Mikor veszi a kalapját Bokros Lajos?

Néhány napig az MDF képviselőjelöltjein röhögött az ország. Csakhogy, ami ebben a szedett-vedett patchwork pártban zajlik, az egyáltalán nem mulatságos, hanem szánalmas és nevetséges.

Február közepén Bokros Lajos egy körlevélben azt üzente külföldről, hogyha az MDF vezetői nem tudnak úrrá lenni a pártban eluralkodott káoszon, nem csinálnak rendet a sok össze-vissza beszédben, akkor visszalép a miniszterelnök-jelöltségtől és az MDF listavezetői posztjáról.

Ultimátumával alaposan ráijesztett a pártvezetésre, mert a hangzavar gyorsan elült. Ám alig telt el egy hét, s máris itt az újabb „ügy”. Előbb a párt megújult honlapjára, majd onnan a közösségi videomegosztókra is felkerült az MDF képviselőjelöltjeinek a bemutatkozása, ami egyesek esetében valóban kacagtatóra, ám összességében botrányosra sikeredett., 

A párt körül megint nagy a zsivaj-lárma. Kérdés, hogy ezek után mit lép Bokros? Üzen-e még egyszer vagy veszi a kalapját? Most még megteheti anélkül, hogy maga is nevetségessé válna.

Fotó: Stiller Ákos

Az MDF miniszterelnök-jelöltjének ugyan a történtekhez kevés köze van, de a pártban hónapok óta zajló politikai cirkusz azért lassacskán őt is „kicsinálja”! Valószínűleg ezt a folyamatot ő is látta Brüsszelből, hiszen a sikeres európai parlamenti választás óta a párt és ezáltal Bokros is egyre kínosabb helyzetekbe kerül. Hogy mást ne említsünk, az MDF nemcsak messze eltávolodott az „antalli örökségtől”, de közben ideológiai spektruma is igen csak kiszélesedett az utóbbi hónapokban. A pártban, s annak környékén felbukkantak liberálisok, egykori reformkommunisták, kisgazdák, szocdemek, keresztény konzervatívok és fideszesek, köztük volt Gyurcsány-hívő, Kádár-huszár, Antall-rajongó, Torgyán-fegyverhordozó, jobb napokat látott miniszter, államtitkár, pártvezető. Egy részük más pártokból kiábrándult maradékember, mások törtetők és karrieristák, ám az MDF mindenkivel tárgyalt és sokakat befogadott. Aztán a tárgyalásokat torzsalkodások, sértődések követték, majd össze-vissza nyilatkozatok hangzottak el, s ekkor (de csakis ekkor!) Bokrosnál betelt a pohár. Fenyegetése hatására a magát demokratikusnak hirdető pártvezetés statáriumot (értsd szájzár) hirdetett, ám alig telt el néhány nap, máris folytatódott – ezúttal hivatalos formában – a „kibeszélő-show”, s a közröhej tárgyává lett MDF „zuhanása” megállíthatatlannak látszik.

Bokros egyelőre hallgat, pedig ami történt, az logikusan következik az előző hetek eseményeiből, s a magyar politikában is nagy blamázsnak számít. Az MDF-ben persze megpróbálták bagatellizálni az ügyet. A párt egyik prominense azt nyilatkozta a Klubrádióban, hogy mindez „ciki”, a kampányfőnök, Somogyi Zoltán azonban még eddig sem jutott el, hanem meglepően elégedett volt azzal a teljesítménnyel, amit ő és a csapata összehozott, s ennek alátámasztására még külföldi példát is felhozott.

Pedig ami történt, az nem egyszerű blamázs, hanem egyszerre korkép és kórkép a 2010-es választásokra készülő Magyarországról. Politikai elitünk egyik rendszerváltó pártja olyan képviselő-jelöltekkel állt ki a választók elé, akiknek jelentős része elképesztően felkészületlenül, meglepően alacsony szellemi-intellektuális színvonalon indul harcba a választók kegyeiért, s készül a Parlamentbe. Somogyi Zoltán szerint egy-két kivételtől eltekintve nincs miért szégyenkezniük a látottak-hallottak alapján, s ő ezt bizonyára azért gondolja így, mert politológusként jól ismeri a politikai elit színvonalát, a konkurencia káderállományát is.

S ez az, ami az első nevetések után az arcunkra fagyasztja a mosolyt! Az MDF, illetve annak vezetői ugyanis kampányukban arról próbálják meggyőzni a választókat, hogy ez a „minőség”, ez a „megújuló Magyarország”, a konzervatív „demokratikus közép”, ez az a párt, amely „a tartós gazdasági és társadalmi felemelkedés programját” valósítja meg. Egy januári pártközlemény mindezt megtetézte azzal, hogy „a 2009-ben megerősödött MDF minőségi, pozitív kampányt fog folytatni a demokraták megszólítása érdekében.” Ezzel a szellemi potenciállal? Ezzel a felkészültséggel? Ezekkel a jelöltekkel? Akik Parlamentbe kerülésük esetén országos ügyekben dönthetnének, akik négy évig regnálnának, akik ott ülnének a szakbizottságokban, az igazgatótanácsokban, a felügyelő bizottsági helyeken?

Ám nemcsak ez, hanem egy másik kérdéssor is feltolul a videók láttán: hol vannak azok, akik megválasztásuk esetén valóban felkészült honatyaként, s nem valamiféle pártdroidként, érdekvezérelt, hűséges (esetleg zsoldos) pártkatonaként szolgálnák az ország ügyeit? Akiknek elegük van a jobb és baloldal eddigi teljesítményéből, akik nem dadognak-makognak a nyilvánosság előtt, akik nemcsak kvaterkázni és gombot nyomni járnak be a Parlamentbe, hanem van önálló szellemi horizontjuk, saját gondolatuk, annak kifejtéséhez pedig beszélő, netán szónoki képességük?