szerző:
László Ferenc

A prémium kategóriás kínai mobilgyártó immár második alkalommal fut neki egy lényegében káva nélküli csúcsmobilnak. A második generációs Mix már nem csak szép, hanem egyben jó is. Az is kiderül tesztünkből, hogy mi köze van hozzá Steve Jobs elképesztő luxusjachtjának.

A Xiaomi hatalmasat durrantott azzal, amikor 2016 őszén lényegében minden előzmény nélkül előrukkolt egy "csupakijelzős" okostelefonnal. A Mi Mix gyönyörű lett, azonban a hétköznapokban már sokkal inkább a nevéhez méltó vegyes érzelmeket keltett a felhasználókban, akik arra panaszkodtak, hogy egy ilyen hatalmas 6,4 colos készüléket a gyakorlatban nehéz kezelni. A nem annyira széles tömegeknek szánt mobilként, hanem sokkal inkább technológiai erődemonstrációként felfogható Mi Mix szerencsére azért nem tűnt el a süllyesztőben, hanem egy évvel később megkapta a sokkal élhetőbbre sikeredett utódját.

Ahogy az első, úgy a második Mixet is egy francia tervező, Philippe Starck neve fémjelzi. A 68 esztendős szakember dolgozott már az Adidasnak, tervezett szupermenő citromfacsarót, villanyautót, modern éttermeket és szállodákat, de a karrierjét talán a Venus nevezetű jacht koronázta meg. Ezt maga Steve Jobs rendelte meg Starcktól, de a futurisztikus hajó 2012-es elkészültét sajnos már nem élhette meg az Apple első embere. A mintegy 30 milliárd forint értékű és 78 méter hosszú szerény ladik így fest:

Ehhez képest a Xiaomi Mi Mix 2 esetében teljesen máshogy használta a körzőt és a vonalzót a dizájner, a végeredmény azonban ez esetben is abszolút egyedi lett. Az alapvetően szögletes, de azért óvatos lekerekítésekkel ékesített formaterv nagyon működik, a tesztidőszak során megkérdezett ismerősök egytől egyig elismerő szavakkal illették a külcsínt. Tavalyhoz hasonlóan idén is a káva nélküliség a fő hívószó, ami persze a valóságban inkább szupervékony kávákat jelent.

Aranyoskám

Legfelül mintegy 2 milliméteres kávára lehetünk figyelmesek, és ebbe a vékonyka felületbe az elődtől eltérően sikerült belezsúfolni a hangszórót, és így nem kellett extravagáns megoldást kitalálni erre a célra. Oldalt 1 milliméternyi üres felület található a kijelző mellett, alul pedig 8 milliméteres fekete csík figyel. Ez utóbbiba került a központi helyet kapott értesítő LED, a fényérzékelő és a jobbalsó sarokba biggyesztett frontkamera. Ez továbbra sem ideális hely az előlapi kamerának, így a gyártó arra kér bennünket, hogy szelfizéshez fordítsuk el 180 fokkal a telefont. Fizimiskánk 5 megapixeles felbontásban örökíthető meg, mi viszont egy 8 megapixeles, jobb minőségű frontkamerának jobban örültünk volna.

©

A hátlap egyrészt gyönyörű, másrészt viszont iszonyatosan csúszós és pillanatok alatt összepiszkítják az ujjlenyomataink. Míg az előlapot Gorilla Glass 4 üveg védi, addig hátul egy kerámialaphoz van szerencsénk. Ez egy nagyon kemény, de egyben rideg anyag, ami könnyen törik, abban pedig csak bízni tudunk, hogy a kisebb leejtéseket azért maradandó károsodás nélkül át tudja vészelni a Mix 2. A hátlap síkjából kiálló kameramodul pereme 18 karátos aranydíszítést kapott és ez szerencsére egyáltalán nem tűnik bazári pompának. Mint ahogy a hátlapi arany felirat sem.

Van képe hozzá?

6,4-ről 6 colra csökkent a képátló és az elődénél hosszúkásabb lett a képarány. Mindez jót tett a mindennapi használhatóságnak, de persze egy kézzel még így is kezelhetetlen a készülék. Még szerencse, hogy az egykezes használatot segítő üzemmód 3,5 vagy 4 vagy 4,5 hüvelykre is képes kicsinyíteni a felhasználói felületet, illetve, hogy a fontosabb funkciók egyszerűen elérhetők egy lebegő gombról. A kijelző alatt nincsenek hardveres gombok és az ujjlenyomat-szenzor is hátra került. Utóbbi alapvetően korrekt módon teszi a dolgát, de tapasztalataink szerint vannak nála némileg gyorsabb és pontosabb érzékelők.

©

A 2160x1080 pixeles felbontás bőven elegendő, még ilyen nagy felületen is, nem ejtünk könnycseppeket a QHD hiánya miatt. Az iPhone X-től eltérően a kijelző felső részéből semmi sem rabol el helyet, a képminőség teljesen rendben van, ellenben a betekintési szögek enyhén elmaradnak az OLED paneles legújabb mobilokétól. Nemcsak a betűméret, hanem a színhőmérséklet és a kontraszt is manuálisan állítható, az időzíthető olvasómód segítségével pedig kímélhetjük szemünket.

Kamera

A mai trendekkel ellentétben hátul nem dupla, hanem csak egy szimpla kamera található, így sem optikai zoomot, sem portrémódot, sem pedig minőségjavító funkciókat nem kapunk. A 12 megapixeles felbontású Sony képérzékelő napsütéses időben részletgazdag, színhelyes és szerencsére nem túlélesített fotókat produkál. Sötétben jó szolgálatot tesz a négytengelyes optikai képstabilizálás, ami miatt a képek nem mozdulnak be a kézremegés miatt. Ettől függetlenül a nem ideális fényviszonyok melletti képminőséggel nem lehetünk elégedettek, ami többek közt annak következménye, hogy az optika csak f2-es fényerővel bír. Összehasonlításképp, a konkurencia ma már f1,6-1,7-nél tart (a kisebb érték a jobb).

©

A videófelvevő hozza az elvárható 4K/30 fps szintet, a Full HD felbontás melletti 60, vagy ne adj Isten 120 képkocka/másodperc sebességről viszont le kell mondanunk. Összességében véve nem rossz a kamera teljesítménye, de messze nem ér fel a telefon összes egyéb alkotóeleme által képviselt magas szintre.

Szoftver, hardver

A még nem a legújabb 8.0-ás Oreóra, hanem az eggyel korábbi 7.1-es Nougatra épülő MIUI felhasználói felület 9-es verziójáról a Xiaomi Mi 6 esetében már írtunk, így most csak annyit, hogy az enyhén iOS-es utánérzésű szoftver egyszerűen kezelhető, ízléses és villámgyors. Utóbbiban persze fontos szerepe van a felsőkategóriás, nyolcmagos Snapdragon 835 chipsetnek, ami ugyancsak ismerős lehet a Mi 6-ból. A tesztkészülékben 6 GB RAM és 256 GB belsőmemória (ebből 241 GB szabad) található, de ezenkívül létezik 8 GB RAM-os, illetve 64 és 128 GB flashmemóriás kivitel is. Tárhelyhiánytól nem kell tartani, egyedül talán a 64 GB-os példányokból lehet hiányolni a microSD-slotot.

©

Míg a hatalmas elődben egy 4400-as akkumulátor is elfért, a második Mixbe már csak egy 3400-as példányt sikerült bepréselni. Az üzemidőt átlagosnak mondanánk: normál körülmények mellett mintegy 1,5 napos használati időre számíthatunk. Vezeték nélküli töltés nincs, de a gyorstöltési lehetőség adott. A QC 3.0-ás vezetékes töltővel 30 perc alatt tölthető 0-ról 50 százalékosra a telep, egy teljes töltés pedig körülbelül 90 percnyi időt vesz igénybe.

A 24 sávos LTE mobilnet hozza a csúcskategóriás 1 Gbit/s-os sebességet, de ennél fontosabb, hogy a Mi Mix 2 B20 kompatibilis, vagyis több korábbi Xiaomitól eltérően minden hazai 4G hálózatban remekül használható a készülék. A Bluetooth 5.0-ért és az NFC-ért járt a piros pont, azért viszont kár, hogy az USB-port még mindig csak a lassú 2.0-ás szabványt tudja.

©

A Mi 6-tal ellentétben nem kapunk infravörös portot, illetve egyesek hiányolhatják az FM-rádiót és a GPS-vevő Galileo támogatását. A jack dugalj is lemaradt a fedélzetről, de legalább a dobozban találunk egy USB Type-C/3,5 mm átalakítót. A duplán lyuggatott alsó él becsapós, mert itt csak egy hangszóró található. Kihangosításkor nem csak lentről, hanem a felső normál hangszóróból is jön némi hang, de ez hibrid megoldás azért messze nem érhet a valódi sztereó megoldások közelébe.

©

Konklúzió

+: szemrevaló dizájn, minőségi borítás, nagy kijelző kompakt házban, gyors működés, kiviteltől függően sok memória, gyorstöltési lehetőség, B20-as LTE.

: vártnál gyengébb kamera; még nem Oreo fut rajta; nem vízálló; egyeseknek hiányozhat az FM-rádió, az infraport és a jack dugalj.

A Xiaomi Mi Mix olyan volt, mint egy zsiráf: szép, szép, de egy saját azért nem kellene. A Xiaomi Mi Mix 2 viszont már egy teljesen élhető, abszolút felsőkategóriás okostelefon azoknak, akik 5,5 colos készülékméretben szeretnének 6 colos képátlót. Az általa nyújtott teljesítmény és minőség kiegyensúlyozottan átlag feletti, egyedül talán csak a kamerán tudunk fogást találni.

A szerényebb memóriamennyiséggel megáldott példányok hazai ára 180-200 ezer forint magasságában mozog, a több memória felára pedig mintegy 50 ezer forint. Ez sem kevés pénz, azonban még mindig sokkal barátibb összeg, mint amennyit az akár 300-400 ezer forintos riválisokért elkérnek.

A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!