Egy eleve rosszul indult, rossz ügy: kínos végkifejlet felé közeledik az Orbán család gazdagodását vizsgáló bizottság. A bizottság elnöke Molnár László, nem kerülheti el az elnöki tisztről való lemondást, az MSZP pedig nem tud olyan jól kijönni ebből az ügyből, mintha bele sem ment volna.

Molnár László
© Marton Szilvia
A szocialisták lépéseit nehéz ebben az ügyben követni. A teljes nevén „Az Orbán család állami forrásból történő gazdagodása, különös tekintettel a szőlőbirtokra” elnevezésű vizsgáló-bizottság felállítása önmagában sem tűnik nagyon jó ötletnek. A Tanú című klasszikus filmen felnőtt generációknak a bizottság nevét meglátva eszébe jut Pelikán kifakadása vallomására készülve, „Bástya elvtárs, ez az ítélet!”. A bizottság elnevezése tényként állítja, hogy az Orbán család állami forrásból meggazdagodott, és ebben a szőlőbirtoknak is szerepe volt. Ez vagy így van, vagy nem, de hogy mi is a valóság, azt a bizottságnak kellene kideríteni. Mellesleg ugyanez igaz a Fidesz által felállított „Az Apró-Gyurcsány érdekkör privatizációból, állami megrendelésből, illetve állami hitelekből történő meggazdagodásának titkairól” elnevezésű bizottságra is.

Mindkét bizottságról elmondható, hogy működésük látványos megcsúfolása a parlamenti vizsgálóbizottságok intézményének, de közvetve a parlamentarizmusnak is. A parlamenti vizsgálatok, legyenek akár különleges vizsgálóbizottságok, akár az állandó bizottságok által lefolytatott tényfeltárások, a parlamentarizmus fontos intézményei. Lehetővé teszik, hogy a parlament - amely idejének nagy részét szükségképpen absztrakt, jövőbeni kérdésekkel, törvényalkotással tölti - az ilyen intézményeken keresztül képes legyen napi ügyekre is reagálni.

A vizsgálóbizottság fontos intézmény a demokráciában, hiszen demonstrálja, hogy a nép választott képviselői törődnek az országban történő, vagy az országot érintő ügyekkel. A vizsgálat, ha jól folytatják le, a demokratikus intézmények iránti bizalmat erősítheti. Ez történt nemrég az Egyesült Államokban, amikor a Képviselőház bizottsága nyilvános, televízión közvetített vitában tárta fel az iraki Abu-Gharib börtönben történt visszaéléseket. Bármilyen rossz fényt is vetettek a feltárt tények az amerikai hadseregre, az a körülmény, hogy mindezzel a legnagyobb nyilvánosság előtt szembe tudtak nézni, a demokratikus intézmények erejét mutatja. Amerikai ügyeknél maradva, elég a Watergate bizottság meghallgatásait, vagy az Irán-Kontra vizsgálatot felidézni, és még sorolhatnánk számos példát. Hosszú távon még a Clinton-Lewinsky affér, azaz a Monica-gate” vizsgálata is hasznosnak bizonyulhat, hiszen nyilvánvalóvá tette, hogy a mégoly népszerű elnök sem érinthetetlen, az ő szavai és tettei is számon kérhetők.

Ami a „gazdagodást” vizsgáló bizottságokat illeti, önmagában már az is megkérdőjelezhető, hogy a kommunista rendszerből belénk nevelt szociális irigységre milyen mértékben érdemes és szabad politikát építeni. Elfogadhatatlan, hogy ehhez jobb sorsra érdemes parlamentáris intézményeket is feláldozzanak. Ahogyan a trágyadombra esett tollaslabdát nem illik a nemzeti zászlóval kipiszkálni, úgy nem illik vizsgálóbizottságokkal turkálni a vezető politikusok zsebében. Hacsak valamilyen nagyon komoly és a nyilvánosság próbáját is kiálló bizonyíték nem áll rendelkezésre. Erről azonban jelenleg nincs szó. A politikusoknak persze lehetőségük van egymást jelképesen trágyával dobálni, ettől csak ők koszolódnak be, ám az intézményeket nem lenne szabad használhatatlanná tenniük.

Remélhetőleg nem abból a megfontolásból bíztak meg a szocialisták egy,  a bíróság által jogerősen bűnösnek talált és elítélt személyt a bizottság vezetésével, hogy neki már úgysem árthat a vizsgálóbizottsági dobálózás. Nem vitás, a képviselői jogállásról szóló törvény lehetővé teszi, hogy képviselővé váljon, illetve képviselő maradjon az, akit a bíróság elítél. Csak a szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt képviselőnek kell lemondania mandátumáról. Ezt a szabályt az önmagukkal szemben mindig megengedő és nagyvonalú képviselők alkották. Volt olyan álláspont – magam is ezt vallottam – amely szerint bármilyen szándékos bűncselekmény miatt jogerősen elítélt képviselőnek le kellene mondani, mivel a képviselőknek az átlagnál magasabb elvárásoknak kellene megfelelniük. Ezt a megfontolást azonban a törvényalkotó többség nem fogadta el, így maradt a hatályos jogszabály, amelynek alapján meglehetősen súlyos bűncselekmények miatt elítélt személyek is lehetnek választott képviselők.

Molnár László cselekedeteiről nem tisztem véleményt nyilvánítani. Tény, hogy a független bíróság bűnösnek találta olyan cselekmények elkövetésében, amelyek a mai napig büntetendők. (Az is tény, hogy az ítélet ismeretében egyéni választókörzetben megválasztották képviselőnek, így joga van választókörzetét képviselni az országgyűlésben.) Elképesztő baklövés, hogy ő tölti be annak a bizottságnak az elnöki tisztét, amely a korábbi miniszterelnöknek nemhogy bűncselekményeit, hanem legfeljebb csak morálisan kifogásolható tetteit vizsgálja. Félreállása, illetve szeptemberre tervezett lemondása - így akarják a szocialisták elkerülni, hogy amíg a parlament őszi ülésszaka új elnököt választ, Répássy Róbert alelnök (Fidesz) vegye át a bizottság vezetését - valamit talán segít az ügyön, de meg nem történtté már nem teheti.

Ebből a bizottságból a baloldalnak - hacsak a következő hetek az ügyben valamilyen döntő fordulatot nem hoznak - sok haszna már nem lesz.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!