szerző:
HVG
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A digitális kor újdonságaira a református, az evangélikus és a katolikus egyház is nyitott, de utóbbinál egy dolog tabu: a gyónás "automatizálásáról" szó sem lehet.

Ez a robot biztosan nem veszi el senkinek a munkahelyét. Pedig a szenzációkra éhes külföldi sajtó már pedzegette, hogy ez csak a kezdet: az egyre komolyabb lelkészhiány közepette a hessen-nassaui evangélikus egyház előbb csak az áldásosztást bízza robotra, aztán talán mást is. Valójában a reformáció emlékévének egyik németországi fénypontja, az áldást osztó robot pusztán művészi installáció volt a wittenbergi reformáció-világkiállításon, nem pedig munkaerőpiaci kísérlet.

A nemzetközi csengésű BlessU-2 (azaz: áldassál meg te is) névvel megáldott gépezet Alexander Wiedekind-Klein mérnök és médiaművész alkotása. Az egyházmegye megrendelésére készült az ötszázadik évforduló alkalmából, arra hivatkozva, hogy annak idején a nagy reformátornak, Martin Luthernek is szívügye volt a szenvedélyes vita a teológiáról és a kor kihívásairól. A párhuzam még csak nem is különösebben erőltetett. Ahogyan Luther és a reformáció sikerét nagyban megalapozta egy akkor újnak számító találmány, a könyvnyomtatás, úgy a mai egyháznak is reagálnia kell a mostani újdonságokra, köztük a mesterséges intelligenciára és a robotokra – magyarázták a vállalkozó kedvű egyházi vezetők.

A feltűnés nem is maradt el. A wittenbergi reformáció-világkiállítás után is folytatódtak a teológiai viták. El lehetett mélyedni abban a kérdésben, hogy ki oszthat áldást, és melyik áldásnak van „hatása”. Az áldás Istentől érkezik, ez nem vitás, de nem mindegy, ki és hogyan közvetíti. Némiképp leegyszerűsítve a probléma az, hogy a robot által osztott áldás még belül van-e azon a határon, amelyen például a rádión vagy televízión át érkező igen – nem is beszélve az évszázadok óta bevált nyomtatott házi áldásról. Hiszen egyiket sem közvetlenül a lelkész adja át a jámbor hívőknek, hanem térben, esetleg időben is elválik Isten szolgájának szavaitól.

Biztos, ami biztos, BlessU-2 nem géphangon teljesíti a megrendelők kívánságát, hanem egy női vagy egy férfi lelkész hangján. A szolgáltatás megrendelése ez esetben már csak azért is napjaink szokásainak megfelelően történik, mert Wiedekind-Klein egy használt bankautomatából gyártotta a robot testét. Nem volt nehéz úgy átalakítani, hogy az érintőképernyő az összeg és a címletek helyett a kívánt áldás témájára kérdezzen rá. Kiválasztható az is, hogy a hét nyelv (köztük a helyi német dialektus) közül melyik csendüljön fel.

Halad a korral az evangélikusok berlin-brandenburgi egyházmegyéje is. Mint 2017 júniusában hírül adtuk, godspot néven wifihotspotokat kezdtek működtetni több templomban és egyházi épületben. Persze nem elsősorban az istentiszteletek idejére – arra a pár órára a lelkész akár ki is kapcsolhatja a routert. Aki viszont nem jut el a templomba, az akár okostelefonon is – hogy is mondjuk – lehívhatja Isten igéjét. A német példáknál maradva: a Twitteren például Twomplet néven (a kompletóriumra, a napi zsolozsma utolsó részére utalva) jöhet össze esténként az a csoport, amelynek tagjai 140 karakterenként teszik össze esti imájukat. Egy evangélikus kiadó AndachtsApp néven készített ájtatosságalkalmazást: egymást váltó lelkészek kínálnak képes-hangos útravalót aznapra.

A napi zsolozsmázást segítő – imakönyvet helyettesítő – alkalmazást a katolikus egyházban is használnak. A gyóntatás viszont – amelyik a protestáns felekezetek esetében ebben a formában nem is létezik – teológiailag megköveteli a gyónó és a gyóntató személyes jelenlétét, így ott szóba sem jöhet az „automatizálás”.

A cikk a HVG 2017-es karácsonyi dupla számában jelent meg.