“Na, ezért tartunk itt, ahol!” – ezzel a mondattal foglalható össze mindkét tábor véleménye a tanórákon való telefonhasználat témájában. De míg az egyik álláspont szerint a “buta” fiatalok “telefonfüggősége” az ősoka néhány mindennapi társadalmi problémának, az ellentáborban azt állítják: éppen az a gond, hogy a tanárok többsége tilt, ahelyett, hogy hasznos eszközként alkalmazná az órán a 21. századi svájcibicskát.

Már közel 8 ezer megosztásnál és több tízezer lájkos tetszésnyilvánításnál jár az a Facebookra felkerült fotó, ami új kiegészítőt javasol az iskolákba. A mobilgyűjtő dobozkába még az óra elején minden diáknak bele kellene tennie a telefonját, így az órán nem nyomkodhatná senki a készüléket. A szokatlan megoldásról múlt héten egy rövid cikkben számoltunk be – az írás aztán a nap egyik legolvasottabbja lett, és bőven kaptunk olvasói véleményeket.

©

Gyerek kezébe nem való

Egy iskolai tanóra akkor ér valamit, ha résztvevői elsajátítanak ezt-azt a hallottakból. Az kétségtelen, hogy ehhez oda kell figyelni az óra menetére, és az is biztos, hogy ez nehéz, ha az ember közben a pad alatt nyomkodja a telefonját. Ahogy Viktor nevű olvasónk írta: “egy gyereknek meg nem a mobil nyomkodása fontos 10-14 évesen, hanem hogy tanuljon és odafigyeljen az órán!” Ezt az elvet György szerint nem is csak a tanári asztalon elhelyezett dobozokkal kellene betartatni, ő azt javasolja, hogy “portán reggel beteszed, suli után kiveszed”.

Elkényeztetett, telefonfüggő, buta fiatalok

István szerint a normális országokban “kizárt”, hogy be lehetne vinni a munkahelyre vagy az iskolába a telefont – legalábbis azokban az országokban, “ahol rend van”. Éppen a rendtartás végett Jánosban az is felmerült, hogy árnyékolni kellene a tantermet, így az órák alatt “kasztrált” mobilok lennének. Ez már csak azért sem baj, mert ahogy Elmör fogalmaz: a telefon nem fogja a diák helyett megtanulni, amit kellene. Norbert még tovább megy a vitában, szerinte az a legény, aki technológia nélkül is legény: “Kéne már egy kis áramszünet, hogy tapasztalja meg minden ilyen okoska, milyen az, amikor magadra hagyatkozhatsz!”

A cikkünk nyomát bevezetett telefongyűjtő doboz
©

Nem számítottunk ilyen reakcióra, de volt olyan, aki vitaindító cikkünk megjelenésének másnapján állást foglalt, mégpedig az osztályteremben, ahol tanárként gyorsan be is vezette a módszertant, elhelyezett egy telefontartó dobozt. Ennek alighanem nagyon örülne Tamás, aki szerint a dobozt “nem javasolni, hanem bevezetni kell ennek a mai, elkényeztetett, telefonfüggő, buta fiatalságnak!”

Akkor már a tollakat is tegyék ki!

A telefongyűjtők után Konrádnak lenne egy másik dobozos ötlete is “tegyék ki a tollat is, azzal is lehet mást is csinálni…” – mutat rá a telefonbegyűjtő logika továbbvitelével annak gyengeségére Konrád, aki szerint sokkal inkább be kéne vonni a telefont az oktatásba, mint száműzni onnan.

Merthogy a tollal is lehet ám mást csinálni a jegyzetelésen kívül, ahogy több olvasónk is felidézte, “régen is, ha egy óra unalmas volt, kitaláltunk mindenfélét, amivel elütöttük az időt (levelezés papíron, torpedó és egyéb játékok)”. Az “egyéb” kategórián belül valaki Rubik-kockát kirakó gyorsasági versenyt élt meg az unalmas órákon, más a kártyázásra vagy a Playboy-olvasásra esküszik.

©

Vannak jó példák

Bőven vannak olyan iskolák, tanárok, akik ezt belátva nem tiltani való eszközként kezelik a diákok telefonjait, hanem éppen a figyelem megragadásának eszközét látják benne. Dorian azt írja: “Szerencsére az én iskolámban előszeretettel használjuk a telefonjainkat órán: jegyzetelésre, órán bemutatott képek dokumentálására vagy neten keresgélésre, ha további ismeretanyagok keresése a feladat. Törin nagyon jól jön. Ezáltal sokkal gyorsabb a haladás, és a hanyagabb diákoknak sincs mit elveszteniük hazafele menet, mivel nincs füzet, a telefont meg csak nem tépi szét a kutya másnapra. Nincsenek idegesítően nehéz könyvek, hisz minek? Manapság már teljesen felesleges.“

Nincs kréta, nincs wifi

Dorian szerint “mindenhol be lehetne vezetni ezeket a még alternatív módszereket, de nem mindenki fejlődik a korral. És a többség sajnos nem is akar.”

©

Az is tény ugyanakkor, hogy az újítani kívánó pedagógusoknak nem feltétlen van egyszerű dolguk. István azt írja, ismer olyan tanárnőt, aki szerette volna a diákok okostelefonjait bevonni az oktatásba. “Két dolog miatt bukott meg az ötlet: 1. nem mindegyik gyereknek van arra alkalmas okostelefonja 2. Az iskola nem rendelkezik megfelelő wifi-hálózattal és internet-hozzáféréssel.”

A szakközépiskolában tanító Márta szerint az ő intézményében “a gyerekek nagy része olyan körülmények között él, hogy nincs okostelefonja, főleg nem korlátlan net rajta. Akkor hogyan lehetne a telefont integrálni a tanórákba, ha ezek a feltételek sem adottak? Mert az iskola, ahol néha kréta sincs, nyilván nem tudja biztosítani.”

Okostelefonok az iskolában: ne tiltsuk, használjuk!
Az okostelefonokra egyelőre csak ellenségként tekint az iskola, pedig szövetségessé is tehetné azokat. Egy tavalyi programban kipróbálták: kiválóan lehet úgy tanítani, hogy időnként a gyerekek mobilok segítségével oldanak meg feladatokat. Az ilyen órákat a tanárok és a diákok is élvezték, és nem, nem borította fel a rendet, hogy legálisan nyomogathatták a tanulók kütyüket. Persze ehhez nyitott tanárokra és megbízható wifire van szükség. Cikkünk a projektről itt olvasható.

 Azt a témával néhány hozzászólásnál sokkal mélyebben foglalkozó Koren Balázs is elismeri, hogy “van bőven kihívás a telefonok órai alkalmazása során. Tényleg csak egy dolgot hangoztatok: ne tiltsuk, ne zárjuk ki.” A pedagógus lévén a kérdésben a gyakorlatban is érintett Balázs szerint a diákok egy lépéssel mindig a mobiltartó előtt fognak járni, “lesz egy telefon, amit kitesznek majd, s a másikat használják a pad alatt”.

©

Ki láthat a facebookozáson túlra?

Többek álláspontját foglalja össze Márta, akinek eddigi tanórai tapasztalatai azt mutatják, hogy elég nehéz lenne  a telefonokat integrálni, “mert a többség tényleg csak facebookozásra akarja használni, és dogáknál puskáznak is belőle”.

Ez egy komoly kérdést is felvet, egy általános generációs problémát: a jelenleg tanári és szülői “pozícióban” lévő korosztály jelentős része maga sincs feltétlen tisztában – a facebookozáson túl – az okostelefonokban rejlő lehetőségekkel. Így először talán a tanárokat kellene erre megtanítani, így tesz például a már említett, 10 éve a pályán lévő Koren Balázs is, aki a matematika mellett azt is igyekszik megértetni a leendő középiskolai tanárokkal még az egyetemen, hogy mire lehet jó egy okostelefon, és hogyan lehet bevonni egy tanórába. “Ahelyett, hogy a telefonokat elpakolnánk, inkább a tanárokat kellene felkészíteni arra, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket. Milyen alkalmazások állnak rendelkezésre, ha be szeretnék vonni az oktatásba az eszközöket. Hogyan lehet kezelni a diákokat, akik esetleg mégis elkalandoznak az órán.”

Hasonló témában tart egyetemi előadást a szegedi Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport vezetőjeként Dragon Zoltán, aki szerint “úgy tűnik, vagy borzasztó lassú a generációváltás, vagy fabatkát sem ér: az az ország, ahol az oktatás nem hajlandó tudomást venni arról a közegről, amiben működnie kell, vesztésre ítéltetett”.

Zsolt nevű olvasónk egy ehhez kapcsolható kérdést tett fel a dobozolás híveinek. “Attól nem féltek, hogy ezek a fiatalok – akiktől elzárjátok az egyetlen utat, amivel igazán versenyképesek lehetnének – fogják(nem fogják) fizetni a nyugdíjatokat? Hát ennek fényében ünnepeljétek ezt a dobozt.”

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!
Cikk megosztása
Címkék