Miféle légkör lehet abban a minisztériumban, ahol ez így megy?

Az Alkotmánybíróság kedden megsemmisítette a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény egyik passzusát, mert az Országgyűlés 2012-től, de a már folyamatban lévő ügyekre is kiterjesztve csökkentette annak az átalány-kártérítésnek a maximumát, amelyet akkor kell fizetni, ha valakit jogellenesen bocsátottak el.

Ám nem kevésbé érdekes az alaptörténet sem. Azzal nem foglalkozott az Ab, mert nem vonatkozott rá a panasz: tudniillik, hogy hogyan és miért lehet valakit kirúgni. A panaszos 1975 óta dolgozott a közszolgálatban, és 2010-ben helyezték át az akkori Vidékfejlesztési Minisztériumba. 2011-ben megbízták, hogy írjon meg egy levelet, amelyet majd a miniszter ír alá válaszként egy nem túl fontos ügyben érkezett beadványra.

A hivatalnok megírta a levelet, az három közbülső főnökön keresztül eljutott Fazekas Sándor miniszterhez, aki belejavított, és kiadta, hogy ennek megfelelően írják át. Ez éppen folyamatban volt, amikor a titkárságról telefonáltak, hogy azonnal kell a levél. Hiába mondta a beosztott, hogy még nincs kész, és a főosztályvezető sem látta, át kellett küldeni a félkész irományt. Majd néhány óra múlva hívatták a tisztviselőt, és közölték: főosztályvezetőjével együtt elbocsátják, mert amit írt, az „nem üti meg a miniszteri levél színvonalát”, ezért „bizalomvesztés” következett be.

Tehát nem azt mondták, hogy az illető rendszeresen használhatatlan iratokat gyárt, és azokkal is elkésik, hanem egyetlen piszlicsáré levél miatt – amely, képzeljék el, arról szólt, hogy az Új Hangya Integrációs Szövetkezet csatlakozhasson-e a minisztérium Nemzeti Ügyek stratégiai koncepciójához – rúgtak ki egy embert, aki 36 éve szolgált közhivatalban, a minisztérium helyeztette át saját szervezetébe egy alacsonyabb beosztásból, és három éve volt hátra a nyugdíjig. Ezt a pert nyerte ő meg minden szinten, mert nyilvánvaló volt a büntetés aránytalansága.

Node miféle légkör lehet abban a minisztériumban, ahol ez így megy? És miféle légkör lehet általában a közhivatalokban, ha ez megengedhető? Mivel ez nem volt tárgya az Ab eljárásának, a határozat indoklása csak utal rá, hogy a közszolgálat nem olyan, mint a munkaviszony, nem a felek megegyezésével jön létre, hanem az állam kinevez valakit, aki ezt elfogadja. Ezért aztán elég nagyfokú „a felmentési okokat megillető szabályozási szabadság”. Így alakul ki az a helyzet, hogy a jogtalan kirúgást lehetővé tevő törvény alkotmányosságára fátyol borul, csak a kártérítés utólagos csökkentését törölte az Ab.