Regisztráció
 • 
Bejelentkezés
 •   •  twitterlogo •  rsslogo Hírcsatornák

BEJELENTKEZÉS



Kedves regisztrált látogatónk!

Felhívjuk figyelmét, hogy hosszú átmeneti időszak után mától csak e-mailcímével tud bejelentkezni oldalunkra. Amennyiben nem emlékszik, azonosítóját milyen címmel regisztrálta, írjon levelet munkatársainknak a hvg.hu@hvg.hu címre!

Ha még nem regisztrált a HVG Online rendszerében, akkor ide kattintva megteheti.

Ha elfelejtette jelszavát, akkor adja meg e-mail címét, majd kattintson ide és a kért e-mail címre kiküldjük a jelszóemlékeztetőt.

Ha szeretné újra megkapni a regisztrációja véglegesítéséhez szükséges aktivációs kódot, akkor adja meg e-mail címét, majd kattintson ide és a kért e-mail címre kiküldjük az aktivációs levelet.

Csizmadia Ervin: A magyar jobboldal nyugati megítélése és konzekvenciák

2011. február 28., hétfő, 10:20 • Utolsó frissítés: 2011. február 28., hétfő, 11:34
Szerző: Csizmadia Ervin


Címkék: Orbán Viktor; Fidesz; nyugat; Csizmadia Ervin; Méltányosság Politikaelemző Központ; Orbán-kormány; kormányképes erők;

Nyugat-Európában a rossz magyar baloldalt még mindig nyugatosabbnak tartják, mint a számukra kezelhetetlennek tűnő hazai jobboldalt. A Fidesz, ha hatékonyan akar kormányozni, nem tehet mást, mint nyugatos jellegét erősíti. Ellenkező esetben népszerű lesz itthon, de a nemzetközi közeg megbuktathatja. Csizmadia Ervin elemzése.

A húszéves magyar demokrácia sok váratlan és meghökkentő fejleménye között talán az egyik legmeglepőbb az, hogy Magyarország és Nyugat-Európa húsz évvel ezelőtt egyértelműen pozitív kapcsolata mára meglehetősen ambivalenssé vált, amit mi sem mutat jobban, mint a médiatörvény körüli nemzetközi perpatvar és a nyugati sajtó (sőt politikai osztály) kőkemény fellépése a magyar kormánnyal szemben.

Orbán Viktor az Európai Parlament ülésén

Fotó: Facebook

Erre a jelenségre persze könnyű azt mondani: Magyarország egészének nyugatos elkötelezettségét senki nem kérdőjelezi meg, s a kritikák „természetesen” kizárólag a Orbán Viktorra és a kormány politikájára vonatkoznak. Csakhogy az Orbán-kormány működésének rossz nyugati megítélése maga is tünet, vagy inkább figyelmeztető jel – nemcsak a kormánynak, hanem az egész országnak. Ha ugyanis egy kormányváltás után hatalomra kerülő kormány külföldön annyira népszerűtlen, mint amennyire a mostani, akkor felvetődik a kérdés: mi van a kormány mögött álló óriási választói réteggel? Az is osztozik a népszerűtlenségben? E társadalmi tömeg nyugatos elkötelezettsége is megkérdőjeleződik a külföldi kritikusok szemében? Akárhogyan is: az Orbán-kormány Nyugaton népszerűtlen, ám kormányképes, miközben baloldali és zöld ellenzéke külföldön népszerűbb, ám kormányképtelen.

Ennél azért kiegyensúlyozottabb elrendeződésre számítottunk a rendszerváltás időszakában. A demokrácia egyik legfontosabb feltétele ugyanis, hogy legyen benne minimálisan két kormányképes erő, amelyek (ha különbözőképpen is, de) nyugatosnak tekinthetőek. Csak óvatosan jegyzem meg, hogy ez a demokratikus minimál-követelmény számos európai országban sem teljesül. Magyarország jövője szempontjából viszont jó volna, ha teljesülne. Mert talán ezzel – igen ezzel – sikerülne megtörnünk egy nagyon régi trendet, amely arról szól, hogy nálunk mindig egyetlen irányzat van, amely egyedül alkalmas a kormányzásra, a nemzetközi környezettel való kreatív együttműködésre.

Ritkán közelítjük meg innét Magyarország jelenét és jövőjét, pedig kulcskérdés: ha megmarad az egy alkalmas párt(rendszer), akkor az ország a jövőben is azon a tévúton jár majd, hogy minél hosszabb ideig (sőt mindig) az „alkalmasok” kormányozzanak, míg az „alkalmatlanok” távol tartassanak a kormányzástól. Ez azonban vajmi kevéssé fogja erősíteni Magyarország versenyképességét, már ha tényleg azt gondoljuk, hogy nekünk valaha is versenyképesebbé kellene válnunk.

Érdektelen, hogy mikor, miért és mitől, de tény, hogy a 60-as évektől az akkor vetélytárs nélküli baloldal kiharcolta magának, hogy a Nyugat vele működjék együtt, s neki tegyen engedményeket. Bármennyire is nehéz, a hazai jobboldalnak az évtizedek alatt kialakult hagyományokhoz kell alkalmazkodnia, s ezekben a hagyományokban a jobboldal nem volt benne. Ezért aztán, ha tartósan és sikeresen akar váltópárt lenni, és kormányozni, a baloldali-liberális körök nemzetközi elfogadottságának szintjére kell feltornáznia magát.

Ráadásul a mai jobboldal arra sem hivatkozhat, hogy ez a baloldal-barátság a Nyugat részéről a Kádár-rendszerrel kezdődött, hiszen a külvilág szemében 1945 előtt is a bal-liberális oldal fémjelezte a progressziót a jobboldal szemben, amely a dekadencia, sőt nem ritkán az embertelenség kifejezője volt. Lehet fanyalogni a történelem „igazságtalanságán”, lehet elmarasztalni a Nyugatot, amiért nem feltétlen egyenlő mércével mér, de nem lehet úgy tenni, mint ha a jobboldalnak ne lenne itt tanulnivalója.

A jobboldalnak ugyanis el kell hitetnie magáról, hogy ugyanolyan, sőt még jobb nyugatos, mint a baloldal. Történelmi sikereket csak így érhet el, már csak azért is, mert Magyarország nem pusztán a nemzeti érdekei által vezérelt ország, hanem része a globális európai politikának is. Sajnos, a nyugat-európai jobboldal a sikeres és tartós kormányzáshoz sokkal jobb feltételeket kapott 1945 után, mint a magyar 1989 után. Németországban például a CDU rövid idő alatt összegyűjtötte a jobboldal szétaprózott erőit s a SPD-vel együtt létrehozta a máig kiválóan működő váltógazdálkodást.

A magyar jobboldal 1989 utáni indulása azonban súlyos tehertételekkel járt: nem kis részben Németországban, de más nyugati országokban sem tudták mire vélni a 40 év államszocializmusa után szokatlan és furcsa nemzeti és keresztény ideológiát és politikát. 1998 és 2002 között még inkább ez volt a helyzet, ma pedig egyenesen ellenszenvvé, sőt elutasítássá fokozódott a helyzet, nem kis részben párhuzamosan azzal, hogy a Fidesz is öntudatosabbá és magabiztosabbá vált, és rendelkezik egy sajátos Nyugat-értelmezéssel. Ennek középpontjában az áll, hogy – az elmúlt évek válságainak hatására – a Nyugatnak is alapvetően meg kell változnia.

Az Orbán Viktor által megütött hang azonban – s főként megint Németországban – megütközést keltő. A kérdés az, hogy a magyar jobboldal hogyan értelmezi ezt a helyzetet, s pontosan elemzi-e a kialakult helyzetből fakadó tanulságokat. A lényeg ugyanis nem az, hogy a Fidesz saját közönségének elhiteti, hogy „visszaverte” a Magyarország ellen irányuló „támadásokat”, hanem az, hogy el tudja-e hitetni a külföld előtt, hogy maga is ízig-vérig nyugatos párt. A magyar demokrácia megszilárdulása, továbbfejlődése szempontjából ugyanis ez lenne a kívánatos  alternatíva. Ha még visszaemlékszünk, miket írtak a világ vezető lapjai a médiatörvény tervezete kapcsán, akkor szinte visszatérő elem volt, hogy az előző kormány katasztrofális politikát folytatott.

Hiába tehát a bal-liberális irányzattal való nagyobb rokonszenv, a mérvadó nyugati sajtóban ettől még nem értékelődött fel a Gyurcsány-kormányok teljesítménye. Ellenkezőleg, nagyon is kritikusan írtak róla. Ellenben a jobboldalnak elődei negatív örökségéből szinte semmit nem sikerült profitálnia, s elérte azt, hogy népszerűtlensége csak tovább fokozódott, ahelyett, hogy nyugatosságát megerősítette volna. Ez viszont saját többségi kormányzására is veszélyt jelent. Arról nem is beszélve, hogy külföldön azt a benyomást kelti: van itt Magyarországon egy borzasztóan rossz baloldal, de az legalább nyugatos, és azt legalább megszoktuk, míg van egy kormányképes jobboldal, amelyet azonban eszünk ágában sincs megszokni.

33 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:
2011. március 20., 04:28 FENTE LEVENTE

Alkoss már alkotmány igazságot,szeretetet,s megőrzően magyar nyelvezetet.
Kérem Isten,kérem szépen középúton szerepedet,egységesen kedveljed az embereket.Istenem,Istenem,és te nem...és te nem lehetnél független?
Kéréseim áldd meg Isten,áldd meg Isten,és add meg végre,add meg végre ami nincsen.

2011. március 18., 19:03 Misled Voter

A cikkben megfogalmazottakat mind a jobb oldalinak aposztrofált, mind a bal oldalinak nevezett politikai elit teljesítményét tekintve túl elnézőnek, megengedőnek tartom. Ellenvetéseimet az alábbiakra alapozom.
A Fidesz vezette, polcokon helyet foglaló politikai elit ma, 2011. év elején mindenképpen alkotmányozni akar.
Ennek szükségességét szerintük az indokolja, hogy az emberek nem tisztelik a „több okból is kétes erényekkel” bíró, ámde a modern demokratizmust tükröző, jelenlegi alkotmányt.
Az Országgyűlés néhány tagja 2011. márciusában, a választók véleménye kikérése érdekében kérdőívet küldött az „emberekhez”, hogy válaszolják meg a súlyos alkotmányozási kérdéseket, ezzel is segítve az előkészítési munkákat.

A kérdéseket olvasva azonban több dolog ötlik fel a hitalapú vakbuzgóságtól és az érdekalapú becstelenségektől irtózó, gondolkodó típusú emberben:

A) Ezek a kérdések nem a leglényegesebbek közül lettek kiemelve és nem olyanok, amelyek a jogban járatlanok számára is nagy biztonsággal megválaszolhatóak.

B) Ha nem a leglényegesebbek, akkor az egész dolog formális jelentőségű, azaz, egy színjáték együgyűen eladásra szánt epizódja.

C) Sokkal fontosabb lenne tudatnom a véleményemet az álkérdések megfogalmazóival, de ha ezt teszem, akkor, bármit is írtam a kérdőívre, azzal az egyetértő bólogatók számát fogom csak gyarapítani, hiszen a feldolgozás nem a nyilvánosság előtt zajlik, azaz számunkra ellenőrizhetetlen.

Így hát kérdőívet a szemétbe dobva, egyéb más módon kell kifejtenem azt, amit a díszes alkotmányozóknak ajánlok az Ő szíves figyelmébe:

(1) A választói bizalommal való visszaélés, az alpári közbeszéd elterjesztése, inkorrektség, a szándékos félrevezetés, a délibábok kergetése, a megalapozatlan és megfellebbezhetetlen önhittség, valamint a választók lealacsonyítása soha sem tartoztak a polgári értékek közé. Ezért ma a Fidesz PP és a KDMP, holdudvarával együtt súlyosan kompromittálja azt a minőséget, amit hiteles mércével összevetve a „polgári” fogalom alatt a világ fejlettebb részében értenek, és nekünk is értenünk kellene.

(2) Az Alkotmányt nem a rang és hatalom nélküli honpolgárok, hanem legfőképpen is az Önök soraiban lévők, a hatalom csúcsaira felkapaszkodók egy jó nagy része nem tartotta tiszteletben, különféle képviselői és állami pozíciókban tetszelegve, miközben ezek az „urak” egyéni és pártérdekből, vagy éppen alkalmatlanságból eredően rendre megsértették az alkotmányosságból eredeztethető kötelezettségeik jó részét. (Az Országgyűlés, a kormányok és hivatalok, valamint a pártok majd mindegyike megsértette a törvényességet az elmúlt évek során az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék stb. eljárásainak a tanúsága szerint.) De Önök voltak azok is, akik kétségbe vonták, és nyíltan bírálták az Alkotmánybíróság egyes határozatait. Vagy rosszul emlékeznék erre?

(3) A korrupció fő zászlóvivőit Önök és pártjaik, a kielégíthetetlen étvágyú apparátusok, valamint az önös érdekből adakozó, majd az igényeiket benyújtani nem habozó, „gáncsnélküli támogatók” háza táján kell keresni a mi, de inkább az Önök mai Magyarországában.

(4) A nemzeti békétlenséget és kettéosztottságot, a „Nagy Magyar Nemzeti Kudarcsorozat” biztos, történelmileg a mára is sikerrel átörökített biztosítékát és zálogát éppen az Önök soraiban lévők táplálják a legvehemensebb módon, személyes példát és ezzel mintegy felmentést adva mindenkinek, aki képes beállni az acsarkodók, az uszítók, a vakbuzgó hittestvérek és a tettre kész randalírozók soraiba.

(5) Jórészt éppen Önök azok, akik miatt a „hiteles magyarok” emelt fővel szidalmazhatják, lealacsonyíthatják, kirekeszthetik a másik magyart, és akik miatt a szembenállás durva, alpári stílusa virágkorát élheti hazánkban, mint ahogy az a „büszkén vállalható, úri-magyarországi régmúltban” is volt.

(6) Jórészt éppen az Önök soraiból kerülnek ki azok, akik évekig csúfot űztek a parlamentarizmusból, a demokratizmus és az alkotmányosság eszméiből, vastagon hozzájárulva ahhoz, hogy súlyos morális válságba, fásultságba, kiábrándultságba és passzivitásba döntse az országot.

(7) Önök azok, akik légvárakra légvárakat, deficitre deficitet építettek, akik szemét évtizedeken át nem szúrta a hatalmas, mindent átszövő korrupció, az adó- és járulékok tömeges méretű elcsalása, a tisztátalan jövedelmek, a feketepiac és az inkorrekt üzlet magatartás megtűrése, az „ingyen utazók” és a sápot húzók óriási tömege, az elszegényedés és deklasszálódás folyamatos térnyerése, hogy csak néhányat soroljak a húzósabbakból.

(8) Önök gátlástalan módon átpolitizálták a társadalmi élet minden egyes vetületét, az éppen aktuális politikai haszonszerzés céljainak feláldozva azokat. Szólamaikban tudománypártiak, tetteikben pedig fittyet hánynak a tudományok ajánlásaira. A tudásalapú társadalom, a fenntartható fejlődés, a „zöld technológiák” meghonosítása, a gazdasági struktúra- és profilváltás, az elöregedés, a társadalmi szolgáltatások stb. mindegyike az ajtónk előtt dörömbölő kihívások közé tartozik, de nincs épkézláb válaszuk ezek egyikére sem.

(9) Önök jelentős része helyezkedni ragyogóan képes, ámde felelősségvállalásra alkalmatlan, hitelességét vesztett „megélhetési politikus, köszönhetően annak, hogy köreikben az elhivatottság, rátermettség és korrektség helyett a lojalitás, a talpnyalás, a kölcsönös szívességek, és a nyerészkedés válhatott valódi érdemmé és a politikuslét igazi tétjévé.

(10) Önök azok, akik miatt –nagy szégyen, de- még ma is a jövő ködös távolába vész az a nyilvánvalóan egyetlen, valódi kiúttal kecsegtető, és ezért előbb-utóbb elodázhatatlanná váló össztársadalmi tett, ami egy társadalmi megbékélésben és közmegegyezésben kell, hogy testet öltsön. Önöknek, felfedezni nem nehéz, ma még messze fontosabb a személyes helyezkedés és a nyerészkedés, mint a társadalmi békesség és a közös értékrend kialakítását célul tűző, elhívatottság, elkötelezettség és tettrekészség.

Önök, egyelőre csak színházat játszanak, de bohózatnál nem több, amit mi, kívül állók és alulról szemlélők, ebből élvezhetünk és megtapsolhatunk.

2011. március 17., 11:47 gildia

Mindent felemltek, az nem baj ha a cigáonyk kiraboltak 13 éve és fogalmuk sincsa a nagy biztonsági rendőröknek,hogy mit kellett volna anno tenni.nem lett meg az ékletem munkája,albérletben sinylődök rokkant nyugdijból,hát nagyon szép mondhatom ledolgoztam 41 évet 1969 óta nem egy állásom volt egyszerrre 3 is de kellett, most meg minek azért hogy a kormány jól éjene. Szééééééééééééééééégyen.!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4

2011. március 17., 11:45 gildia

Engem az érdekel, hogy ne legyen fidesz ne legyen mszp ide katasztrófális megitélés ellenére is radikális változás kell.Mert kélrem mész a közértbe világos nappal és ki akarnak rabolni Nála mm indig ott a botom a mivel közleked,mert alig tudok járni.Orbán dolgoztatni akar, hát menjen ő dolgozni. Elegünk van nem tudom meddig huzható a céra de egyszer elszakad mostmár.Itt nem demokrácia,nem szólás szabadásg itt semmi nincs. Lassan csak a kormányok élnek mi már meghalunk éhen, ők lesz a nagy mararoszág.huuu de kiváltságos szégyenletes dolgo. Undoritó igy ahgy van minden

2011. március 14., 14:17 aszta

Gyarmati Pál! Te zakkant vagy. Sok az idegen szó? Nem értesz összefüggéseket? Akkor kérdezz, ne fenyegess! A buta szamarak szánalmasak. A cikkről: ha nem tetszik az igazság, akkor járj templomba. Tudod ez itt az ország legnagyobb és legrégebbi gazdasági és politikai lapjának fóruma. A cucorinyfó nem itt van!!! Ezt a stílust pedig, egész biztos ott szedted fel, esetleg édesapád tanítgatta neked, a kocsmában... Ember, ébredj már fel! Lejárt lemezeket raksz fel, a logikád romokban, a stílusod alpári. Ki a fenét akarsz magad mellé állítani? Szánalmas vagy...

További 28 hozzászólás megtekintése »
Véleménye van? Ossza meg velünk!


Csizmadia Ervin: A magyar jobboldal nyugati megítélése és konzekvenciák




  Másolat Önnek


ÁLLÁSOK
tovább a jobline.hu-ra »
HIRDETÉS
Tóta W a Twitteren
Mi az a twitter?

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X