Az ifjú ifjúszoci és a Fideszfi találkozása a Lovag utcában

Komássy Ákos és Loppert Dániel. A terézvárosi New Orleans nevű szórakozóhelyen sokan gyűltek össze, hogy a Fiatal Baloldal, illetve a Fidesz Ifjúsági Tagozatának elnökét meghallgassák. Kisebb meglepetésre a politikai apátiának nyoma sincs, a 60-80 fős hallgatóság még a hangszórókból áradó Backstreet Boys slágereket is hajlandó elviselni, hogy kedvenceit hallja. De hogy saját helyzetéről mit tudott meg, rejtély maradt.

Napi kampányadag

Március 30.: Vérszívó denevérek a turulfészekben Március 30.: Gyurcsány a Medián prognózisát kommentálja Március 27.: Mikola a Fidesz Kolombusz tojása Március 27.: Orbán találkozása cigány emberekkel Március 26.: Orbán: „tapsoljuk meg a szocialistákat!” Március 20.: A dúskeblű apuka esete a halvány ibolyával Március 19.: A paradicsomleves legyen paradicsomleves Március 15.: Orbán megígérte a tavaszt Március 10.: "Sípot, füttyöst, rágót az asztalra!" Március 9.: Orbán-adomák ifjaknak Március 8.: Áder a rengetegben Március 7.: "Lezsák: az MDF-ről jót vagy semmit, vagy inkább semmi jót" Március 6.: Zsidózás-e a díszzsidózás? Március 4.: MDF zu Hause Március 3.: Csak Bagó lépett rá a gereblyére? Március 2.: "Egyezményes kézmozdulat" Március 1.: Új Magyarország, régi trükk Február 28.: A jövőről? Veled? Ugyanitt?

Jóleső érzés – magam már az idősebbek közé tartoztam a teremben –, hogy ránézésre nemhogy nem látni, ki hova húz, hanem mindenki egyformán szimpatikus is. Szóval nincs elkülönbözés, technó-hívők is lehetnek Fideszesek, és vasalt inges, zakósok is szocik. Ez a banalitás azért kapott a későbbiekben jelentőséget, merthogy a fő vitatéma – mi is lehetne más – a nagyok, vagyis a felnőtt politikusok kirekesztő mondatai lettek. Az elmúlt hetekben bárki lehetett jócskán üldözési mániás, ha magára vette a vezetők kijelentéseit, így persze itt is előkerült, hogy Gyurcsány sintértelepezett, Mikola meg szinglizett és fülbevalósozott. Kár, hogy erről vitakoztak, mert így nemigen szólt másról a délután, minthogy a két ifjúsági vezető hogyan viszonyul pártja idősebb vezetőihez.

Ebből a szempontból talán Loppert Dánielnek volt nehezebb dolga, mert – azért lássuk be – Mikolát nehéz 23 évesen megmagyarázni. Szeretni pláne. De hát a politika ugyebár a kompromisszumok művészete. Loppert megingott ezen a ponton, és valahogy úgy oldalazott el a Mikola-jelenség mellett, hogy hát Mikola azt mondta, ami egy 60 éves embertől (úriembert mondott, amikor kitört a röhögés, visszavonta, majd később mégis megerősítette), elvárható. Hm. Ezt a hatvanas éveibe lépett édesanyám nevében szeretném visszautasítani.

Komássy nem csinált ügyet a sintérezésből, és egy pillanatra sem lehetett érezni, hogy ő ne azonosulna a főnökeivel. Többes szám első személyben fogalmazott, feltakart, ahogy illik, „mi“ szüntettük meg a sorkatonaságot, építettünk kollégiumi férőhelyeket. Ez utóbbival kapcsolatban egyébként egy hallgató felszólalt, hogy ő úgy tudja, a Miskolcon, PPP-ben épült diákotthon 6 milliárdba került, de ennek többszöröse lesz a vége, mire kifizetjük – mi. Vagyis az adófizetők.

Volt hát tere a számoknak is – háborús formában persze –, mert ma délután itt minden úgy ment, ahogy a felnőttek csinálják. A két vitatkozó ajándékokat adott egymásnak az elején, ahogy ezt újabban szokás – s ahogy egyébként ezzel a magyar politikai vitakultúra visszafordult a törzsi viszonyok felé, hogy tehát a törzsfők ajándékokat hoznak magukkal. Ez a törzsiség a politikai pamflet műfaji felhangjaival gazdagodott, mert ezek az ajándékok ugyebár tréfásak, sőt olykor kifejezetten ellenségesek. Ennek megfelelően Loppert egy felhúzható kutyát adott Komássynak, aki ezt egy Medgyessy Péter-kötettel viszonozta. A jó hangulat adott volt.