szerző:
Torontáli Zoltán

Hogyan lehet egy szerszámkészítő kisiparos vállalkozását nagy német autóipari beszállítóvá fejleszteni? Az érdi GIA-Formnak 20 év alatt lépésről lépésre haladva sikerült ezt elérnie. A tulajdonos most elmondja, hogyan lehet legyőzni a kínai konkurenciát, és miért jó, ha összeszerelő üzemek vannak Magyarországon. Lerántja a leplet arról is, hogy tényleg óriási karriert lehet-e befutni CNC-forgácsolóként.

Pár évvel ezelőtt a Tool Form nevű német vállalkozás elvállalta egy kisebb helyi pingpongbajnokság támogatását, és a logóját sok helyre kirakta a rendezvényen. Egy másik német cég, a Peiker Acustic GmbH vezetője is éppen arra járt, és megkérdezte a rendezőket: ugyan mivel foglalkozik a Tool Form, ez a számára ismeretlen cég. Amikor kiderült, hogy precíziós műanyag fröccsöntött termékekkel kereskedik, a Peiker vezetője előhúzott a zsebéből egy olyan gombot, amelyet az autók műszerfalába tucatszám építenek be. „Le tudja ezt gyártatni nekem?” – kérdezte, a Tool Form pedig már küldte is a mintadarabot a magyar partnerének, akivel együtt dolgozott.

Ez a partner az érdi székhelyű GIA Form Kft. volt. A magyar referencia meggyőzte a Peikert, amely – mint közben kiderült – a BMW egyik első körös beszállítója, és éppen gyártókapacitást keresett bizonyos műanyag alkatrészeknek. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően a GIA Form már 2007 óta a BMW második körös beszállítója (ők az első körösök alvállalkozói), azokat a műanyag dokkolóegységeket szállítja, amelyekbe a sofőr be tudja illeszteni a mobiltelefonját.

Gaszt Attila, a GIA-Form ügyvezető-tulajdonosa, kezében az alkatrésszel, amelyet minden BMW-be beépítenek.
©

A maszek szerszámkészítő autóba pattant, és elhozott egy német megrendelést

A GIA Form tudása mögött csaknem több évtized tapasztalata áll, a cég indulása egy tipikus rendszerváltás környéki sztori. Gaszt István szerszámkészítő 1988-tól kezdve először az akkoriban megnyíló maszek lehetőségeket (gazdasági munkaközösség, ipari szövetkezet) ragadta meg az önállósodáshoz, majd 1991-ben a háza garázsában egyéni vállalkozásba fogott. Először az Érdre akkor betelepülő német Krause adott neki megrendelést, a cég létráihoz és állványaihoz kellett szerszámokat készíteni. Amikor pedig a Krause egyik német partnere keresett hasonló profilú beszállítót, Gaszt István és fia, Attila autóba pattant, kiment Németországba, és meggyőzte a potenciális megrendelőt. Így indult el 1994-ben a német üzleti kapcsolat, ami a mai napig tart.

Miután egyre több megrendelés érkezett, 2000-től csatasorba kellett állítaniuk az első CNC gépeket. „Kezdetben használt, felújított berendezéseket vettünk, hitelt nem tudtunk, de nem is akartunk felvenni, mert az óriási kockázattal járt volna. Sokan belebuktak a magas kamatra felvett kölcsönökbe, mi viszont állva maradtunk, és a mai napig is legfeljebb csak gépeket lízingelünk” – mondja Gaszt Attila, ügyvezető, aki már átvette apjától a cég vezetését.

Műanyag fröccsöntéssel először csak azért kezdtek foglalkozni, hogy a készülő szerszámaikat házon belül tesztelni tudják. Ekkor azonban – megint ajánlás alapján – ismét megtalálta a céget az üzlet: egy várpalotai társaság jelentkezett be náluk, azt állítva, annyi munkát tud adni, hogy hét fröccsöntő gép napi 24 órában elfut vele. Ezt a ziccert nem lehetett kihagyni, villámgyorsan bővítették a telephelyet, és erre a megrendelésre alapozva felépítették a GIA Form műanyag fröccsöntő üzletágát. „Ez a több lábon állás végül versenyelőnyt hozott. Mi ugyanis meg tudjuk tervezni a teljes gyártást, elkészítjük a szerszámot, és le is gyártjuk a terméket, a megrendelőnek így nem kell hat helyre rohangálnia, ha problémája van. Mindent mi vállalunk, és ez gyakran nyerő” – magyarázza az ügyvezető.

©

A válság megroppantotta a céget, új szabályokat vezettek be

Az üzem is formatervezett
A GIA-Form idén elhozta a Magyar Formatervezési és a Design Management Díjak egyikét, annak elismeréseként, hogy a termelési folyamatba integrálta a formatervezést. A nemrég átadott új üzemcsarnokának tervezésénél is odafigyelt arra, hogy ne csak egy „dobozt” tegyen le a mezőbe, hanem olyan épületet, amely mutat is. A cég számos fiatal iparművészt támogat, például azzal, hogy műhelyében lehetőséget ad a mintadarabok legyártására.

A 2008-tól begyűrűző válságban a várpalotai kapcsolat összeomlott, a partner bedobta a törölközőt, a GIA Formnak olyan problémával kellett szembenéznie, amivel addig soha: hirtelen kiesett a bevétel 45 százaléka. Gaszt Attila egy családi születésnapi rendezvényen merengett el azon, hogy az asztalon lévő műanyag poharakat és tartókat ő is le tudná gyártatni, hiszen a várpalotai bukta miatt álltak a gépek, az alkalmazottaknak pedig munkát kellett adnia. Erre az ötletre alapozva pár hónap alatt beindították az élelmiszer-ipari és orvostechnikai csomagoló üzletágat, amely enyhíteni tudta a válság hatásait. „Intenzív vevőkeresésbe kezdtünk, szélesítettük a megrendelők körét, és felállítottuk azt az aranyszabályt, hogy egyetlen partner sem képviselhet a teljes bevételen belül 20 százaléknál nagyobb részt” – meséli az ügyvezető.

Tavaly az árbevétel 630 millió, az üzemi nyereség 49 millió forint volt. A kínai konkurenciát mindig is azzal tudták verni, hogy jellemzően az évi 1-2 millió darabos megrendelésekre pályáztak, ezeket pedig logisztikai okok miatt nem éri meg elvinni a Távol-Keletre. Emellett fordult a nemzetközi kocka is, a német cégeknél ma már nem az hozza meg a magas elismertséget, hogy Kínába helyezik a gyártást, hanem az, ha onnan visszahozzák. Ha nem is Németországba, de legalább Európába, és ezen lehet keresnivalója a GIA-hoz hasonló cégeknek, mert a megfelelően felépített cégeknél a magyar munkaerő még mindig olcsóbb, mint a német.

A dizájndíjat kapott épület kívülről. Belül minden patent.
©

Az iskolából kikerülő kezdőket a cégnek kell tanítania

Gaszt Attila először nem gondolkodott a családi cég átvételén, csak évekkel az érettségi után döntött úgy, hogy beszáll a vállalatépítésbe. (Hogy a családi cég átadása a leszármazottnak mennyire nem könnyű dolog, illetve mire kell figyelnie a cégének átörökítésén gondolkodó szülőnek, ebben a cikkünkben körbejártuk.) Ekkor azonban beleadott mindent: lement a műhelybe, a gépek kezelését autodidakta módon kitanulta. A CNC-forgácsolókat és a fröccsöntőgép-technológusokat kezdetben ő is oktatta, ma a tapasztaltabb kollégák végzik el ezt a feladatot.

Ő sokkal földhözragadtabban látja azt a nagy magyar legendát, hogy a CNC-forgácsolás aranybánya, amelyben egy jó szakember számára dől a pénz. „A cégemnek és általában az iparnak is óriási szüksége van képzett szakemberekre, mégis nagyon nehéz betölteni az üres pozíciókat” – mondja. Az oktatási rendszerből kikerülők döntő része ugyanis – szerinte – nem elég képzett, így nem lehet azonnal munkára fogni. A GIA Formnál előfordult, hogy a megfelelő végzettséggel papíron már rendelkező, tehetséges jelentkezőt még 10 hónapig képezték, mire egyedül hagyták a gépekkel. Legutóbb pedig majdnem egy év aktív keresésbe telt, amíg egy olyan alkalmazottat találtak, aki be tudott kapcsolódni a munkába.

Magyarországon a jó CNC-forgácsoló olyan, mint a fehér holló, ezért nem is keres rosszul, és ha jó munkakörülmények között dolgozhat, akkor nem vándorol el. Nyugat-Európában ugyanis némi tapasztalattal el lehet érni a havi nettó 2 ezer eurós (bő 600 ezer forintos) keresetet, ez a szakmában a magyar fizetés durván duplája, de az ottani megélhetési költségek miatt a forgácsoló nem jár nagyságrendekkel jobban, mintha itthon maradna. Elvándorlás ennek ellenére is van, mert a munkakörülmények itthon nem minden cégnél olyan jók, mint külföldön.

Kevés a jó CNC-forgácsoló, ezért jól is keres.
©

A GIA Form megpróbálja a céghez érkező tanulók közül maga kinevelni a jövőbeni alkalmazottait. Jelenleg ötvenen dolgoznak a társaságnál, és elérhető közelségbe került az, hogy egy-egy nagyobb megrendelőnél az első körös beszállítói pozícióért is harcba szálljanak. Ehhez azonban az kellene, hogy saját mérnöki fejlesztési csapatot állítsanak fel, ami óriási kezdeti beruházást igényelne. „Úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem kockáztatunk, körülbelül a 300 fős cégméretnél lehet majd meg az a biztos anyagi háttér, amelynél belevágnánk” – mérlegeli a lehetőségeket az ügyvezető.

Szerinte nem baj, ha Magyarországon a kisebb hozzáadott értékű összeszerelő üzemek szaporodnak, mert bár ezt az iparpolitikai irányt sok kritika éri, a GIA-hoz hasonló cégek mégis könnyebben tudnak nekik beszállítani, mintha külföldre kellene menniük. Az ilyen második körös pozíciókban kellene idővel felnőniük azoknak a magyar cégeknek, amelyek megcélozhatnák a k+f intenzív első körös beszállítói címet. Összeszerelő üzemek nélkül azonban Gaszt Attila szerint erre nem sok lehetőség lenne.

Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, hírlevelünkre feliratkozva megteheti!