szerző:
Szegő Iván Miklós

A hatvanas évekről sokaknak a beatzene születése, a gazdasági reform, a Kádár-rendszer lazulása, a legvidámabb barakk „kócos kis ördögei" jut eszükbe. A valóság ennél azonban szomorúbb: a hatvanas évek elején rendelték el az egyik utolsó nagy leszámolási akciót az 56-os forradalom után, sőt még ezután is hosszú évekig üldözték a „klerikális reakciót”.

A rendszerváltozás óta a kádári állambiztonsági szolgálatok tagjai közül a III/III-asokat emlegetik a legtöbbször. Ez egyrészt remek kibúvót ad a többi ügyosztály egykori munkatársainak, másrészt eltereli a figyelmet például a hatvanas évek elejének II/5-öseiről, akiket a belső reakció elleni küzdelemmel bíztak meg.

Mit csináltak a II/5-ösök?

1961. február 6-án országos letartóztatási hullám indult. A célpont a „klerikális reakció” volt, a letartóztatásokról az akkori kommunista állampárt legfőbb testülete, a Politikai Bizottság döntött. Az egyházellenes fellépés ma már kevésbé ismert epizódja a hatvanas éveknek, hiszen a Kádár-rendszer később, főleg 1975-ös Helsinki Záróokmány aláírása után finomabbra hangolta a független és másként gondolkodókkal, illetve az ellenzékkel, az egyházakkal vagy a civil társadalom más szerveződéseivel szembeni akcióit.

Kádár János és Kállai Gyula (jobbról a harmadik) az 1956 utáni kormányok stabil tagjai voltak
©

A klerikális reakció – a katolikus és a protestáns egyházak - elleni küzdelem 1961-ben viszont még drasztikus módszerekkel zajlott. A februári letartóztatási akciót elsősorban Hollós Ervin, az állambiztonság egyik vezetője irányította. (Ő egyébként számos gyalázkodó könyvet írt az 1956-os forradalom résztvevőiről. Erre azután lett ideje, miután a II/5 alosztályról a III/III-ra került át, majd onnan is eltávolították 1962 táján.)

A II/5-ösök, pontosabban az egyházakkal foglalkozó II/5-C alosztály „Fekete holló” fedőnevű akciója óriási károkat okozott a magyar hitéletben. Ám az állambiztonságiaknak még így sem sikerült teljesíteniük a politikai elvárásokat. Erről Soós Viktor Attila tartott előadást a Magyar Országos Levéltár múlt pénteki konferenciáján, amelyen a hatvanas évek eseményeit elemezték a kutatók, történészek.

Igyekeztek bizonyítani, de nem tudtak

Pedig az állambiztonságiak valóban „igyekeztek”: 456 embert tartóztattak le 1961. február 6-án. Budapesten 392 egyházi vagy egyházakhoz kötődő személyt vettek őrizetbe, vidéken pedig további 64-et. Céljuk többek között az volt Soós szerint, hogy bizonyítsák: a Vatikán háttértámogatásával egy illegális püspöki kar tevékenykedik Magyarországon, vagyis a katolikus egyházat nem is azok vezetik, akikről az állampárt tudott, vagy akiknek a kinevezését a kommunista vezetés jóváhagyta.

A II/5-ösöknek azonban nem sikerült erre bizonyítékot találniuk, ugyanakkor csaknem négyszáz ember ellen indítottak eljárást. Akik ellen semmiféle bizonyítékot sem találtak, azokat is áthelyeztették, vagy más szankciókkal sújtották a Kádár-rendszer elején – magyarázta Soós.

Persze az állambiztonságot nem hagyták magára a politikai vezetők: a letartóztatások másnapján, 1961. február 7-én Kállai Gyula, a minisztertanács első elnökhelyettese fenyegette meg a katolikus püspöki kart. A testület végül nem bírt a nyomással, és 1961. március 15-én bizalmas körlevelet adott ki. Ebben egyrészt a februári letartóztatásokról adtak tájékoztatást a papságnak, másrészt elhatárolódtak a püspökök a letartóztatottaktól.

Kiket sújtottak a letartóztatások?

Az 1961-es akció során részben a Mindszenty bíboroshoz közelálló papokat igyekeztek félreállítni az állambiztonságiak. Mindszenty ekkor az amerikai nagykövetség pesti, Szabadság téri épületében tartózkodott.

Mindszenty József bíboros
©

A februári letartóztatási hullámból nem maradhatott ki a kommunista államvédelem egyik „örök” célpontja, az akkoriban éppen vízóra-leolvasóként dolgozó szerzetes, Lénárd Ödön sem, akiről korábban a hvg.hu-n már írtunk, és aki idén lenne százéves. A szerzetes volt az egyik leghosszabb ideig – 6749 napig, azaz 18 és fél évig - börtönben ülő politikai fogoly a kommunizmus idején. A papok között pedig ő volt a legtovább fogoly a Kádár-korban.

Lénárdot letartóztatták Rákosi idején (1948-ban), aztán 1961-ben és 1966-ban is, vagyis a hatvanas évek „vidám barakkjában”, azaz Kádár idején többet raboskodott, mint a sötét ötvenes években. (Lénárd csak a hetvenes évek végén, a pápa közbenjárása nyomán szabadulhatott.)

Egy per, ami még Kádárék törvényeit is megsértette

Lénárd példája is mutatja, hogy az egyházüldözés bőven a hatvanas évek közepe után is folytatódott. A Kádár-rendszerben azonban a klerikális reakció elleni fellépés a rendszer saját törvényeivel is ellentétes volt. Erről Mikó Zsuzsanna, a Magyar Országos Levéltár megbízott főigazgatója beszélt a múlt pénteki konferencián.

Mikó azt a pert idézte fel amelyik az 1963-as amnesztiatörvény után indult. A perben azt a Matheovits Ferencet ítélték el 1956-os aktivitása miatt, aki a Demokrata Néppárt (egy keresztény irányultságú párt) szervezésében vett részt a forradalom idején. A per annak ellenére indult meg 1964-ben, hogy az egy évvel korábbi amnesztiatörvényben kimondták, hogy több eljárás nem kezdődhet az 56-os események miatt.

Ráadásul Matheovits nem is követett semmilyen államellenes cselekedetet, mindössze akkor vett részt a pártszervezésben 1956-ban, amikor erre a jogszabályok egyébként lehetőséget is adtak. Ambíciói sem voltak különösen nagyok, ennek ellenére a vádirat azt írta róla, hogy a miniszterelnöki vagy pártvezéri pozíció megszerzésén ügyködött. Mikó Zsuzsanna szerint ez nem meglepő: a korabeli vádiratok és bírósági ítéletek egy kaptafára születtek, időnként – akárcsak az ötvenes években, tehetjük hozzá – az ítéletek időnként szó szerint ugyanazt a szöveget tartalmazták. (Ezt mutatta be Bacsó Péter filmje, A tanú is, amikor véletlenül a vallomás helyett az ítéletet olvassa fel a gátőrt játszó Kállai Ferenc, amikor betanítani próbálják neki a tanúvallomást a koncepciós perhez.)

Túlélők

Matheovits pere azonban nem végződött komikusan: első fokon hét évet kapott, másodfokon viszont 10 évre súlyosbították büntetését, ami azért egy „vidám barakkra” nem is annyira jellemző. Matheovits amúgy Lénárd Ödönhöz hasonlóan sok időt töltött börtönben: 1964-es elítélése után csak 1974-ben szabadult, előtte a Rákosi-rendszerben hét évet ült, és éppen 1956-ban engedték ki – nem sokáig. Ráadásul előzőleg még a szovjet csapatok is letartóztatták 1945 után, így összesen mintegy 19 évet töltött fogságban. Mindennek ellenére mind Matheovits, mind pedig Lénárd túlélte Kádár Jánost: 1995-ben, illetve 2003-ben hunytak el.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!
Szegő Iván Miklós Tech

Kádár János tyúkjai és a párttitkárnak bevallott szerető

Miért mellékelte szeretője Balatonszabadiból írt levelét egy kétségbeesett nő, és miért fordult szintén a párttitkárhoz levélben a megvert, megalázott feleség? A Kádár-kor megrázó hétköznapjait és a kádári elit viselkedését kutatják újabban a történészek és a levéltárosok.

hvg.hu Itthon

Állambiztonsági tisztek listája (1956-1989)

A hvg.hu korábban közölte a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnöksége 1989-es központi állományában dolgozó tisztek és főtisztek névsorát, valamint a megyei rendőrfőkapitányok helyetteseként szolgáló III/III. Osztályok vezetőinek nevét és rendfokozatát. A mostani névsor 1000 nevet sorol fel, rendfokozattal és a tevékenység rövid leírásával, ők 1956 és 1989 között szolgáltak a szerveknél. Nevük már korábban megjelent történészi publikációkban.

hvg.hu Itthon

Politikusok, akik az állambiztonsági jelentéseket kapták

Az "ügynökkérdés" egyik vetülete, hogy derüljön ki végre, kik kaptak az állambiztonság jelentéseiből. A kérdés korántsem annyira "fogas", mint azt keserű nyilatkozatok sejtetik. Valójában mára jól körülhatárolható, hogy kik kaptak a BM és a kebelén belül működő állambiztonsági szervek szigorúan titkos információs jelentéseiből. A hvg.hu összeállítása azt mutatja be, hogy az állampárti vezetők közül ki mit kapott, hogyan nézett ki az "olvasó mozgalom".