szerző:
HVG

Az 1901 óta vezetett meteorológiai megfigyelések szerint a legforróbb nap 2007. július 20-a volt Magyarországon. E tikkasztó pénteken 41,9 Celsius-fokot mért Kiskunhalason az Országos Meteorológiai Szolgálat, miközben Kecskeméten 41,7 fokig kúszott fel a hőmérők higanyszála. A három évközepi hónap átlaghőmérséklete alapján (vagyis az éjszakai lehűléseket is figyelembe véve) a legmelegebb nyárnak viszont a 2003-as bizonyult, éspedig az 1992-es, illetve az 1946-os forró évszak előtt. Ami pedig az utóbbi száztizennyolc év leginkább zsibbasztó nyári hónapját illeti, nos, az 1992 augusztusa volt 24,9 Celsius-fokos átlaghőmérséklettel, ami 1,4, illetve 2,7 fokkal múlta felül a legfülledtebb július (1994) és június (2003) hasonló mutatóját. Perzselő nyarak persze nem csak a múlt század óta tombolnak időnként idehaza, miként az a meteorológiatörténeti forrásokból is kitűnik.

Hőmérsékleti maximumok néhány városban.
©

„Rekkenő hévség, mint Caniculába” – írta például már egy kora nyári napról (1835. május 29-éről) a kalotaszegi Egerbegy településen egy amatőr klimatológus, bizonyos Király M., aki negyedszázadon át – 1823 és 1848 között – rögzítette naplójában időjárási megfigyeléseit. A Canicula kifejezés itt egyébként a Szíriuszra utal (Canicula [Kiskutya]: a Nagy Kutya csillagkép főcsillaga, vagyis a Szíriusz), mert a régi görögök szerint az igazán forró napok akkor kezdődnek, amikor a legfényesebb csillag már napfelkelte előtt látható az égbolton.

Hat esztendővel később megint nagy hőség tört Magyarországra. „Olly rekkenő meleg déli szél (...) majd le koppant a bőr az Emberről, és a hévmérő árnyékban 36 (Reaumur) grádust – 45 Celsius fokot – mutatott” – számolt be Gyula város református lelkésze, Ecsedi Gábor a településen 1841. augusztus közepén uralkodó állapotokról. A szóban forgó hőmérsékleti érték alighanem a legmagasabb azok közül, amelyek Réthly Antal Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1801–1900-ig című, kétkötetes forrásgyűjteményében szerepelnek. A közel másfél ezer oldal terjedelmű kútfőből az is kiderül, hogy már ennél alacsonyabb hőmérsékletek is nemegyszer próbára tették a másfél-két évszázaddal ezelőtt élt nemzedékeket.

©

Az egyik, Réthly által fellelt 1824. augusztus eleji pest-budai jelentés egy azóta már többek által megismételt kísérletről is beszámol: „Nagy hőség, még éjjel is 25°R (31,3C°).” Ez a nagy meleg arra adott egy figyelmetes tudósnak alkalmatosságot – közli archaikus magyarsággal a szöveg –, hogy „aug. 2-án nyers tojást tétetni a homokba, félóra múlva kivetetvén úgy megfőlve találta, mint a forró vízben szokták a lágy tojást készíteni, s házi népével emlékezet okáért meg is ette”. Jó másfél évtizeddel később pedig Pánd községből (Pest megye) egy sajtólevelező küldött – tárgyi bizonyítékkal is alátámasztott – érzékletes beszámolót a Jelenkor című politikai hírlapnak. „1841 július hó 18.-ka meteorológiai tekintetben igen nevezetes volt. Sütőkemencei hőség ütötte meg az utcára menőt, s gyakran olvasztó melegségű léghab hömpölygött a künlevőre. Magam tapasztaltam Pándon, azon rendkívüli jelenetet, hogy az almafákon a gyümölcs délnek fekvő oldala a szónak teljes értelmében megsült (...) Egyébiránt a hévmérő keletre fekvő ablakaimban délben 34°R (42,5C°), árnyékban 29°R (36,3C°) volt.”

A szóban forgó napon nem csak a közép-magyarországi faluban sütött kétféle értelemben is a nap. A Nemzeti Újság például keceli szemtanúk beszámolója alapján arról írt, hogy „Sz. Jakab hava 18-án egy rendkívüli (tán az arábiai elhagyott pusztákról hozzánk átvándorolt sirocco szél testvére) pörkölte vidékünket;... az ebek vonyítottak, az utczán menők keszkenőkkel fedték arczáikat azt a felégéstől oltalmazandók – a légmérő árnyékban 32-33°R (40-41C°) szabadban 40-41 grádusra ruga oly annyira, hogy özön tüz-vészt fejünkre omlani gyanítánk”. A Réthly-féle nagy gyűjtemény mindent egybevetve leginkább arról győzheti meg az olvasót, hogy aki az utóbbi húsz-harminc év időnként ugyancsak trópusinak nevezhető nyári napjait átélte, annak már egy egész évszázados precedensantológia sem tud túl sok újdonsággal szolgálni.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!