Csekély vigasz, hogy gyakorlatilag nem létezik korrupciómentes demokrácia, és ahol nincs botrány, az többnyire a társadalmi kontroll hiányára utal. Nálunk van botrány elegendő, a kontroll mégsem elégséges: a korrupció áthatja az állami szférát, a vállalkozói szektort, befolyásolja az állampolgári attitűdöt, gyengíti a demokratikus intézményrendszert – állapítja meg Jeskó József, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója.
|
|
Megoldatlan kampányfinanszírozás, gyanús ingatlanügyletek – a történet aktuálisabb nem is lehetne. Tanulsága, hogy nincs új a nap alatt, eltelt közel száz év, de a pártok kasszáinak feltöltése, a lobbitevékenység ma is neuralgikus pontjai a magyar politikai rendszernek, éppen ezért a korrupció melegágyai is. Azonban van egy másik, jóval pozitívabb olvasat is. Az 1910-es évek korlátozott választójogával, valamint a kiegyezés mentén létrejött merev hatalmi struktúrával szemben ma jóval szélesebbre nyílt a közvélemény. Ha a mutyizást meg akarják akadályozni, a mindenkori kormánypárt leváltásának eszköze is a választópolgárok kezében van. Az Osztrák-Magyar Monarchia viszonyai közepette is a társadalom, a sajtón keresztül, képes volt nyomás alá helyezni a kormányt, illetve létezett olyan igazságszolgáltatás, amely egy ellenzéki képviselőnek adott igazat magával a miniszterelnökkel szemben.
A legnagyobb problémát tehát nem az jelenti, hogy nincsenek meg a hagyományaink a korrupció kezelésére, és nem igaz az a közkeletű feltételezés sem, hogy a magyar politika sosem tapasztalt mély erkölcsi válságban lenne. Láttuk, száz évvel ezelőtt egy fikarcnyival sem volt jobb a helyzet, sőt, ha a nyugat-európai országokat megnézzük, azt tapasztaljuk, hogy olyan megbecsült politikusok is álltak ilyen természetű vádakkal bíróság előtt, mint Jacques Chirac, Helmuth Kohl, vagy Romano Prodi. A tisztább közélet megteremtésére alkalmas, de nem elégséges a sokat kárhoztatott pártfinanszírozás új törvényi szabályozása sem, hiszen mindig maradnak kiskapuk, ügyeskedők és politikai kalandorok is.
Elsősorban némi önreflexióra van alighanem szükségünk, először is el kell fogadnunk, hogy ilyen természetű jelenségek velejárói a parlamentáris rendszereknek. Intézményeinek működtetése rengeteg pénzbe kerül, ugyanakkor szükséges, mert az igazi skandalum éppen az, ha nincs botrány, ha nincs közvélemény, szólásszabadság, független bíróság, amely lehetővé teszi a visszaélések felszínre kerülését és kontrollját. Másodszor, ha a mutyizáshoz való viszonyunkat vizslatjuk, nem érdemes leegyszerűsítő megállapításokat tennünk, ha a közkeletű „ezek lopnak” kifejezéssel élünk, akkor hozzátehetjük: „de legalább nem következmények nélkül!” Talán érdemes lenne kitekinteni az itt és most igencsak lehatárolt világából, tanulni a múlt hibáiból, újra- és újraértékelni a magyar politikatörténet pozitív és negatív hagyományait, nem a „jók” és a „rosszak” harcára leegyszerűsíteni a kérdést.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#7)
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#7)
Kéri László: A baloldal még mindig foglya az Orbán-fóbiának »
A Nemzeti Együttműködés Kádárja »
Matolcsy baby boomja és a kivégzett középosztály »


a korrupciót csak addig ellenzik az emberek, amég nem őket akarják megvesztegetni.