szerző:
Szepesi András
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A Plútó egyik „gyilkosaként” elhíresült amerikai csillagász találhatja meg az újabb kilencedik bolygót a Naprendszerben, és az is kiderülhet, miért forog ferdén a Nap.

A Plútót 2006-ban fokozták le törpebolygóvá, amikor a Nemzetközi Csillagászati Unió – óriási felháborodást keltve – átírta a bolygók tudományos meghatározását. A hírhedt konferencia után Mike Brown amerikai csillagász mindössze ennyit mondott: „Kész, vége. El kell fogadnunk, hogy nyolc bolygó van a Naprendszerben, és ez legyen elég.”

„Tévedtem” – tette hozzá tíz évvel később. Brown és kollégája, Konstantin Batygin, a Kaliforniai Műszaki Egyetem, a Caltech kutatói most úgy vélik, mégis létezhet olyan, kilencedik égitest, amely a „bolygóság” minden feltételét teljesíti. Ezt a  bolygót még nem figyelték ugyan meg, de egyre több bizonyíték utal arra, hogy létezhet. Egyelőre Kilencedik Bolygónak vagy X Bolygónak nevezik.

©

A matematikában az ismeretlent jelölő X találó jelző, hiszen Brown és kollégája egy csillagászati probléma megoldásaként hozakodott elő az ötlettel. A probléma az volt, hogy a Naprendszer (jelenleg ismert) legtávolabbi bolygóján, a Neptunuszon túl elhelyezkedő Kuiper-öv (több száz kis- és törpebolygó, köztük a Plútó együttese) legszélén keringő néhány kisebb égitest mozgását sehogy sem tudták megmagyarázni. A Nap körül a bolygók megközelítőleg egy síkban keringenek – ez az ekliptika –, így a Naprendszer nagyjából laposnak tűnik. Ezeknek a nagyon távoli objektumoknak a pályája viszont jócskán kilóg ebből a síkból.

A Plútó halála
A Plútót nem sokáig ismerték bolygóként: 1930-as felfedezése után csupán 2006-ig. Akkor törpebolygóvá fokozták le, mert a Neptunuszon túl egyre több hozzá hasonló égitestre bukkantak. Ilyen például a Mike Brown által felfedezett Eris, amelynek a tömege nagyobb is, mint a Plútóé. A csillagászoknak dönteniük kellett: vagy több bolygó lesz, vagy meg kell húzni a határt. Utóbbi történt: újradefiniálták a bolygó fogalmát. A döntésben nagy szerepe volt Brownnak, aki később bestsellert is írt „Hogyan öltem meg a Plútót?” címmel.

Erre ez idáig nincs magyarázat, de joggal feltételezhető, hogy egy nagy tömeg ferdíti el a pályájukat. Brown és Batygin szerint ez lehet a nagyon távoli bolygó a Naprendszer peremén. Tömegét a Földének a tízszeresére becsülik – ez még ahhoz is elég, hogy gravitációja a Neptunusz körül keringő objektumokra is hatással legyen. Szimulációik szerint az X Bolygónak a Naptól mért átlagos távolsága sokszorosan meghaladja a többi nagybolygóét, keringési ideje pedig akár 20 ezer év is lehet. Elnyújtott pályáján most éppen annyira messze van, hogy a csillagászok nem látják.

A Neptunuszon túli objektumok pályájának furcsaságait azonban máshogy is meg lehetne magyarázni. „Nem kell feltétlenül egy kilencedik nagybolygó hatására gondolni” – int óvatosságra Tóth Imre, a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet tudományos tanácsadója. Vannak párhuzamosan folyó kutatások, amelyek egy ismeretlen kisbolygóövezet tömegvonzási hatásával is indokolni tudják a ferdén keringő objektumok „viselkedését”. Ugyanakkor nem ez lenne az első ilyen eset: 170 évvel ezelőtt a Neptunusz létét is csak gravitációs hatása alapján feltételezték, később vették észre távcsövekkel is.

A Caltech kutatóinak januárban megjelent cikke óta mindenesetre egyre több jelét találják az ismeretlen bolygó létezésének. Sőt Brown tanítványa, Elizabeth Bailey a napokban jelentetett meg tanulmányt arról, hogy a Kilencedik Bolygó megmagyarázhatná a Nap forgási síkjának ferdeségét is. A Nap egyenlítői síkja ugyanis 6 fokkal eltér a bolygók keringési síkjától, az ekliptikától. „Ez annyira mélyen gyökerező talány, hogy a csillagászok nem is igazán beszéltek róla az elmúlt 150 évben – teszi hozzá Brown. – A Kilencedik Bolygó léte viszont egyszerűen megmagyarázná ezt a ferdeséget.”

©

De hogyan képes egy ennyire távol lévő égitest ekkora hatással lenni a Napra? Erejét pont a távolságának köszönheti, hiszen a távol keringő nagy tömeg perdülete óriási, így képes kibillenteni a Nap forgási tengelyét. Egy csillag és a körülötte keringő bolygó olyan, mint a kalapácsvető kezében egy (csillagászati hosszúságú) kalapács. A Nap ügyesen egyensúlyozza nyolc bolygóját, mivel azok hellyel-közzel egy síkban vannak, a Kilencedik Bolygó pályája viszont akár 30 fokkal ferdébb, és ez kibillentheti egyensúlyából a központi csillagot.

Tóth Imre maga is publikált a feltételezett bolygó várható fényességéről és fizikai tulajdonságairól. Szerinte a csillagászok nagy izgalommal várják, hogy tényleg létezik-e a bolygó, és ha igen, hogyan jöhetett létre. „Felmerült, hogy esetleg nem is a Naprendszerben keletkezett, a Nap csak befogta” – teszi hozzá.

Új bolygó felfedezésénél a csillagászat a „hiszem, ha látom” elvet követi. Megtalálására a következő öt évben lehet számítani, optimistább becslések szerint már akár a jövő télen lencsevégre kaphatják. A lencsének viszont óriásinak kell lennie, így legnagyobb esélye a Hawaiin található, több mint 8 méter átmérőjű Subaru távcsőnek van.