szerző:
hvg.hu

Fosszuk meg magunkat 15 perc erejéig a fénytől és a hangoktól, mindez elég ahhoz, hogy elkezdjünk hallucinálni, mondják brit pszichológusok. Tizenkilenc önkéntest elég volt negyed órára megfosztani érzékelésüktől - ennek hiányában sokuk hallucinációk mellett paranoiáról és depresszióról számoltak be, írja a Wired.


A Journal of Nervous and Mental Disease szaklapban publikált kutatás arra enged következtetni, hogy amikor érzékszerveink nem tudnak ingereket fogadni környezetünkből, akkor saját agyunkból eredő mintázatainkat hozzuk előre. Mindez alátámasztja azt az elképzelést, ami szerint hallucinációkat akkor tapasztalunk, ha agyunk nem találja gondolataink vagy tapasztalataink forrását, illetve, ha bennünk keletkezik valami, de úgy gondoljuk, hogy kívülről jön.

A tizenkilenc önkéntest tizenöt percnyi érzékmegvonásra helyezték el egy hang- és fénymentes teremben. A pánikgombot - azt a gombot, aminek megnyomásával jelezhették volna, hogy abba akarják hagyni a kísérletet és ki akarnak menni a szobából - senki sem használta. Tizenöt perc bezártság után mindenkivel kitöltettek egy tesztet, amellyel pszichózisszerű élményeket vizsgálnak. A kilenc legmagasabb pontszámot elérő tesztalany közül öten azt mondták, hogy voltak hallucinációik, hatan véltek olyan tárgyakat vagy formákat látni a szobában, amik nem voltak ott, négyen számoltak be felerősödött szaglásról és ketten érezték úgy, hogy egy "gonosz jelenlét" van velük jelen. Szinte mindenki arról számolt be, hogy "valamilyen nagyon különleges vagy fontos dolog" történik éppen.

A kutatások szerint akik sokkal kevésbé hajlamosak a hallucinációra, azok kevesebb érzékbeli eltérésről számoltak be, de náluk is ugyanúgy előfordultak az érzékcsalódások és a hallucinációk. A kutatók az eredményeket nem tartják annyira meglepőnek, hiszen az ötvenes évektől végzett kutatások arra mutatnak, hogy az érzékszervi input hiánya pszichózishoz vezethet: szerintük az érzékmegvonás a ketamin és a kannabisz hatásmechanizmusát is idézheti.