Bihari Mihály: Az egész politikai osztályt nem lehet bűnözőként kezelni

A kormány- és az ellenzéki pártok közötti engesztelhetetlen szembenállás egy olyan politikai kultúrát tükröz, amelyben ismeretlen a megegyezésre törekvés, még a párbeszédet is árulásnak tartják. Ilyen légkörben a politika kriminalizálódik - figyelmeztet a hvg.hu-nak adott interjúban Bihari Mihály, a rendszerváltás alapító atyáinak egyike. Az ELTE jogi karának állam- és jogbölcselet professzora, kilenc évig volt alkotmánybíró, majd 2005 és 2008 között az Alkotmánybíróság elnöke.

hvg.hu:  Évekig úgy tűnt, a rendszerváltás Magyarországon „siker sztori”, melyre itthon és külföldön egyaránt büszkék lehetünk. Most meg azt kutatjuk, milyen akkori tényezőkre vezethető az a súlyos társadalmi és gazdasági válság, melyből kiutat keresünk. Miért nem volt képes az 1990-ben létrehozott magyar demokrácia korrigálni saját fogyatékosságait?

Bihari Mihály: Az 1987 és 1990 között lezajlott rendszerváltás a huszadik századi magyar történelem sikeres korszakainak egyike volt. Lebontottuk egy évtizedekig fennállt diktatórikus rendszer korlátait, és ennek megvolt a kockázata. Nem véletlen, hogy az Nemzeti Kerekasztalnál aláírt 1989. szeptember 18-i megállapodásban szerepelt az a mondat: „Felkérjük az igazságügyi minisztert, a legfelsőbb bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt arra, hogy garantálja: senkit nem érhet semmilyen bántódás, sem politikai, sem pedig büntetőjogi téren, a tárgyalásokon elmondott véleménye vagy kinyilvánított elképzelése miatt”. Akkor ugyanis még fennállt egy rendpárti puccsnak a veszélye. Grósz Károly egy interjúban elmondta, sokan kapacitálták, hogy hirdesse ki a rendkívüli állapotot, de ő ezt elutasította.

hvg.hu:   Olyan rég volt, hogy tán igaz sem volt.

Valóban, rendkívüli módon felgyorsultak a folyamatok. Amit akkoriban célnak tekintettünk, az másnapra már meg is valósult, két nap múlva pedig már el is avult. Hihetetlenül gyors tempóban bontottuk le a diktatórikus hatalmi rendszert és a tervutasításokra épülő gazdaságot. Ráadásul olyan rendszert számoltuk fel, szinte egyik napról a másikra, mely az kelet-európai „létező szocializmusok” közül a legélhetőbb volt. A rendszerváltás ugyanakkor nem hozott létre kész rendszert, csak megteremtette egy jobb gazdasági, politikai szociális rendszer létrehozásának a lehetőségét. De csak a lehetőségét, ugyanis a rendszerváltás nem adhatott két évtizedre szóló forgatókönyvet a bekövetkező változásokra. Éppen ez volt a célunk, hogy ne is legyen ilyen forgatókönyv! Úgy gondoltuk, hogy a pártok versengésében, a kormány és az ellenzék közötti kötetlen viták során, az elképzelések szabad versenyében formálódik majd az új Magyarország, eldől, milyen irányban fejlődünk. Törekedtünk arra, hogy a piacgazdaság általánossá válásával racionális gazdasági rend jöjjön létre, és az átalakulás a lehető legkisebb veszteséggel történjék.

Bihari Mihály Fotó: Dudás Szabolcs

B.M.:

hvg.hu: A tervek nem váltak valóra. Mi történt?

B.M.: Sajnos az átmenet a lehető legnagyobb veszteséggel történt, gondolok itt a kárpótlásra, az erőltetett privatizációra, a piacgazdaság fetisizálására. Munkahelyek tömege szűnt meg hónapok alatt, ekkor jött létre a tömeges munkanélküliség, melynek nagyságáról csak becsléseink vannak. Senki nem volt felkészülve arra, hogyan kell kezelni egy negyven évig fennállt kötelező teljes foglalkoztatás és „munkakényszer” után ezt a jelenséget. 1989-ben az világos volt, hogyan alakulnak majd a tulajdoni viszonyok, honnan érkezik majd a tőke hozzánk. Sejtettük, hogy ez csak külföldről jöhet, hiszen Magyarországon akkor nem volt komolyabb vagyonnal rendelkező réteg, és a viszonylag jól menő kisiparosok, „maszekok” sem voltak gazdaságilag elég erősek a piacgazdaság megteremtéséhez. Gazdasági téren semmit sem gondoltunk végig a rendszerváltás során, nem számoltunk a gyors privatizáció következményeivel, és nem tudtunk felkészülni az újkapitalizmus negatív konzekvenciáinak a kezelésére. Mindehhez a politikai elit felkészületlensége társult. Sem az első, sem pedig a második kormányban, azaz 1990 és 1998 között nem akadt senki, aki képes lett volna átlátni ennek a társadalom- és sorsformáló fordulatnak a jelentőségét és bonyolultságát. A kormányzati váltógazdaság ismeretlen volt Magyarországon, buktatóival a gyakorlatban kellett megismerkednünk.

hvg.hu: Az Antall József vezette „kamikaze-kormány” kezdeti botladozásait, melléfogásait ismerjük, ahogy az enyhítő körülményeket is. De az 1994-ben abszolút többséget szerzett MSZP, mely koalíciós partnerével, az SZDSZ-szel együtt kétharmados parlamenti többség birtokában volt, és hozzá láthatott volna a rendszerváltás korrigálásának. Miért hagyták ki Horn Gyuláék ezt az alkalmat?

B.M.: A szocialisták energiáit akkor a gazdasági válság kötötte le, amely az első ciklusban, a szocializmus összeomlása nyomán alakult ki. Általában elmondható, hogy Magyarországon a politikusok „válságról-válságra” veszik át a kormányzást. Akkor a rendszerváltás is befejezetlen volt még számos területen, így a gazdasági, kulturális és a szociális szférában is. A későbbiekre is igaz, hogy a politikai elit nem volt képes felvenni a versengő többpártrendszer, a parlamenti váltógazdaság ritmusát. Ezt látjuk napjainkban is, amikor az MSZP két ciklusnyi kormányzás után végzetes időzavarba került. A felkészületlen politikai garnitúra mindent rohamtempóban akart megvalósítani, tekintettel a közelgő választásokra és a kormányzati hatalom átengedésének fenyegető rémére.  Mindez kedvezett a meggondolatlan átalakításoknak, a türelmetlen, olykor voluntarista reformpolitikának. Így a változásoknak rendre a rossz oldalát élte át a társadalom.