szerző:
Borszéki Zsófia

1923-ban egy rasszista indíttatású erőszakhullám során egyetlen hét leforgása alatt elpusztították a floridai Rosewoodot. Több fekete lakost lemészároltak, a többiek elmenekültek és a település elnéptelenedett. A történetet évtizedekig homály fedte, Rosewood pedig szellemvárossá változott.

„Mi, gyerekek mindannyian ágyban voltunk már. A mamánk berontott a szobánkba és szörnyen kiabált: ’azonnal keljetek fel, lőnek ránk’” – emlékezett a rosewoodi mészárlás első éjszakájára egy túlélő.

Az 1920-as évekre Amerikában a rasszista indíttatású erőszak egyre szélesebb körben jelent meg, annak következményeként, hogy a Jim Crow-törvények következtében a fekete lakosságot az élet minden területén szétválasztották a fehérektől, illetve hogy az újjászervezett Ku Klux Klan taglétszáma már az ötmillió főt is meghaladta.

Akkoriban a floridai Rosewoodban mindössze 25-30, többségében fekete család élt, a közösség minden tagja szegről-végről rokonságban állt egymással. Az asszonyok a közeli Sumnerben élő fehér családoknál dolgoztak, a férfiak terpentin- és faüzemekben, fűrésztelepeken, de volt két kis bolt is Rosewoodban – az egyiknek egy fehér férfi volt a tulajdonosa, John Wright.

„Rosewoodban mindenki festett házakban élt, rózsák borították a környéket. Csodálatos hely volt” – emlékezett vissza a településre 1995-ben egy túlélő. Ám egy véres újévi nap mindent megváltoztatott.

A felégetett Rosewood romjai - Kattintson galériánkért!
©

Fannie Taylor szeretője és Jesse Hunter legendája

1923. január elsején a Sumnerben élő, 22 éves Fannie Taylor házából rettenetes sikításokat hallottak. A szomszédok, akik rátaláltak a nőre, látták, hogy véraláfutások borítják a testét – nyilvánvalóan megverhették. A férje nem volt otthon, mivel munkája már a kora hajnali órákban elszólította otthonról. Az asszony elmondása szerint egy fekete férfi bement a házába, majd bántalmazta őt; arról nem tett említést, hogy nemi erőszak is történt volna.

A rosewoodi Sarah Carrier Tayloréknál dolgozott, unokája későbbi elmondása szerint aznap ő is és Sarah is Fannie házában voltak, és láttak a hátsó ajtón át távozni egy fehér férfit a házból. Az asszonyt láthatóan valóban megverték, de ami a legfigyelemreméltóbb, hogy a házból távozó férfi nem volt ismeretlen Carrieréknek. Már többször látták arrafelé – számukra egyértelmű volt, hogy Fannie Taylor szeretőt tart, akivel aznap összeveszett, a férfi pedig alaposan megverte.

A fehér lakosság körében azonban Fannie – pletykákkal feldúsított – verziója terjedt. Ráadásul megtudták, hogy nemrégiben egy Jesse Hunter nevű fekete elítélt megszökött, így szinte tényként kezelték a feldühödött lakosok, hogy Fannie Taylort megerőszakolta és megverte Jesse Hunter, a szökött fegyenc.

Sarah Carrier és családja - Kattintson galériánkért!
©

Szimatot fogtak?

A megyei seriff az esetet hallva azonnal felállított egy fehérekből álló csapatot az ügy felderítésére. Elsődleges céljuknak tekintették, hogy megtalálják és kihallgassák Jesse Huntert. Csakhogy a seriff kezéből hamar kicsúszott az irányítás: „önkéntes polgárőr” csapatok alakultak, és kutyákkal, fegyverekkel, többen erősen ittasan nekiláttak önhatalmúlag megoldani az esetet.

A kutyák Rosewoodba, Aaron Carrier házához vezették a csapatot. A férfit megverték, megkötözték, majd Sumnerbe vitték. A seriff ekkorra már komolyan aggódott az események elfajulása miatt, így Carriert védőőrizetbe helyezte, és felhívta a fekete lakosság tagjainak figyelmét, hogy saját biztonságuk érdekében maradjanak a terpentinüzemben.

A felbőszült csapat Sam Carter kovácsot is elfogta, és addig kínozták, amíg a férfi „be nem ismerte”, hogy ő bújtatta el Jesse Huntert. Carter elvezette őket a közeli erdő egy pontjára, azonban a kutyák ott már nem fogtak szimatot a szökött férfi után. Ekkor Cartert helyben agyonlőtték, majd felakasztották egy fára.

A fekete túlélők elmondása szerint Fannie Taylor szeretője megkereste Aaron Carriert és Sam Cartert, akik mindketten szabadkőművesek voltak. Vélhetően érezte, hogy nagy bajban van és rávette őket, hogy csempésszék el őt a közeli folyóhoz, majd elmenekült. Ezekből egyértelműen kiderült később, hogy a kutyák a fehér férfi szaga után vezették a csoportot. Ezért fogták el Carriert, és ezért ölték meg Cartert.

A mészárlás

Sarah Carrier fia, Sylvester Carrier, látva az események eszkalálódását, azt javasolta, hogy gyűjtsenek össze annyi embert, amennyit csak lehetséges, hogy megvédjék magukat. Házukban 20-25 embernek adtak menedéket, köztük sok kisgyereknek, de férfi csak két-három lehetett összesen, és közülük is vélhetően csak Sylvesternek volt fegyvere.

Sumneri fehér családok - Kattintson galériánkért!
©

Nem tudni pontosan, mi történhetett a háznál, de tény, hogy a felbőszült „igazságtevők” ekkorra már úgy gondolták: Jesse Huntert a rosewoodi fekete közösség bújtatja. Közel 30 felfegyverzett férfi rontott a Carrier családra; hatalmas tűzpárbaj alakult ki. Sarah és Sylvester Carriert megölték, többen megsebesültek, egy kisgyereknek kilőtték a szemét, és két fehér férfi is áldozatul esett – egyikük törte rá az ajtót a családra, másikuk épp mögötte állt. A házban tartózkodó gyerekeket a közeli erdők mocsaras, lápos vidékeire menekítették ki a hátsó ajtón át, ahol napokig bujkáltak.

A fehérek pusztítása ettől kezdve megállíthatatlan volt, több mint ötszázan vadásztak a feketékre: sorra felgyújtották a templomokat Rosewoodban, kerozinnal öntötték le, majd lángba borították a házakat. A menekülő emberekre pedig válogatás nélkül tüzet nyitottak: Lexie Gordon saját házából próbált menekülni, amikor lemészárolták. Mingo Williams éppen Rosewood felé sétált egy úton, amikor szemben találta magát a felbőszült tömeggel, akik gondolkodás nélkül megölték.

Sarah Carrier testvére, James egy korábbi stroke következtében fél oldalára lebénult. A férfi egy ideig bujkált az erdőben, majd visszatért Rosewoodba, ahol egy fehér asszony házában menedékre lelt, de rátaláltak – és még mindig azt állítva, hogy Jesse Hunter után kutatnak – a lebénult férfival megásatták saját sírját, majd agyonlőtték.

Evakuálás és Rosewood pusztulása

John Wright, a fehér boltos és családja komoly és kockázatos feladatra vállalkozott, amikor egyrészt számos feketének menedéket nyújtottak otthonukban, másrészt nagyban hozzájárultak az üldözöttek evakuálásához. Több más fehér család összefogásával vonaton menekítették ki a rosewoodi erdőkben és a házakban meghúzódó gyerekeket és nőket, akikre a közeli Gainesville-ben befogadó családok vártak.

Január hetedikén a néptelen, nagyrészt felégetett Rosewoodba visszatért egy 100-150 fős banda, és lényegében földig rombolták, megsemmisítették a települést – az egyetlen megmaradt épület John Wright boltja volt.

A hivatalos jelentés szerint hat fekete és két fehér áldozata volt a zavargásoknak, de a túlélők legalább 26 fekete és kettőnél mindenképpen több fehér áldozatról számoltak be. A Rosewood melletti erdőben állítólag egy hatalmas tömegsírba temették a holttesteket, de a hatóságok ennek a tömegsírnak nem akadtak a nyomára.

Rosewood, a szellemváros napjainkban - Kattintson galériánkért!
©

A rosewoodi mészárlás kapcsán egyetlen letartóztatás sem történt. Aaron Carriert több hónapon át őrizetben tartották, 1965-ben halt meg. A túlélők közül soha senki nem tért vissza Rosewoodba. A település a mai napi néptelen.

Film a mészárlásról

1997-ben John Singleton rendezésében film készült Rosewood, az égő város címmel. A filmben John Voight játssza John Wright boltost, akinek több tucatnyi fekete asszony és kisgyerek megmentése köszönhető. A fikciós elemekkel kiegészített film két órában meséli el a rosewoodi mészárlás tragikus történetét.

Rehabilitáció

Az évtizedek során a rosewoodi mészárlás feledésbe merült. Leginkább azért, mert a túlélők tartottak attól, hogy bántani fogják, elűzik őket, ha megmondják, honnan jöttek és min mentek keresztül. Sokan évtizedekig képtelenek voltak bízni a fehér emberekben.

Hatvan évvel a mészárlás után egy újságíró kezdett kutakodni a témában, majd az 1990-es években egy állami nyomozócsoport interjúkkal, vizsgálatokkal felgöngyölítette és dokumentálta az eseményt.

Közbenjárásuknak köszönhetően Florida lett az első állam, amely kárpótolta a túlélőket és leszármazottaikat rasszista támadásokban ért sérelmeikért. Rosewoodban emléktáblát állítottak az áldozatoknak.

Jesse Huntert sosem találták meg.

 

(Jones-Rivers-Colburn-Dye-Rogers: Documented History of The Incident Which Occured At Rosewood, Florida, In January 1923. Florida, 1993. A galéria fotói a Lehigh Egyetem digitális könyvtárából, a rarenewspapers.com és a virtualrosewood.com oldalról származnak.)

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!