Mit keresnek a honatyák az interneten?

Belegabalyodtak a politikusok a világhálóba. Ki jobban, ki kevésbé. Balról mohón vetették magukat az internet nyújtotta lehetőségekre, míg a konzervatív oldal arisztokratikus távolságtartását a személyes kapcsolatok fontosságával magyarázza. A pártprogramtól a belsőség levesig számtalan érdekességre bukkanhat a kampánytól zavaros tekintetű választó.

A honlap címek felkerülnek a választási plakátokra, a site-okról tovább navigálhatunk a képviselők oldalaira, és a blog-bejegyzésekről fórumozhatunk miközben másik kezünkkel a képviselőjelölt által ajánlott galuskát szaggatjuk. „Az interneten keresztül ma már meg lehet hackelni a nyomtatott médiát” – sommáz Szekfű Balázs kommunikációs szakértő. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy az írott médiában egyre többen és többször hivatkoznak például Gyurcsány Ferenc blogjára vagy cikkeznek a politikusok netes baklövéseiről.

Bátran blogol

"Olyan a blog, amilyen az ember" – mondja Szekfű a blogok sokféleségével kapcsolatban. Gyurcsány Ferenc nem szemérmes a virtuális napi penzum diktálása közben. Megtudhatjuk, hogy imádja Klára asszony kezét fogni vezetés közben, és általában beszámol a süteménykészítés csínjáról-bínjáról, emellett gyakorta értékeli a közélet vagy a kampány eseményeit is. A kormányfő kommunikációs képességeit többnyire elismerik, és az is növeli a látogatottságot, hogy a személye, pozíciója okán, önmagában is érdekes. „Rengetegen reagálnak a bejegyzésekre, sokaknak ez valószínűleg igazi élmény, olyan mintha kezet ráznának a „nagy emberrel” – kommentálja az internetes naplót Pécsi Ferenc (Pollner) e-kommunikációs szakértő, a hvg.hu médiablogjának szerzője.

„Fiam szerint a blogon „dögunalom” mikor a belügyminiszteri munkáról; a hivatali teendőkről és a papírmunkáról írok” – értesít Lamperth Mónika belügyminiszter internetes naplóján keresztül. Úgy tűnik azonban, hogy a politikus asszony nem hallgat gyermekére, mert a legtöbben száraz, érdektelen, unalmas beszámolóknak tartják csupán a protokoll események fotóival illusztrált bejegyzéseket. „Akkor jó egy blog, ha az írás belső késztetésből fakad, olyan ember írja, akinek valóban van mondanivalója és véleménye” – mondja Pollner, aki a politikai élet egyetlen, érvényes blogolójának Pásztor Tibort tartja, aki tájékozott, jól ír, de elfeledkezett arról, hogy a kampányban nem csak a szimpatizánsok olvassák a bejegyzéseit. Ez lett – legalábbis egy időre – a politikai veszte.