. Aztán a dolgok megváltoztak. De nem nálunk először, így nem is itt gondoltak arra az autókat a tolvajok ellen riasztókkal kellene felszerelni. Valamikor a hetvenes évek elején Amerikában fejlesztették ki az első darabokat
. Az évtized végére, a következő elejére aztán nálunk is megjelentek. S ahogy a rendszerváltás utáni átmeneti zavaros időkben egyre több és értékesebb kocsi került be az országba megemelkedett az autólopások száma is, amelyeket elláttak védőszerkentyűkkel is. A világon a rablók és autótulajdonosok közötti technológiai versenyfutás azóta is tart. Az ajtónyitásra bekapcsoló szirénáktól eljutottunk az infrás, GPS-es, ugrókódos, indításgátlós csodákig, de ezeknek is van ellenszerük, s az ellenszernek is lesz ellenszere.

Mikroszkóp

A mikroszkóp korszakos jelentőségéhez nem férhet kétség, hiszen segítségével egy teljesen új univerzum tárult fel előttünk. Az első szerkezeteket a németalföldi Lensmaker Anton van Leeuwenhoek (1632-1723) alkotta meg, aki rögtön fel is fedezte az első baktériumokat. De a mikroszkóp egészen a XIX. századig nem volt igazán precíz eszköz. A brit Powell & Lealand cég fejlesztette ki az első, mai szemmel is elismerésre méltó mikroszkóp optikát és finommechanikai szerkezetet. Az optikai mikroszkópok működési elvei azóta sem változtak. S habár a nagyítás tudománya egészen más irányban kutakodik ma már az elektronmikroszkópia vagy a lézermikroszkópia területén, a kutatók mindennapi munkaeszközei között az optikai mikroszkóp őrzi megkülönböztetett helyét.

Iránytű

Az iránytűt a kínaiak találták fel valamikor az ókorban, de a korszerű iránymérésre használható kompaszok Európában terjedtek el kezdetben a hajósok között, később a hadseregeken keresztül egyre több területen. A leghíresebb tájolók a svéd Gunnar Tillander üzeméből kerültek ki Silva márkanév alatt. Az olcsó GPS megjelenéséig ezeknek komoly vetélytársuk nem is igazán volt. Az első Silva kompaszt Björn Kjellström tervezte meg 1933-ban, amelynek aztán a különböző katonai, sport, hajózási és szabadidős verzióit milliószámra adták el a világon. Jelentős változás csak a Garmin GPSCOM 170-es GPS eszköz 1997-es megjelenése hozott ezen a piacon. Ez volt az első olyan zsebben elférő navigációs szerkezet, amely a műholdak jeleit érzékelve mondta meg, hogy merre van az arra.

A kéziszámítógéptől mobiltelefonig (Oldaltörés)

Kézi számítógép

Afelől senkinek sem lehet kétsége, hogy a Palm cég tenyérszámítógépeivel alapos felfordulást okozott az informatikai piacon, de két évvel azelőtt, hogy megjelent volna a korszakos Pilot 1000, az Apple már piacra dobta a maga eszközét, amely azonban – bár komoly hírverés kísérte – még nem hozott áttörést. A Newton MessagePad 120 mindarra képes volt, amire a Palm Pilot, kivéve a sikeres eladásokat. Ettől még a kézi számítástechnika korszakhatárát 1994-től kell számítanunk, amikor a MessagePad piacra lépett.

Videokamkorder

Már 1984-ben megjelentek az első amatőröknek szánt videokamerák, amelyek azonban kisebb koffer méretűek voltak. Így bár hordozható kameraként aposztrofálták őket, elsősorban az erőművészekre számíthattak a piac szegmentációja során. Az első hordozható kamerák két darabból álltak. Az egyik volt maga a videórendszer, a másik a szalagrekesz. Ezt a rettenetet a JVC GR-C1 megjelenése változtatta meg egyszer és mindenkorra. Nem csak azért, mert ez volt az első kamkorder, azaz a felvételre és lejátszásra egyaránt alkalmas szerkezet, hanem azért is, mert már VHS kazettával működött, s így csak egy mütyűrnek látszott a közvetlen elődei mellett. Robert Zemeckis 1985-ös filmjében, a Vissza a jövőben a GR-C1-es fontos szerepet játszott, annak megnyilvánulásaként, hogy csodálattal néztek az emberi elme eme nagyszerű vívmányára. Pedig ez a kamkorder még csak az első bátortalan lépés volt a felvevő-lejátszó gépek miniatürizálása területén, s persze a digitális képalkotásnak még az előérzete sem jelent meg akkoriban.

Kvarcóra

Kvarcóra digitális és analóg
kijelzővel. Új időszámítás
A hetvenes évek vége felé minden tinédzser álma egy Jugoszláviában kapható US TOP farmer meg egy kvarcóra volt. Ebben annyira menőnek lehetett lenni, hogy a lányok (vagy a fiúk) helyben elaléltak. Az első kvarcórák persze már pár évvel korábban megjelentek. A Pulsar cég 1972-ben dobta piacra azt az elektronikus időmérő szerkezetet, amely egy kvarckristály rezgései alapján írta fel sötét bordó kijelző-lapjára (persze, ha a viselője megnyomta a megfelelő gombot) a pontos időt. Nem sokkal később megjelentek az első folyadékkristályos kijelzők, amelyek véget vetettek a „vak” óráknak, amelyeket azonban kár volna feledni, hiszen mindent megváltoztattak az óraiparban.

Fejhallgató

Fejhallgatók természetesen meglehetősen régóta vannak forgalomban, hiszen már a telefonos kisasszonyok is viseltek valami ilyesmit, amikor még kézzel nyomkodták a kapcsolótáblán lyukaiba az összeköttetést létrehozó banándugókat. Mi több, sok olyan ősrádió volt, amelyhez nem hangszórót, hanem fejhallgatót mellékeltek. Aztán a professzionális felhasználás, a hang- és rádiós- televíziós stúdiók igényei jelentősen hozzájárultak a jó minőségű fejhallgatók megjelenéséhez. Magyarországon a hetvenes évek vége felé jelentek meg az első igazán jó minőségű, kereskedelmi forgalomban is kapható fejhallgatók. Két termék, a japán gyártmányú Techtronic és a magyar BEAG igen sok hívet szerzett a környezet zajaitól teljesen elszigetelt zenehallgatásnak.

Fényképezőgép

Digitális fényképezőgép.
A látvány megmarad
© Canon
A fényképezőgépeket egészen addig kizárólag a fényképészek használták, amíg meg nem jelentek a kompakt filmes gépek. Ezek első képviselője a Kodak Brownie kamera volt 1990-ban. Mellesleg a legendárium szerint a cég is onnan kapta a nevét, hogy gép elsütéskor a következő hangot hallatta: ko-dak. A tervezők azt gondolták, hogy ez jó lesz márkanévnek is. És igazuk lett. De az áttörést nem a találó név, hanem a készülék 1 dolláros ára és a 15 centes cserélhető filmek jelentették. Mivel akkoriban még a gépből nem lehetett nagy pénzt csinálni, a filmre koncentráltak. S ez nagyon bejött. Más kérdés, hogy a Kodak nemrégiben bejelentette: a digitális fotózás elterjedése miatt a jövőben elsősorban fényképezőgépek gyártására kíván koncentrálni a filmek helyett. Persze nem csak a Brownie-ra érdemes emlékezni, hiszen számunkra a Pajtás vagy Szmena 8 gépek legalább ennyire fontosak voltak a fotózás elterjedésében, de muszáj egy szó erejéig emlékezni a 30-as évek Leicáira és a Polaroid instant képet előállító gépeire is. De ez már a múlt, hiszen a digitális gépek pár éve az amatőr fotózásban minden elsöpörtek.

Golyóstoll

Modern Bic
golyóstollak.
Magyar fifika
A Bíró testvérek – az egyikük lapszerkesztő, a másikuk kémikus – 1938-ban összedugták a fejüket, hogy mit lehetne tenni a pacázó töltőtollak lecserélésére. Az ötletelés eredménye a golyóstoll lett, amely szerte a világon manapság az elsőszámú íróeszköz. Bár a fivérek korántsem voltak képesek megszerezni a piac egészét, de Bic nevű cégük ma is működik van, s az írószerpiac, s másfajta használati tárgyak (például az eldobható borotvák) piacának is fontos szereplője.

Telefon

Az üzenettovábbításnak a telefon 1876-os megjelenése előtt is számos módját ismerték (jelzőtornyok láncolata, szikra távíró, stb.), de egyetlen egy sem volt annyira hatékony, s annyira forradalmi jelentőségű, mint Alexander Graham Bell találmánya. Nem csak a magánemberek egymás közötti kommunikációját könnyítette meg, hanem a rendőrség, tűzoltóság, mentők és más közszolgálatok tevékenységének összehangolása, irányítása is hatalmas mértékben megjavult. A telefon nélkül a világ talán még mindig klasszikus korát élné. Itt emlékezünk meg Puskás Tivadarról, akinek telefonközpontja nélkül Bell találmánya csak egy lett volna a zseniális, de használhatatlan elgondolások között.

Svájci bicska , konzervnyitó és dugóhúzó

Svájci bicska.
Az univerzalitás
zsebre tehető
© Victorinox
A klasszikus svájci bicskát Karl Elsener 1891-ben alkotta meg. Ezen a késen a behajtható pengén kívül csavarhúzó, konzervnyitó és egy ár volt található. Elsener később megalapította a Victorinox céget, amely Wenger nevű versenytársával ma már megszámlálhatatlan mennyiségű variációban gyártja a nemzetközi piacon Swiss Army Knife, azaz svájci katonai kés néven ismert bicskákat. A legjobban felszerelt darabon 33 féle szerszám található. Ne feledkezzünk meg a magyar bicskagyártás hagyományairól sem. A szekszárdi Börcsök-bicska (persze csavarhúzók, konzervnyitók, reszelők és ollók nélkül, de mégis) hosszú évtizedeken át fogalom volt Pannóniában.

Mobiltelefon

Tíz évvel azután, hogy Martin Cooper, a Motorola kutatója túljutott a világ első sikeres mobiltelefon-hívásán, 1983-ban megjelent a piacon az első tömeges kereskedelmi forgalmazásra szánt készülék a Motorola DynaTAC 8000X. Nem volt éppen olcsó, hiszen 3995 dollárt kértek érte, ami egy kisebb kocsi ára, s nem is engedhették meg maguknak túl sokan. Mintegy 300 ezer darab fogyott belőle összesen. De világ gyorsan változott, s tíz év alatt a celluláris telefonok elterjedtek az egész világon, s a készülékek és a szolgáltatások ára drasztikusan csökkent. Mára a mobiltelefon-hálózat a közművek részévé vált, s a digitális technológia lehetőségei miatt az élet egyre több területét alakítja át, de teljesen.

(Összeállításunk a PC Worlddel együttműködésben készült)

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!