Az emberi életet sikerül meghosszabbítani 1000 évre, benépesítjük a Naprendszert - az edge.org online magazin körkérdésére válaszoló tudósok néhány magyarázata optimizmusuk okáról. Mások földhözragadtabb indokokat hoztak föl: az emberiség jobban kihasználja a Nap energiáját, a Wikipédia robbanásszerűen elterjed, és megáll a Föld népességének szaporodása.

Hol vannak a derűlátó prognózisok? Hol vannak a nem kincstári, hanem igazi optimizmust sugárzó jóslatok? Vannak-e jót jósoló Jeremiások, s ha igen, hol fejtik ki véleményüket? Nem máshol, mint például a Penge Alapítvány (Edge Foundation) weboldalán, az edge.org címen olvasható online magazinban, amely éppen tizedik éve minden januárban körkérdést intéz a világ tudósaihoz, s az idei, jubileumi kérdés így hangzik: „Mivel kapcsolatban optimista Ön és miért?” A kérdésre 160 kiemelkedő tudós ember válaszolt a „harmadik kultúrából”. Meghatározásuk szerint ők csupán különféle ágait művelik az egy és oszthatatlan tudománynak, amely nem válik szét humán- és reáltudományokra. Így az is természetes, hogy a válaszolók között filozófus éppúgy megszólal,, mint az agykutató, a geológus, vagy az elméleti fizikus.

Oliver Morton, a Nature tudományos folyóirat szerkesztője arra alapozza az optimizmusát, hogy a Nap egy óra alatt az emberiség egyévi szükségletének megfelelő mennyiségű energiát sugároz a Földre. A nem fosszilis és nem is nukleáris energiaforrások – a biomassza-, a víz- és a szélenergia – végső soron maguk is a Nap energiájából táplálkoznak. Morton szerint a napenergia fotovoltaikus, vagyis közvetlen elektromos árammá alakítása lényegesen gyorsabban fog elterjedni, mint ahogyan azt az iparág ígéretes technológiáit nem ismerők ma feltételezik. Szerinte 2025-ig évente legkevesebb egy terawatt energiát lehet majd nyerni közvetlenül a napsugárból. Ez 10 milliárd 100 wattos villanykörte megvilágításához elég; két terawattnyi nap-áram fejlesztése pedig Morton szerint már radikálisan csökkentheti a széndioxid-kibocsátást.

Immár biztos, hogy – ellentétben az iskolákban még pár évtizede is belénk sulykoltaktól – Malthus tévedett: megdőlt a brit közgazdász feltételezése arról, hogy míg az emberiség a mértani haladvány szerint szaporodik, az erőforrások csupán a számtani haladvány szerint gyarapodnak, amiért is a túlnépesedésnek csak éhínségek, járványok, háborúk állhatnák útját. Ezért derűlátó Geoffrey Carr biológus, az Economist tudományos szerkesztője. A demográfusok a valóságban azt figyelték meg, hogy ha egy országban nő az életszínvonal, csökkenni kezd a népszaporulat, s ma már azt prognosztizálják, hogy a Föld népessége még ebben az évszázadban, tízmilliárdos lélekszám körül stabilizálódni fog.

Paul Davies kozmológus, Templeton-díjas fizikus arra föl optimista, mert – jóslata szerint – még ebben a században emberi kolónia él majd a Marson. A kivándorlás akkor indul majd meg, amikor az emberek ráébrednek: túl nagy a távolság és túl sok a kockázat ahhoz, hogy ragaszkodjanak a visszautazásokhoz. Ellenkezőleg: a jövő felfedezői, kalandorai, konkvisztádorai, akikhez kétévenként újak érkeznének, s akik időnként otthonról csomagokat is kapnának, a Földre való visszatérés szándéka nélkül fogják birtokukba venni a vörös bolygót. Ahol persze a viszonyok nem olyanok, mint a Földön, de azért mégis otthonosabbak, mint odakint a világűrben; a nyersanyagok és az élet számos más kelléke – például a gravitáció – helyben is rendelkezésre áll. Hogy mikor indulhatnának az első kolóniák a Marsra? Davies szerint akár éveken belül – ha a politikusok nem állnak a megvalósulás útjában. A NASA a jelenlegi technológiájával akár már indíthatná is az első, négyszemélyes űrhajóját a Marsra, de hiányzik az űrhivatalból az elszántság és a képzelőerő. „Optimistább vagyok Kínával és Indiával, az űripar újoncaival kapcsolatban, akik remélhetőleg bevállalósabbak lesznek, mint az amerikaiak és európaiak. Közös kínai-indiai kolónia a Marson még 2100 előtt: ez nemcsak technikai lehetőség, de politikai realitás is.”

Hasonló jókat vár Rodney A. Brooks, a Massetsusetts Institute of Technology (MIT) mesterséges intelligenciával foglalkozó tudósa. Mint írja, Kína, Európa, India, Oroszország, Japán és az Egyesült Államok között komoly államilag támogatott űrverseny alakult ki; a résztvevők az elmúlt hónapokban mind jelezték: 25 éven belül állandó kolóniákat kívánnak létrehozni a Holdon. Az ember a jövő században benépesíti a Naprendszert, majd a következő évszázadokban a Tejútrendszer más bolygóin is megveti a lábát. Az űrutazásokra vállalkozó magáncégek közül a Virgin Galactic két év múlva kezdene, s évente 500 embert juttatna a világűrbe – a kozmológus Stephen Hawking az első utasok közé már biztosította is a helyét.

Larry Sanger, az e-modellen alapuló Wikipedia, a világ eddigi legnagyobb enciklopédiájának egyik alapítója, az emberiség közelgő felvilágosodását, sőt tudományos forradalmát jósolja a Wikipedia robbanásszerű növekedése nyomán. Ma még nehezen tudjuk felmérni egy olyan rendszer társadalmi hatásait, amelyben sokmillió ember fér hozzá ugyanahhoz a sokmillió könyvhöz és ma még ismeretlen formákban összerendezett tudáshoz. Paradigmaváltásra számíthatunk a gondolkodásban, amelynek egyelőre nem ismerjük a természetét.

Én a halhatatlanságot nem a műveimmel szeretném elérni, hanem inkább úgy, hogy nem halok meg” – idézi Woody Allent Marvin Minsky, a mesterséges intelligencia kutatója, aki ha nem is állítja, hogy az ember okvetlenül örök életű lesz, azt azonban igen, hogy ezer évekig is elélhet, mégpedig jó egészségben – persze már nem pontosan abban a porhüvelyben, amelyikbe beleszületett. Az élet (nem annyira a testünk, mint az elménk életének) meghosszabbítása akkortól kezdve lesz realitás a tudományok számára, amikortól pontosan megértjük, hogyan ágyazódik az agyunk a testünkbe. Ezután meg kell kettőzni mindezt az információt, és bevinni egy, az emberi testnél nagyobb kapacitású masinériába. Ez akár már a század végére megtörténhet. Egyelőre az a lehetőség áll fenn, hogy az agyunkat – egyelőre a testünkben – fagyasztva eltegyük azokra az időkre, amikor az új technológiák (például a szerveink tartósabbakra való cserélésének eljárásai) már az élet tetszés szerinti meghosszabbításával kecsegtetnek. Akkor az elménket – ha már feljavított testünkbe, illetve gépekbe költöztettük – editálhatjuk, kapacitásait megnövelhetjük, egyesíthetjük mások elméjével, a gondolkodás ma még elképzelhetetlen dimenzióit nyitva meg.

Gerlóczy Ferenc