szerző:
László Ferenc
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Apró kis plasztikdarab, belül néhány chippel, nem túl nagy truváj – gondolják sokan, és megveszik a legolcsóbb memóriakártyákat. De nem biztos, hogy jól van ez így. Ugyanakkor a drágább sem mindig jó választás. Számok, betűk, rövidítések – mutatjuk, mire kell figyelni.

Amennyiben nem iPhone-t használ, akkor nagy valószínűséggel egyszerűen bővíthető az okostelefonja belső memóriája, mégpedig egy apró memóriakártya segítségével. Ugyanilyen memóriát pakolhatunk a manapság egyre népszerűbb akciókamerákba, illetve a drónokon fellelhető képrögzítő megoldásokba, és persze a digitális fényképezőgépek és kamerák is memóriakártyára dolgoznak, még ha fizikailag egy kicsit nagyobb méretűre is. Mivel a legtöbb ilyen eszközhöz alapáron nem jár kártya, annak beszerzéséről magunknak kell gondoskodni – most ezzel kapcsolatban nyújtunk segítő kezet.

Három királyfi

A jelenleg használatban lévő kütyük túlnyomó többsége valamilyen SD, vagyis Secure Digital memóriakártyát támogat. A normálméretű, tehát 32x24x2,1 milliméteres SD-kártya-szabványt 2000-ben fogadták el, és ma leginkább fényképezőgépekben használunk ilyen memóriákat. 2003 és 2008 között létezett egy rövidéletű miniSD szabvány, azonban ezeket a 21,5x20x1,4 milliméteres lapkákat gyorsan kiszorították a 2005 óta elérhető microSD termékek. Igen, ezek azok a kiskörömnyi, konkrétan 15x11x1 milliméteres kártyák, melyek révén a legtöbb okostelefon belső memóriája bővíthető, és amelyek egy adapter révén a normál SD-ket támogató eszközökbe is betehetők.

©

Kapacitás

Bő egy évtizede már egy SDHC jelölés is rákerül némelyik kártyára, melyek a normál SD-knél nagyobb kapacitással és nagyobb sebességgel bírnak: míg egy normál microSD-kártya maximum 2 GB-os lehet, addig egy microSDHC-n akár 32 GB adat is eltárolható. 2009-ben debütált az SDXC szabvány, melynek köszönhetően egy microSDXC-kártya ma már elvileg akár 2 TB-os lehet. Azért csak elvileg, mert a gyakorlatban jelenleg 256 GB-osak a legnagyobb kapacitású ilyen termékek. Normál SD fronton jelenleg 1 TB-os a csúcstartó.

A sebességjelzésekben el lehet veszni

A kapacitás mellett fontos jellemző az írási sebesség is. Régen viszonylag egyszerű volt a dolgunk, ugyanis az SD termékeken lévő Class 2-10 jelölés egyértelműen megadta, hogy az adott kártya minimum 2-10 MB/s-os írási sebességre képes. Az évtized elején azonban kijött az UHS (Ultra High Speed) szabvány, mely jelentősen megbonyolította a helyzetet: ez nem az adott termék konkrét sebességét jelöli, hanem hogy a kártya milyen adatátviteli buszt használ. Az UHS-I termékek elvileg 50-104 MB/s-os, a 2011 óta létező UHS-II példányok 156-312 MB/s-os, az idén bejelentett UHS-III kártyák pedig 312-624 MB/s-os sebességre képesek.

©

A konkrét tempóra a kártyákon feltüntetett UHS sebességbesorolás utal: az U1 jelölés 10 MB/s-os, az U3 30 MB/s-os minimális írási sebességet jelent. 2016 óta viszont már V6 és V90 közötti jelölésekkel is találkozhatunk a kifejezetten videórögzítésre szánt kártyákon, mely számok ezúttal rendre a 6, illetve 90 MB/s-os sebességre utalnak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy tavaly óta A1 és A2 jelzést is használhatnak a gyártók, melyek arra utalnak, hogy az adott memóriakártyák mennyire felelnek meg az okostelefonos alkalmazások korrekt futtatásához. Az adatátviteli sebesség mindkét esetben minimum 10 MB/s, viszont az A2-es termékek 2,5-4x több véletlenszerű írási/olvasási műveletre képesek adott idő alatt.

Ha ez még mindig nem lenne elég bonyolult, akkor érdemes felkészülni arra, hogy egyes gyártók mind a mai napig használnak egy másik, ősrégi keltezésű sebességjelölési rendszert is. Ez az úgynevezett "x rating", ami azt jelenti, hogy egy 1000x jelölésű kártya ezerszer gyorsabb az 1x-es sebességű CD-ROM-nál, vagyis 1000x150 Kb/s-os, 150 MB/s-os.

És akkor mit érdemes venni?

Most, hogy a szabványokat és a jelöléseket nagyjából tisztáztuk, még mindig joggal merülhet fel a kérdés: mégis kinek milyen sebességű kártyára van szüksége?

Alapvetés, hogy amennyiben egy régebbi, leginkább SD (Standard Definiton) felbontású felvételek készítésére eszközről van szó, akkor abba elég lehet egy régivágású Class 2-es memóriakártya is. A 720p HD videókhoz már kell a Class 6, a Full HD felbontású képfelvétel pedig megkívánja a Class 10-et. Amennyiben Ultra HD 4K-ban videózunk, az igencsak meghálálja a 30 MB/s-os memóriát, ha pedig 4K-ban 60/120 képkocka/sebességgel dolgozunk, vagy esetleg már a 8K felé kacsintgatunk, akkor nem árt egy minimum 60-90 MB/s-os írási sebességű kártya. (A világ jelenlegi leggyorsabb SD-kártyája, egy UHS II U3 SDXC példány mind írási, mind pedig olvasási sebesség fronton 300 MB/s-ra képes.)

©

Sok gyártó kínálatában ma már nem is található Class 10, illetve U1 alatti sebességbesorolású termék, de ha találunk is ilyen portékát, azt inkább érdemes nagy ívben elkerülni.

Mire figyeljünk?

Vásárlás előtt érdemes leellenőrizni, hogy az adott készülék maximum mekkora kapacitású memóriakártyát kezel, hiszen feleslegesen veszünk egy 256 GB-os microSD-t, ha a telefonunk csak 128 GB-ig kezeli ezeket az apró kártyákat. Hacsak nincsenek nagyon komoly kapacitásbeli elvárásaink, érdemes közepesen nagy kapacitású kártyát vásárolni, ugyanis nagy általánosságban ezek ár-érték aránya a legjobb.

Óvakodni kell a gyanúsan olcsó, elsősorban távol-keleti eladók által hirdetett termékektől, melyekről általában csak az átvételt követően derül ki, hogy kisebb kapacitású és/vagy lassabb az ígértnél. A kártyák általában 8, 16, 32, 64, 128, illetve 256 GB kapacitásúak, de nem szabad megijedni az elsőre furcsának tűnő 200 GB-os példányoktól sem, hiszen több neves gyártó is készít ilyeneket.

Online piactereken, például eBayen csak olyan eladótól érdemes vásárolni, aki a korábbi vevőktől átlagosan legalább 99 százalékos értékelést kapott.

Mit hozhat a jövő? Egy megint másik betűszót?!

A Samsung a 2015-ben kijött Galaxy S6-ból sokak bánatára kihagyta a memóriaslotot, mondván, hogy az abba helyezett kártyák sokkal lassabbak a szupergyors UFS (Universal Flash Storage) belső memóriánál, ez pedig megöli a felhasználói élményt. Egy évvel később a felhasználók kérésére visszakerült a microSD slot a Galaxy S7-be, viszont a koreai gyártó továbbra sem adta fel eredeti tervét, vagyis a külső memória felgyorsítását. Éppen ezért egy éve bejelentette a világ első UFS memóriakártyáját, mely elvileg ugyanolyan szélvészgyors, mint a telefonok beépített flashmemóriája.

Az UFS ötször nagyobb olvasási, illetve kétszer nagyobb írási sebességre képes, mint a leggyorsabb microSD-k, ezenkívül pedig sokkal rövidebb válaszidővel és kisebb fogyasztással is kecsegtet. Némi üröm az örömben, hogy sem ilyen kártya, sem pedig vele kompatibilis telefon nem jelent még meg a boltokban. A 32–256 GB kapacitású változatokban ígért UFS-kártyák első blikkre nagyon hasonlítanak a microSD-kre, de más a méretük és az érintkezőfelületük, tehát a két szabvány nem kompatibilis egymással. Ezt a problémát a Samsung várhatóan egy olyan hibrid memóriaslottal fogja orvosolni, mely mind a régi, mind pedig az új kártyákat kezeli.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.