szerző:
Gécs Dániel

Van úgy, hogy egy dollármilliárdot érő franchise-t is érdemes némi kényszerpihenőre küldeni, főleg, ha a vérfrissítést célzó változtatásoknak hála nem csak új erőre kap, feledtetni is tudja az utóbbi évek kisebb-nagyobb hibáit. Mondhatni e célból tették parkolópályára az immár tízéves Assassin’s Creedet is, mely rövid kihagyás után most az ókori Egyiptomba kalauzolja a bosszúvágy fűtötte orgyilkosokat. Tevék, homok és egy lavinát indító családi tragédia – kezünkben az ősz egyik legjobban várt játéka.

Talán a videojátékok világa iránt csak kevéssé érdeklődő közönség számára is mond valamit az Assassins’s Creed. Bizony, a Ubisoft játékszoftvergyártó aranytojást tojó tyúkjáról van szó, minden idők egyik legsikeresebb digitális produktumáról, mely megannyi epizód után tavaly a filmvásznon is megmutatta magát. Sokak szerint feleslegesen: az illusztris színészgárda nevével fémjelzett, titkos társaságok jelen és múltbéli összeesküvéseiről szóló mozi összecsapott munka hatását keltette, amin a videojátékból kölcsönzött, amúgy meglehetősen pontosan adaptált látványvilág sem tudott segíteni.

Nagyjából ugyanez volt tapasztalható a játéksorozat utolsó epizódjainál is: noha a Syndicate valamicskét feledtetni tudta a Unity címmel megjelent program szinte fájdalmasan nevetséges baklövéseit, az unalomig ismételt játékmenetet nem tudta feldobni. A kiadó rövid hezitálás után szünetre intette a teljes franchise-t, így 2016-ban először fordult elő olyan, hogy a tömérdek pénzmennyiséget termelő szériából nem került új epizód a boltok polcaira.

A több hónapnyi csendet idén nyáron törték meg a franciák, egy teljesen új koncepcióval, melyből hosszú évek munkája alatt lett kézzel fogható termék. Tudniillik a készítéssel megbízott fejlesztői gárda már azelőtt szegelni kezdte, hogy a kiadó elrendelte volna a franchise-t ért szüntelen kritikák miatti kötelező szerviz idejét. És az sem mellékes adalék, hogy az a csapat dolgozott rajta, amelynek az általunk is tesztelt és ígéretesnek tartott, akár akció-kalandfilmnek is simán betudható Black Flaget is köszönhetjük. Szóval, bőven volt okunk izgulni.

Egyiptom, Egyiptom, te csodás

Az Assassin's Creed: Originsben a modern időket felölelő események helyett ezúttal jóval korábban, az ókori Egyiptom virágkorában kell bizonyítanunk rátermettségünket. Abban az időben, amikor a mások számára kellemetlen figurák gyakran váltak cselszövés áldozatává. Főhősünk a Bayek névre hallgató, az uralkodót és a népet egyaránt szolgálni hivatott katonaféleség, vagy ahogy az előttünk kiteljesedő cselekmény során nevezik, Medjay. Magyarra fordítva talán a seriff volna a legmegfelelőbb kifejezés, ám ez esetben törvényileg egész másképp értelmezendő módon: olyan karakter bőrébe bújunk, aki nem rest tarkón vágni a neki nem tetsző egyéneket, hol pedig szabályokat mellőzve leszámolni egy-egy békés családot megkeserítő bandával.

A történet persze közel sem ennyi, hiszen az Assassin’s Creed-játékok egyik legfőbb jellemzője a jelen és a múlt eseményei között gyakran ugráló történetszál, így most sem csak egyetlen karakter útját kell egyengetnünk: idővel, leheletnyi mértékben ugyan, de az Abstergo Industries nevű játékbeli vállalat egykori alkalmazottja is föltűnik a színen. A lavinát végül egy nem várt családi tragédia indítja be, és feladatunk a múlt bonyodalmainak kibogozása és a minket érő sorscsapással összefüggésbe hozható maszkos társaság fölszámolása.

Nem túl eredeti, gondolhatjuk joggal, de az a helyzet, hogy az Origins látszólagos mélysége nem is itt testesül meg igazán, sokkal inkább a játéknak keretet adó, nagyon is hangulatos közegben. Minden falu és város élettel teli, az emberek dolgoznak, kereskednek, hajóznak, vitatkoznak, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket a minket érő megannyi impulzus láttán-hallatán. A világ tehát nagyon is él, és alig várja, hogy minket is beszippantson.

©

A játékmenet

De nem csak a körítés az egyedüli újdonság, komoly változtatásokon esett át a játékmenet is. Utóbbi legszembetűnőbb része a szerepjátékokat preferálók számára vélhetően ismerősen csengő RPG (vagyis Role-playing Game) vonal, mely túlzás nélkül is üdítő frissességként hat a csaknem tíz éve egyhelyben toporgó sorozatra.

Karakterünket a vonatkozó műfaji elemeknek hála különféle fegyverekkel, valamint képességekkel tápolhatjuk, három stílus elemeiből válogatva: a Warrior a közelharcban erős, a Hunter a távolsági fegyverek kezelésében és a lopakodásban világklasszis, a Seer pedig a különféle eszközök, továbbá a környezet manipulálásával igyekszik két vállra fektetni ellenfeleit. A küldetésekből származó tapasztalati pontokat bármelyik ágra pakolhatjuk, csakis rajtunk áll, melyik stílus előnyeire támaszkodva kívánunk haladni.

Hasonló műgonddal változtathatjuk Bayek küllemét is, hála a megszerezhető – hősünk fontos tulajdonságaira amúgy semmilyen hatást nem gyakorló – ruhaneműk sokaságának, melyekhez a bazárokban működő varrodák, vagy a program mellékküldetései révén férhetünk hozzá.

A történet szempontjából nem, minden más esetben viszont nagyon lényeges: a térkép egyes pontjaihoz korhű módon tevével vagy hajóval juthatunk el, de gyorsutazhatunk is, amennyiben megspórolnánk a sokszor igencsak hosszú percekig tartó vánszorgást. Utazásaink során társunk is akad, Senu, a sas személyében, aki nemcsak kezes, de hasznos jószág is: segítségével föltérképezhetjük (megsasolhatjuk – értik, ugye) a terület fontosabb pontjait, már messziről kiszúrhatjuk a tábort védő őröket, sőt, az elkapni vagy épp elföldelni kívánt személyeket is.

Utóbbiakból pedig bőven kijut a közel 30 órányi szórakozást kínáló programban, amely a nyílt világban elérhető és temérdek felfedezni valónak köszönhetően (játékostól és nehézségi foktól függően) legalább 10-15 órányi pluszt és ennél is jóval több megszerezhető kincset rejt.

Egy új remény?

Mindez mit sem érne a már bevezetőben említett hangulat nélkül, mely az Origins esetében egészen rendkívüli. A városokba érve szinte mindig történik valami, hol egy csetepatéhoz kérik segítségünket, hol pedig az eltűnt gyermeket kell felkutassuk, majd biztonságban visszajuttatnunk családjához, közben természetesen a közegre jellemző egyéb veszélyekkel is szembenézve. Nem ritkán egy pillanat alatt homokviharban találjuk magunkat, két dűnével arrébb már hiénák vesznek üldözőbe, az oázisok pedig csak távolról tűnnek a béke szigetének. Közelebb érve hamar konstatáljuk, azok bizony banditák és más bestiák közkedvelt búvóhelyei.

©

Az eddig megjelent kritikák zömmel arról szóltak, hogy ez már nem az az Assassin’s Creed, amire évekkel ezelőtt felfigyelt a közönség. És valóban: a sorozat védjegyének számító fontosabb jellemzők mintha eltűntek vagy legalábbis nagyon átalakultak volna. Mi nem egyszer azt éreztük, hogy nem is valamelyik AC-vel játszunk, hanem valami egész más került a kezünkbe, amely helyenként azért továbbra is foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy egy Ubisoft-féle slágertermékként igyekezzen eladni önmagát.

Talán ezért sem érte lényegbeli változtatás a játék legfőbb részeit: ugyanúgy megvan a lopakodás-bujkálás adrenalinpumpáló érzése, a gombnyomásra gyilkolni képes rejtett penge, ahogy a közelharc sem módosult akkorát, hogy idegenkednünk kelljen tőle. Minden más viszont alapjaiban lett újraírva, a lehető legpozitívabb értelemben. Van itt barlangokban és sírkamrákban való kissé repetitív kincskeresés, majdnem tökéletes szabadságérzet, tetszetős holmikat garantáló világesemények és annyi felfedeznivaló – mindez bruttóban hosszú hetekre elegendő kikapcsolódást képes nyújtani.

©

Értékelés

Nem vitás, az Origins hosszú idő után az első AC-játék, mely nagyjából minden fronton érezhető és szerethető újdonságokkal édesgeti magához a játékost. Grafikailag szinte filmszerű élmény hatását kelti, néhol egész döbbenetes módon, a világ pedig, amelyben játszódik, hatalmas, színes és élettel teli, a háttérben alkalmanként felcsendülő zenei aláfestés pedig csak még izgalmasabbá teszi a dűnék közti járást.

Mindezek ellenére az AC Origins abszolút nem tökéletes és még csak nem is forradalmi produktum, hiszen ennyi fejlesztői munka után sem volt képes teljesen megszabadulni az évek során berögzült és mostanra meglehetősen kényelmetlenné vált szokásoktól. De hátha pont erre volt szükség, egy megerősítésre a piactól is.

Tesztünket a játék PS4-es verziója alapján írtuk, 10-ből 8 pontra értékeltük. Ajánljuk.

A többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a hvg.hu Tech rovatának facebookos oldalát.