szerző:
techline.hu

Nos, semmi esetre sem úgy, mint az igazán maradandó zenei művek.

Nos, semmi esetre sem úgy, mint az igazán maradandó zenei művek. Míg utóbbiak létrejöttében képzett zenészek, zeneszerzők, szövegírók és énekesek vesznek részt, a slágerdömping műanyag-zenéi általában egy-két ember által szólalnak meg. Valaki beül a stúdióba, bekapcsolja a többmilliós sampler- és hangmodul-parkot, elindítja a dobgépet (tukci-tukci), majd félóra múlva készen is van a sláger. Eddig az egyetlen „emberi” tényező az énekes volt – az egyetlen, akit nem tudott helyettesíteni a számítógép. Mindezidáig...

Persze próbálkozások már voltak, gondoljunk csak Cher „Believe” c. slágerére, amikor is a világhírű énekesnő hangját direkt „behúzták”, ezáltal előállítva azt a robotszerű hangot, amit a sok utánzó (köztük az emiatt elhíresült Eiffel65) lelkesen átvett. A Yamaha találmánya azonban sokkal több ennél... A Vocaloid névre hallgató eljárást először 2004 márciusisában, a frankfurti zenei vásáron mutatták be - a szoftver népszerűsége azóta töretlen, bár mivel csak stúdiókban fordl elő, valószínűleg nem nagyon látjuk - csak halljuk (ha figyelünk). A Vocaloid lényege, hogy egy egyszerű C++-ban megírt szoftver gyakorlatilag bármit el tud énekelni női vagy férfi hangon, anélkül, hogy a hallgatóban tudatosulna, hogy egy „gépet” hall.  Az érdeklődés mondhatni jelentős volt, így rá egy évre már meg is jelentek a külsős fejlesztők által készített Vocalizer alkalmazások, köztük például Lola, aki a Zero-G cég terméke és valójában nem is létezik. Ennek ellenére ő egy énekesnő, és mi tagadás gyönyörű hangja van.

Dobolt, gitározott és énekelt: a hangmérnök.

A Yamaha honlapján található demó-anyagok letöltése után állkapcsunk valószínűleg a szőnyegbe csapódik majd. A minőséggel és profizmussal tehát nincs gond. Maradnak az erkölcsi aggályok. A lemezkiadóknak persze kapóra jön, ha megspórolják egy háromtagú vokál vagy egy énekesnő fizetését – de nekünk, hallgatóknak, vajon mi lesz a sorsunk?

Nos, sorsunk nem sokat változik: zenei téren eddig is át voltunk verve (vagy azt hittük, Britney Spears tényleg maga írja számait a zongora előtt, mint anno Freddie Mercury?). Műénekesek énekeltek eddig is - gépek által megszólaltatott és profi szakemberek patikamérlegén keresztül adagolt zenékre. A különbség pár éven belül csak annyi lesz, hogy már énekelni sem fognak. Mármint a stúdióban sem, merthogy színpadon amúgy sem jellemző mostanában rájuk eme tevékenység. A 80-as években jött a dobgép, és eltüntek a dobosok, a 90-es években jöttek a samplerek és eltűntek a vonósok, fúvósok, mostánában a gitárosok is (igen, Modjo híres „Lady” c. számában, vagy a Miami Vice főcímzenéjében az nem gitáros, hanem sampler). Nemsokára eltűnnek az énekesek is – a kérdés csak az, hogy egy-egy lemez felvételénél, a hangmérnökön és a produceren kívül, ki marad a stúdióban. Nos a válasz egyszerű. Csak a gépek maradnak. És örüljünk, hogy egyenlőre csak a stúdiókban. 

 Utóirat: Bocsáss meg drága Freddie Mercury, hogy nevedet egy oldalon mertem említeni Britney-vel. Többet nem fordul elő.

techline.hu Tech

Zenélő traktor

A hagyományos módszerhez ragaszkodó DJ bakelit lemezekkel és CD-kkel, valamint egy...

techline.hu Tech

Házi zenestúdió

A legtöbb hangfelvétel úgy készül, hogy mondjuk a dobos hétfőn eljátssza...