Úgy látszik, nem volt elég az idősebb bírói nemzedék eltávolítása, a végül megbukott, de egy darabig alkalmazott ügyáthelyezési jog és egy sor más óvintézkedés, a Fidesznek még mindig túl függetlenek a bíróságok.

A semmiféle jogi képzettséggel nem rendelkező Németh Szilárdnak olyan sürgős volt lehordani a törvényszékeket, hogy vasárnap tartott sajtótájékoztatót a vörösiszap-ömlés és Hagyó Miklós volt szocialista főpolgármester-helyettes ügyében a napokban született ítéletek ellen. Módszere egyszerű: nem törődik azzal, hogy mi történt az évekig tartó bírósági tárgyalásokon, és hogy mi hangzott el az ítéletek indoklásaként. Nyugodt lélekkel nevezi Hagyót „korrupt szocialista politikusnak”, miközben éppen a vesztegetés vádja dőlt meg látványosan, hiszen a vádlott-társ volt BKV-vezérigazgató visszavonta a hírhedt nokiásdobozra vonatkozó állítását. Bocsánatot kért miatta, és elmondta: csak azért tett valótlan vallomást, hogy ne tartóztassák le. Ettől még Németh gondolhatja, hogy Hagyó „a fővárost 2010 előtt irányító maffia főnöke” volt, mert ez csak sértegetés, jogilag nem értelmezhető blabla, de a bíróság a bebizonyosodott tények alapján ítél. Ami pedig a vörösiszap-ügyet illeti, hogy „miért nincs felelőse a 10 halálos áldozattal járó katasztrófának”, arra is válaszolt a bíróság: szerinte a megvádoltak között nincs felelős, márpedig a bíró csak a vádirat alapján dolgozhat. Abban nem szerepeltek az iszaptároló tervezői és engedélyezői, noha a veszprémi ítélethirdetésen elhangzott olyan célzás, hogy esetleg köztük kellene körülnézni. Erről az ügyészségnek más a véleménye: a vádhatóság azt állítja, hogy körülnézett, de ott nem talált vádemeléshez elegendő alapos gyanút, csak a most felmentett alumíniumvállalati vezetőknél. Ez egy jogi-szakmai vita, amelyről a másodfokon tárgyaló ítélőtáblának, és esetleg végül a Kúriának kell döntenie.

Németh Szilárd fellépése éppen ezért különösen durva és alkotmánysértő, mert képtelen volt megvárni a végleges döntéseket. Hiszen a két vitatott ítélet még nem jogerős. Ő tehát – és aki a kirohanásához hozzájárult, hiszen bizonyára nem egymaga találta ki önkényesen, hogy az újságírók elé áll – a fellebbezéseket tárgyaló bírákra próbál nyomást gyakorolni. Véleménye természetesen mindenkinek lehet – a katasztrófa áldozatainak és károsultjainak érzelmei különösen érthetőek –, de a politikusoknak itt kevesebb joguk van, mint másoknak. Különösen nyugtalanító az a kijelentés, hogy a Fidesz-frakció ülése után „ha szükséges, a parlamenti bizottságban lefolytatandó vitára meghívják az igazságszolgáltatás vezetőit, Darák Pétert, a Kúria elnökét és Handó Tündét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét is”. Nekik az elsőfokú ítélethez semmi közük, sőt a másodfokúhoz sem. Talán utasítást akarnak adni a Kúriának, hogy hogyan döntsön, ha végül elébe kerül a két ügy? És hogyan jön ide az OBH elnöke? Talán váltsa le a Veszprémi és a Kecskeméti Törvényszék elnökét, akiknek szintén semmi közük egy önálló bírói tanács ítéletéhez? Esetleg rendelje el a Németh Szilárdnak nem tetsző ítélet aláírójának soron kívüli értékelését? És mindezt lássák csak azok az ítélőtáblai bírók, akikre kiosztják a két ügy másodfokú tárgyalását, hogy mire számíthatnak, ha az ő verdiktjük sem tetszik a Fidesznek? Mindez a bírói függetlenség leköpése, a bírák megfélemlítése – ismétlem, anélkül, hogy rendesen átnézte volna, mi volt a kifogásolt ítéletek alapja.

Aztán azt is mondta a Fidesz ostora, hogy „ha a vizsgálatok után ez indokolt, törvénymódosításra is sor kerülhet”. Nehezen tudom ugyan elképzelni, hogy ebben mi lenne, de az elmúlt években számos olyan dolog történt a magyar jogalkotásban, ami meghaladta a fantáziámat. Például a közvélemény nagy érdeklődését kiváltó ügyekben akkor is kötelező lesz börtönbe csukni a vádlottat, ha a vádat nem sikerül bizonyítani? És a közvélemény érdeklődésének mértékét a Fidesz-frakció döntheti el?

Úgy látszik, mindig van még lejjebb. Pedig jó lenne megállni.