Atkári a Demszkyvel történt szakítás hátteréről

Atkári János 1994 és 2006 között volt Demszky Gábor főpolgármester helyettese, az utolsó két évben hatáskör nélkül. Előtte négy évet lehúzott a Városházán. Belülről ismeri Budapest gazdálkodásának buktatóit, amikor hivatalban volt, a csődelhárítást tekintette fő feladatának. Szerinte Demszkyn egyre inkább erőt vett a félelem, mihez kezd, ha főpolgármesteri mandátuma lejár, menekülni kezdett a felelősségvállalás elől, egyre kevésbé volt képes azonosulni a korábban felvállalt, személyes kockázattal is járó szemléletmóddal és politikával. Atkári jelenleg a Pénzügykutató Intézet munkatársa.

Demszky Gábor © Fazekas István

A.J. : Világos volt a számomra, hogy a négyes metró sikeres beruházásának előfeltétele, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat helyzetét valamiképpen rendezzük, egyensúlyba hozzuk a bevételeket és a kiadásokat. Ennek egyik elemeként a főváros egész működését racionalizálni kellett volna, hogy – egyebek mellett – képessé váljon a maga részét kivenni a tömegközlekedés működtetési költségeiből: növelni a szolgáltatások hatékonyságát, másfelől fájdalmas működési megszorításokat vállalni, illetve kivonulni egyes területekről. Ezt a logikát a főpolgármester hosszú ideig elfogadta, de azután 2001-től kezdve mind jobban elbizonytalanodott. Mint városvezető, úgy érezte, elért tanulási képességének határára. Egzisztenciális pánik társult ehhez, az a félelem, hogy nem tudja, mihez kezd, ha a főpolgármesteri mandátuma lejár. Ezért egyre kevésbé lehetett vele lényegre törően, alaposan, az előkészített dokumentumok alapján tárgyalni, menekülni kezdett a döntések, a felelősség vállalása elől. Összecsaptak a feje fölött a hullámok, elhárította a döntéshez nélkülözhetetlen információkat, és egyre kevésbé volt képes azonosulni egy alkatától alapjában idegen, de tanulási periódusában vállalt, személyes kockázatokat is jelentő szemléletmóddal és politikával.

hvg.hu: Szemmel láthatóan nem sikerült megoldást találni a BKV egyre súlyosabb helyzetének orvoslására.

A.J.: A hiány harmadát fedezi jelenleg az állami támogatás, viszont az ugyancsak harmadnyi BKV-hiányt fedező helyi adóról - az előzetes tervek ellenére – nem nyújtottak be törvénytervezetet a parlamenthez. A főváros pedig a mai napig visszariad a „harmadik pillér” megalkotásától, ami 2004-ben mintegy negyven százalékos átlagos tarifaemelést és a nyugdíjasok ingyenes közlekedésének megszüntetését jelentette volna, a halogatás miatt ma már még fájdalmasabb lenne a dolog. Ezzel egyidejűleg azonban elengedhetetlennek tartom a tömegközlekedés vonzerejének és versenyképességének javítását. Részben - a jelenlegi trendekkel ellentétben - a szolgáltatás terjedelmének és színvonalának a növelésével, részben annak tudomásul vételével, hogy az egyéni közlekedést - korlátozó intézkedésekkel is - vissza kell szorítani, ha az a színvonalas és gyors tömegközlekedést fizikailag akadályozza. Ekkor lehet tarifát emelni, és egyensúlyba hozni a BKV költségeit és kiadásait – nem mellesleg élhetőbbé tenni a várost.

hvg.hu: Egy ilyen szanálás politikai következményekkel járhat.

A.J.: Igen, itt van a kutya elásva – a bátorság hiányában e tekintetben minden általam ismert politikai tényező osztozik. A kormánykoalíció retteg, hogy elveszíti a következő választásokat, ha nem tartja fenn a nyugdíjasok ingyenes utazását. De mert ez megrendíti főváros költségvetését, a BKV a járatokat ritkítja, hogy visszafogja a költségeket. Így viszont tönkreteszi az egész hálózatot. Így aztán könnyen beigazolódhat az, ami nem volt eleve igaz, nevezetesen, hogy megkérdőjelezhető a metróberuházás indokoltsága. Mi értelme ezek után a négyes metrónak, melynek építése egyébként szükséges lenne, és amúgyis, már ugyanannyiba kerülne abbahagyni, mint folytatni?

hvg.hu: Abban, hogy 2004 októberében szakított Demszky Gáborral, szerepet játszott a terepjáró-ügy.

A.J.: Volt ennél súlyosabb probléma is. Demszky környezetében ekkor tűntek fel olyan emberek, akik nem osztották maradéktalanul azokat a politikai erkölcsi elveket, amelyekhez én ragaszkodom, viszont e tanácsadók számára inkább a politikai és egzisztenciális túlélés volt az első számú szempont. Ez nyílt konfliktushoz vezetett, és Demszky nyilvánvalóan nem bírhatta sokáig a kényszerű egyensúlyozást. A fő ok azonban az volt, hogy Demszky nyitottabbá vált ezeknek az embereknek az érveire. Ők keményen bírálták az általam képviselt szigorú gazdaságpolitikát és igazmondási törekvést, a koalíciós konstrukcióval kapcsolatos fenntartásaimat. Ezt meg lehetett érteni, hiszen a hasonszínű kormányzat - országos szinten - minden józan meggondolás ellenére olyan politikát folytatott, amelynek lényegét majd csak Őszödön mondták ki a maguk számára. Demszky tehát inkább elvonta a hatásköreimet.

Úgy látom, évtizedekbe telik majd, ameddig sikerül helyreállítani a főváros gazdasági egyensúlyát, és jóvá tenni azt, hogy a Városháza vezetése letért a szigorú pénzügyi fegyelem útjáról.

Pelle János