szerző:

A videojátékok kedvelőinek ötödénél jelentkeznek valamilyen mértékben a problémás játékhasználat jelei – mutatta ki egy ELTE-n készült kutatás, amelyben 3400 fiatal vett részt.

A magyar játékosok 3%-a súlyosan, 15%-a pedig a közepesen veszélyeztetett kategóriába tartozik. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ténylegesen függők lennének, ugyanakkor érdemes odafigyelni rájuk. Meglepő, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem a játékkal töltött idő mennyisége, hanem sokkal inkább a személyiség, a szociális háttér és a játékhoz való hozzáállás a meghatározó tényezők.

„A videojáték-függőség kutatása még relatíve új tudományterület, így hivatalosan nem is tartozik a mentális betegségek közé, pedig a nemzetközi kutatások a problémás játékosok arányát 3% és 20% közé becsülik, és Magyarországon is több százra tehető a számuk” – mondta Bányai Fanni, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia tanszékének doktorandusza, a Chio Mozdulj Gamer Mozgalom szakértője.

A függőségre hajlamos játékosok ezekről ismerhetők fel:

 

  • Fantáziálás: gondolatban akkor is a játékról álmodozik, amikor éppen nem játszik
  • Megvonási tünetek: hiányérzet és feszültség keletkezik benne, amikor nem játszhat
  • Túlhasználat: nem tudja kontrollálni a játék mennyiségét, pedig szeretné
  • Belefeledkezés: elveszti az időérzékét, teljesen elmerül a játékban, és emiatt elhanyagolja a feladatait
  • Konfliktusok: a fenti okokból összetűzésbe kerül a környezetével, gyakran hazudik a játékkal töltött idő mennyiségéről
  • Elszigetelődés: elhanyagolja a barátait, kapcsolatait, így magányossá válik

Ezen felül olyan testi tünetek is jelentkeznek a problémás játékosoknál, mint az elhízás/fogyás, a szem megerőltetése, hátfájás és egyéb mozgásszervi betegségek, valamint általános fáradság és kimerültség.

Hogyan segíthet a család?

A pszichológus szakértő szerint semmiképpen sem agresszióval és eltiltással. Ha valóban problémás játékosról van szó, úgy abban kell segítenünk neki, hogy visszataláljon az egészséges használathoz. A legjobb stratégia, ha elkezdünk vele beszélgetni a játékról, hogy megismerjük, milyen az a virtuális világ, amelyben a napjait tölti. Fiatalabb játékosoknál ez megkönnyíti azt is, hogy közösen alakítsuk ki a játékra vonatkozó szabályokat, amelyek mindkét fél számára elfogadhatók, vagy közösen választunk ki játékokat a hivatalos besorolás alapján, és határozzuk meg a napi vagy heti játékidőt. Bátorítsuk, hogy játsszon együtt az „offline” barátaival, mert így fejlődhetnek a személyes kapcsolatai, és a játékban tanult készségeket is könnyebben használhatja majd a valós élethelyzetekben.