Minden idők 25 legfontosabb kütyüje

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu

Az alábbiakban egy olyan listát közlünk, amely a valaha volt 25 legfontosabb és legérdekesebb személyesen használható műszaki tárgyat tartalmazza.

Listánk egy meglehetősen önkényes válogatást tartalmaz azon használati tárgyaink közül, amelyek leginkább a szívünkhöz nőttek, érzelmeket váltanak ki belőlünk, emlékeink kötődnek hozzájuk, vagy csak nagyon hasznosnak tartjuk őket. Feltehető a kérdés, hogy miért nincs közöttük például a hajózásban oly forradalmi szextáns, a motoros fúrógép vagy a szívritmus-szabályozó. Valóban itt lenne a helyük, de egy viszonylag rövidre szabott felsorolásba csak ennyi fért bele. Igyekeztünk azokat az eszközöket összeszedni, amelyek a legtöbbünket érintik, amelyek közül akár többet is és akár most is használunk.

Modern binokuláris távcső

Egy modern távcső metszete.
Közelebb hozta a világot
© Leica
A távcső feltalálójának neve a távoli idők homályába vész. Egyes források szerint Kínában csiszolták hegyi kristályból az első lencséket, amelyeket távcső készítésére használtak fel. Más kérdés, hogy széles körben Európában terjedt el az eszköz a középkor végére. A binokuláris távcsövek megjelenésére azonban még párszáz évet várni kellett. Ha igaz, az olasz Ignacio Porro 1854-ben fejlesztette ki azt a prizmarendszert, amely lehetővé tette egy ilyen eszköz megépítését. Kereskedelmi forgalomba 1894-ben kerültek az első darabok Karl Zeiss üzeméből.

Villanyborotva

A villanyborotvát Jacob Schick – ugyanaz, akinek a neve a Schick borotvapengékről is ismert – szabadalmaztatta 1928-ban, de kereskedelembe csak három évvel később került az első darab. A feltaláló fiatalon, 49 évesen halt meg, de addigra már meglehetős népszerűségre tett szert a találmánya. Így a családi vállalkozás, amely megteremtette a villanyborotválkozás piacát, alaposan kinőtte magát. Hamarosan követői is támadtak, például a Braun vagy a Philips, amelyek ma az igen kiterjedt piacot uralják. Egyes felmérések szerint a fejlett országok férfi lakosságának 30 százaléka villanyborotvát használ.

Gramofon és diktafon

A gramofon és a diktafon azonos tőről fakad, így érdemes egyszerre visszatekinteni rájuk, bár manapság teljesen másra használják kései leszármazottaikat. Az őse mindegyiknek a Thomas Alva Edison által feltalált fonográf volt, amely képes volt egy viaszhengerre hangfelvételt készíteni. A találmányt a telefont is kifejlesztő Alexander Graham Bell tökéletesítette oly módon, hogy az akár minden hivatalban működőképes legyen. A gramofon kifejlesztésénél viszont Edison arra gondolt, hogy nem kell mindenkinek magának felvételt készítenie, csak az elkészített és kereskedelemben terjesztett felvételeket lejátszani. Ez az elv működik ma is a legtöbb műsoros hanghordozó esetében. S a diktafonnál is hasonló módon maradt meg az eredeti zseniális elv és funkció. Bár ma már mindkét kategóriában digitális rendszerek gondoskodnak róla, hogy a szerkezetek minél tökéletesebben ellássák feladatukat, de a lényeget mégiscsak Edison és Bell találták ki.

Vibrátor

A világ első (gőzzel hajtott)
vibrátora. Hisztéria ellen is jó
A vibrátort 1869-ben egy amerikai orvos szabadalmaztatta, de felhasználni egy angol kollégája kezdte nem sokkal később, méghozzá a hisztéria kezelésére. Úgy gondolta, hogy az orgazmus segít a gondon, s a gőzgép által hajtott szerkezet nagyon alkalmasnak tűnt a speciális kezelésre. Mikor az 1920-as években végképp rájöttek, hogy az orgazmushoz nem feltétlenül van szükség behatolásra, a szerkezet orvosi alkalmazása lehanyatlott. A szellem azonban már kiszabadult a palackból, s 1918-ban Sears and Roebuck & Company Electric Goods katalógusában megjelent az első vibrátor hirdetés. Az igazi áttörést azonban a hatvanas évek szexuális és technikai forradalma hozta, amikor megjelentek a hordozható elemes vibrátorok, amelyek diszkréten elrejthetők voltak egy kisebb kézitáskában is. Mára a szexuális segédeszközöknek meglehetősen széles piaca alakult ki, amelyen a vibrátor (amely számtalan megjelenési formában és minőségben jut el a felhasználókhoz) kitüntetett helyet foglal el. A hisztériáról ezen a piacon viszont kevés szó esik.

Rubik kocka

Rubik kocka. Mindörökké
elmetorna
Rubik Ernő 1974-ben mutatta be a bűvös kockát. A szerkentyű zsenialitására jellemző, hogy a sakkon kívül talán egyetlen más játék sem gyökerezett meg olyan egyértelműen a világ legkülönbözőbb kultúráiban, mint a kockaforgatás. A bűvös kockáé egyben sajátosan kelet-európai történet. Kellő szabadalmi védettség híján a legnagyobb profitot nem a későn észbe kapó feltaláló, hanem a távol-keleti kalózgyártmányok forgalmazói tették zsebre. Rubik többi találmányát – például a bűvös kígyót, s később a bűvös kockát is – már nagy nemzetközi játékkonszernek segítségével próbálta terjeszteni, de a további, nem különben kreatív termékek már meg sem közelítették a Rubik kocka sikereit.

A porszívótól az öngyújtóig (Oldaltörés)

Porszívó

Az első porszívók 1920 táján jelentek meg, s igen hamar komoly népszerűségre tettek szert. Nem utolsósorban azért, mert az amerikai tapasztalatok alapján szerte a világon házaló ügynökök segítségével terjesztették. A porszívóügynök fogalom még ma is használatban van, holott ennek a foglalkozásnak mára végképpen bealkonyult. A porszívók azonban mind a mai napig fontos háztartási gépnek számítanak. A Rakéta márkájú és szovjet gyártmányú eszközök ma már klasszikus darabbá nemesedtek, de igazságtalanok volnánk, ha nem emlékeznénk meg a színes, érdesített felületű eloxált alumíniumból készített, a hatvanas évek életérzésének tökéletesen megfelelő hazai készítésű Vénusz porszívókról. A háztartásokban akkoriban még rendes tartozéknak számított a három forgófejes parkettakefélő-gép is, amelyet ugyan úgy lehetett a Tangó parkettapaszta után használni, mint a lábra húzható keféket. S ez meg is alapozta népszerűségét és korszakos jelentőségét.

Elemlámpa

A zseblámpa megalkotójának személye nem ismert. Az biztos, hogy az első világháborúban már használták a katonák. A zsebtelepek és a kisméretű izzók technológiai fejlődésével egyre jobb lámpákat állítottak elő. A laposelemes lámpák aztán valóságos forradalmat csináltak az ötvenes-hatvanas években. Mindenkinek volt belőle egy-két darab. A gyerekeknek a laposelem (elsősorban hazai Perion gyártmány) két pólusának megnyalatásával tanították meg, hogy az áram ráz (óh, régi szép idők), akik arra is rájöttek, hogy a takaró alatt elemlámpával remekül lehet olvasni, és a szomszéd házban lakó haveroknak kiválóan lehet morze-jeleket leadni. Néhány külföldi származású lámpán piros és zöld színű szűrő lapot lehetett egy gomb elmozgatásával a fény útjába helyezni, ami a készüléket alkalmassá tette a rendőrös vagy vasutas játékra is. Később megjelentek a rúdlámpák, rúdelemmel. Persze nem voltak olyan strapabírók, mint az amerikai rendőrség számára kifejlesztett Maglite-ok. Ezek a magyar köztudomás szerint a rendbontók ütlegelésére is alkalmasak voltak, de nálunk akkoriban a technika nem állt ilyen magas szinten, így a rendőrök kénytelenek voltak gumibotot használni.

Tamagochi

A Tamagochi 1996-ban indult hódító útjára Japánból, s igen rövid idő alatt megőrjítette a világot. Mivel összesen 40 millió darabot adtak el belőle meglehetősen rövid időn belül. A Tamagochi-őrületet a világ mindezidáig legintenzívebb - a legrövidebb időn belül a legtöbb embert "megőrjítő" - kulturális jelenségeként írták le a társadalomkutatók. Csak emlékeztetőül, a Tamagochi volt a világ első virtuális háziállata, amelyet úgy kellett gondozni, mintha élő kutya, kanári vagy tengerimalac volna. Sőt a gondozás elmulasztásával az elektronikus kedvenc elpusztult, s többé nem lehetett életet lehelni belé.

Szájharmonika

Hohner szájharmonika.
A gondűzés és a magány
hangszere
© Hohner
A szájharmonikát egy Hohner nevű úr alkotta meg 1857-ben. Jó marketing szakember volt, mert a szerkezetet ajak hárfa (angolul ma is így hívják: mouth harp) néven dobta piacra. S e költői megnevezés minden hobó és vadnyugati gazfickó szívébe belopta magát. Aki nem akart gitárt vagy bendzsót magával hurcolni, az ingzsebébe szájharmonikát bújtatott, s ha jó kedve volt, vagy magányosnak érezte magát, elfújhatta rajta örömét és bánatát. A blues-zenekarokban a hangszer ma is nélkülözhetetlen.

Videojáték

Ma már se szeri, se száma a videojátékoknak, amelyek életszerűségét, ötletességét, látványosságát felesleges hangsúlyozni, hiszen, aki számítógépet használ szinte bizonyosan maga is lejátszott már néhány menetet. De a kezdetek nem voltak szemkápráztatóak vagy megdöbbentőek, egyszerűen csak zseniálisra sikeredtek. A műfaj alapjait két igen egyszerű játék rakta le. Az egyik az Atari Pong C-100 nevű szerkezet volt 1976-ból, amely ismert egyebet a fekete-fehér tévén is működtethető virtuális pingpongnál. Itt a két játékos a fekete háttéren jobbra-balra csúsztatható vonalkával megüthetett egy fehér pöttyöt, amely az ütőről és az oldalfalakról visszapattant, az alapvonalon viszont elenyészett. Mekkora derbiket lehetett ezzel játszani?! A másik egy monomániás játék volt, a Tetris. Az orosz Alexander Pajitnov 1985-ben a moszkvai számítógép-tudományi intézetben fejlesztette ki az eredeti darabot. Rá egy évre magyar fejlesztők ültették át Apple II és Commodore 64 platformra. Pajitnov a találmányával hasonlóképpen járt, mint a Rubik a kockával: a piaci mozgásokban tapasztalatlan kelet-európai zseni elől lenyúlták a hasznot a pénzéhes nyugati sakálok. Azóta a Tetris megszámlálhatatlan variációban jelent meg, s üres órákban változatlanul remek szórakozást nyújt.

Öngyújtó

Zippo öngyújtó.
Mindenki tűzbe jött
Az első öngyújtókat állítólag az első világháború lövészárkaiban eszkábálták össze töltényhüvelyekből. A megoldást a kényszer szülte, ugyanis rossz időben a gyufák állandóan eláztak, s olyan alkalmatosságra volt szükség, amely minden körülmények között meggyullad. A lőszerhüvelybe gyömöszölt benzines vatta, a kanóc, a tűzkő és a szikrát csiholó rovátkolt acélkerék összeállítása viszonylag egyszerű feladat volt. A hadiöngyújtók a háború után meglehetősen népszerűek voltak szerte a világon. Mígnem egy bizonyos George Blaisedell nevű amerikai úrnak 1932-ben eszébe nem jutott, hogy ebből komoly üzletet lehetne csinálni, ha szélben is használható öngyújtót tudna piacra dobni. Ez lett a Zippo, amely mind a mai napi, szinte változatlan formában nagy népszerűségnek örvend annak ellenére, hogy megjelentek az olcsó gázt használó és kifogyásuk után eldobható olcsó konkurens szerkezetek. A Zippóból mostanáig több mint 400 millió darabot adtak el.

Elektronikus kalkulátor

Az elektronikus kalkulátort a Hewlett-Packard találta fel, sőt korszakos jelentőségűvé fejlesztette akkor, amikor megjelentette a HP-35 tudományos célokra is alkalmas készüléket 1972-ben. Ez nem csak az első hordozható tudományos kalkulátor volt, hanem ez volt az első eszköz, amelyben az integrált áramköröket és a led-technológiát egyaránt használták. Akik valaha használtak logarlécet, jól tudják, hogy micsoda forradalmi tett volt ezzel az eszközzel előállni. Magyarországon azonban valamilyen oknál fogva nem a HP, hanem a Texas Instruments, a Honeywell, később pedig a Casio eszközei terjedtek el. Kezdetben az iskolákban ódzkodtak a kalkulátorok engedélyezésétől, mert attól tartottak, hogy a gyerekek majd az alapműveleteket is elfelejtik, de aztán a kor szavának nem lehetett ellenállni. Bár a fejben szorzást és osztást mintha valóban felejtenénk.

A videojátéktól az iránytűig (Oldaltörés)

Zsebrádió és walkman

Az első Sony walkman.
Hanghordozás
© Sony
A tranzisztor megjelenése hatalmas áttörést jelentett a szórakoztató-elektronikai cikkek gyártásában, ugyanis hordozhatóvá tette őket. Így kezdetben megjelent a táskarádió, aztán a zsebrádió. Egy-egy típus valóságos fogalommá vált. A Szokol rádió, a maga feltölthető elemeivel, lyuggatott bőrtokjával valóságos technikai csodának számított, s nagyon "kúl" termék volt annak ellenére, hogy a Szovjetunióban gyártották, ami a társadalom széles köreiben adott alkalmat gyanakodásra a minőséggel kapcsolatban. Aztán jött a Sanyo zsebrádió, amivel a japán technikai forradalom Magyarországra is belopódzott. Egy darab ideig eltartott aztán, amíg a miniatürizálás újabb csodája megjelent, a sétamagnó. A walkman a Sony eredeti ötlete és terméke, amely önálló kategóriát teremtett magának, mint a szendvics vagy a kardigán. A Sony első sétamagnója 1979-ben jelent meg TPS-L2 kódszám alatt. A lényeg – jelesül, hogy a zene velünk jön, bárhová is menjünk – azóta sem sokat változott, még ha a discman-ek és az mp3-lejátszók korszakát éljük is, a kazettás magnók pedig mindinkább a múltba vesznek.

Autóriasztó

Harminc-negyven éve Magyarországon az autóriasztókat még hírből sem ismerték, mert a kocsikat nyitva is ott lehetett hagyni a járda szélén, nem piszkálta őket senki. Aztán a dolgok megváltoztak. De nem nálunk először, így nem is itt gondoltak arra az autókat a tolvajok ellen riasztókkal kellene felszerelni. Valamikor a hetvenes évek elején Amerikában fejlesztették ki az első darabokat
. Az évtized végére, a következő elejére aztán nálunk is megjelentek. S ahogy a rendszerváltás utáni átmeneti zavaros időkben egyre több és értékesebb kocsi került be az országba megemelkedett az autólopások száma is, amelyeket elláttak védőszerkentyűkkel is. A világon a rablók és autótulajdonosok közötti technológiai versenyfutás azóta is tart. Az ajtónyitásra bekapcsoló szirénáktól eljutottunk az infrás, GPS-es, ugrókódos, indításgátlós csodákig, de ezeknek is van ellenszerük, s az ellenszernek is lesz ellenszere.

Mikroszkóp

A mikroszkóp korszakos jelentőségéhez nem férhet kétség, hiszen segítségével egy teljesen új univerzum tárult fel előttünk. Az első szerkezeteket a németalföldi Lensmaker Anton van Leeuwenhoek (1632-1723) alkotta meg, aki rögtön fel is fedezte az első baktériumokat. De a mikroszkóp egészen a XIX. századig nem volt igazán precíz eszköz. A brit Powell & Lealand cég fejlesztette ki az első, mai szemmel is elismerésre méltó mikroszkóp optikát és finommechanikai szerkezetet. Az optikai mikroszkópok működési elvei azóta sem változtak. S habár a nagyítás tudománya egészen más irányban kutakodik ma már az elektronmikroszkópia vagy a lézermikroszkópia területén, a kutatók mindennapi munkaeszközei között az optikai mikroszkóp őrzi megkülönböztetett helyét.

Iránytű

Az iránytűt a kínaiak találták fel valamikor az ókorban, de a korszerű iránymérésre használható kompaszok Európában terjedtek el kezdetben a hajósok között, később a hadseregeken keresztül egyre több területen. A leghíresebb tájolók a svéd Gunnar Tillander üzeméből kerültek ki Silva márkanév alatt. Az olcsó GPS megjelenéséig ezeknek komoly vetélytársuk nem is igazán volt. Az első Silva kompaszt Björn Kjellström tervezte meg 1933-ban, amelynek aztán a különböző katonai, sport, hajózási és szabadidős verzióit milliószámra adták el a világon. Jelentős változás csak a Garmin GPSCOM 170-es GPS eszköz 1997-es megjelenése hozott ezen a piacon. Ez volt az első olyan zsebben elférő navigációs szerkezet, amely a műholdak jeleit érzékelve mondta meg, hogy merre van az arra.

A kéziszámítógéptől mobiltelefonig (Oldaltörés)

Kézi számítógép

Afelől senkinek sem lehet kétsége, hogy a Palm cég tenyérszámítógépeivel alapos felfordulást okozott az informatikai piacon, de két évvel azelőtt, hogy megjelent volna a korszakos Pilot 1000, az Apple már piacra dobta a maga eszközét, amely azonban – bár komoly hírverés kísérte – még nem hozott áttörést. A Newton MessagePad 120 mindarra képes volt, amire a Palm Pilot, kivéve a sikeres eladásokat. Ettől még a kézi számítástechnika korszakhatárát 1994-től kell számítanunk, amikor a MessagePad piacra lépett.

Videokamkorder

Már 1984-ben megjelentek az első amatőröknek szánt videokamerák, amelyek azonban kisebb koffer méretűek voltak. Így bár hordozható kameraként aposztrofálták őket, elsősorban az erőművészekre számíthattak a piac szegmentációja során. Az első hordozható kamerák két darabból álltak. Az egyik volt maga a videórendszer, a másik a szalagrekesz. Ezt a rettenetet a JVC GR-C1 megjelenése változtatta meg egyszer és mindenkorra. Nem csak azért, mert ez volt az első kamkorder, azaz a felvételre és lejátszásra egyaránt alkalmas szerkezet, hanem azért is, mert már VHS kazettával működött, s így csak egy mütyűrnek látszott a közvetlen elődei mellett. Robert Zemeckis 1985-ös filmjében, a Vissza a jövőben a GR-C1-es fontos szerepet játszott, annak megnyilvánulásaként, hogy csodálattal néztek az emberi elme eme nagyszerű vívmányára. Pedig ez a kamkorder még csak az első bátortalan lépés volt a felvevő-lejátszó gépek miniatürizálása területén, s persze a digitális képalkotásnak még az előérzete sem jelent meg akkoriban.

Kvarcóra

Kvarcóra digitális és analóg
kijelzővel. Új időszámítás
A hetvenes évek vége felé minden tinédzser álma egy Jugoszláviában kapható US TOP farmer meg egy kvarcóra volt. Ebben annyira menőnek lehetett lenni, hogy a lányok (vagy a fiúk) helyben elaléltak. Az első kvarcórák persze már pár évvel korábban megjelentek. A Pulsar cég 1972-ben dobta piacra azt az elektronikus időmérő szerkezetet, amely egy kvarckristály rezgései alapján írta fel sötét bordó kijelző-lapjára (persze, ha a viselője megnyomta a megfelelő gombot) a pontos időt. Nem sokkal később megjelentek az első folyadékkristályos kijelzők, amelyek véget vetettek a „vak” óráknak, amelyeket azonban kár volna feledni, hiszen mindent megváltoztattak az óraiparban.

Fejhallgató

Fejhallgatók természetesen meglehetősen régóta vannak forgalomban, hiszen már a telefonos kisasszonyok is viseltek valami ilyesmit, amikor még kézzel nyomkodták a kapcsolótáblán lyukaiba az összeköttetést létrehozó banándugókat. Mi több, sok olyan ősrádió volt, amelyhez nem hangszórót, hanem fejhallgatót mellékeltek. Aztán a professzionális felhasználás, a hang- és rádiós- televíziós stúdiók igényei jelentősen hozzájárultak a jó minőségű fejhallgatók megjelenéséhez. Magyarországon a hetvenes évek vége felé jelentek meg az első igazán jó minőségű, kereskedelmi forgalomban is kapható fejhallgatók. Két termék, a japán gyártmányú Techtronic és a magyar BEAG igen sok hívet szerzett a környezet zajaitól teljesen elszigetelt zenehallgatásnak.

Fényképezőgép

Digitális fényképezőgép.
A látvány megmarad
© Canon
A fényképezőgépeket egészen addig kizárólag a fényképészek használták, amíg meg nem jelentek a kompakt filmes gépek. Ezek első képviselője a Kodak Brownie kamera volt 1990-ban. Mellesleg a legendárium szerint a cég is onnan kapta a nevét, hogy gép elsütéskor a következő hangot hallatta: ko-dak. A tervezők azt gondolták, hogy ez jó lesz márkanévnek is. És igazuk lett. De az áttörést nem a találó név, hanem a készülék 1 dolláros ára és a 15 centes cserélhető filmek jelentették. Mivel akkoriban még a gépből nem lehetett nagy pénzt csinálni, a filmre koncentráltak. S ez nagyon bejött. Más kérdés, hogy a Kodak nemrégiben bejelentette: a digitális fotózás elterjedése miatt a jövőben elsősorban fényképezőgépek gyártására kíván koncentrálni a filmek helyett. Persze nem csak a Brownie-ra érdemes emlékezni, hiszen számunkra a Pajtás vagy Szmena 8 gépek legalább ennyire fontosak voltak a fotózás elterjedésében, de muszáj egy szó erejéig emlékezni a 30-as évek Leicáira és a Polaroid instant képet előállító gépeire is. De ez már a múlt, hiszen a digitális gépek pár éve az amatőr fotózásban minden elsöpörtek.

Golyóstoll

Modern Bic
golyóstollak.
Magyar fifika
A Bíró testvérek – az egyikük lapszerkesztő, a másikuk kémikus – 1938-ban összedugták a fejüket, hogy mit lehetne tenni a pacázó töltőtollak lecserélésére. Az ötletelés eredménye a golyóstoll lett, amely szerte a világon manapság az elsőszámú íróeszköz. Bár a fivérek korántsem voltak képesek megszerezni a piac egészét, de Bic nevű cégük ma is működik van, s az írószerpiac, s másfajta használati tárgyak (például az eldobható borotvák) piacának is fontos szereplője.

Telefon

Az üzenettovábbításnak a telefon 1876-os megjelenése előtt is számos módját ismerték (jelzőtornyok láncolata, szikra távíró, stb.), de egyetlen egy sem volt annyira hatékony, s annyira forradalmi jelentőségű, mint Alexander Graham Bell találmánya. Nem csak a magánemberek egymás közötti kommunikációját könnyítette meg, hanem a rendőrség, tűzoltóság, mentők és más közszolgálatok tevékenységének összehangolása, irányítása is hatalmas mértékben megjavult. A telefon nélkül a világ talán még mindig klasszikus korát élné. Itt emlékezünk meg Puskás Tivadarról, akinek telefonközpontja nélkül Bell találmánya csak egy lett volna a zseniális, de használhatatlan elgondolások között.

Svájci bicska , konzervnyitó és dugóhúzó

Svájci bicska.
Az univerzalitás
zsebre tehető
© Victorinox
A klasszikus svájci bicskát Karl Elsener 1891-ben alkotta meg. Ezen a késen a behajtható pengén kívül csavarhúzó, konzervnyitó és egy ár volt található. Elsener később megalapította a Victorinox céget, amely Wenger nevű versenytársával ma már megszámlálhatatlan mennyiségű variációban gyártja a nemzetközi piacon Swiss Army Knife, azaz svájci katonai kés néven ismert bicskákat. A legjobban felszerelt darabon 33 féle szerszám található. Ne feledkezzünk meg a magyar bicskagyártás hagyományairól sem. A szekszárdi Börcsök-bicska (persze csavarhúzók, konzervnyitók, reszelők és ollók nélkül, de mégis) hosszú évtizedeken át fogalom volt Pannóniában.

Mobiltelefon

Tíz évvel azután, hogy Martin Cooper, a Motorola kutatója túljutott a világ első sikeres mobiltelefon-hívásán, 1983-ban megjelent a piacon az első tömeges kereskedelmi forgalmazásra szánt készülék a Motorola DynaTAC 8000X. Nem volt éppen olcsó, hiszen 3995 dollárt kértek érte, ami egy kisebb kocsi ára, s nem is engedhették meg maguknak túl sokan. Mintegy 300 ezer darab fogyott belőle összesen. De világ gyorsan változott, s tíz év alatt a celluláris telefonok elterjedtek az egész világon, s a készülékek és a szolgáltatások ára drasztikusan csökkent. Mára a mobiltelefon-hálózat a közművek részévé vált, s a digitális technológia lehetőségei miatt az élet egyre több területét alakítja át, de teljesen.

(Összeállításunk a PC Worlddel együttműködésben készült)