Se koncepció, se dizájn: jelenlétünk a Frankfurti Könyvvásáron

A magyar standnak két értelmes momentuma van. Az egyik polcon magyar szerzők idegen nyelven megjelent művei; bár a koncepció nem látszik. Egy kellemesebb sarokban meg az utóbbi időben megjelent, nagyobb visszhangot kiváltó szépirodalmi művek sorakoznak. De a többi botrány. - Kritikusunk a helyszínen járt.

Szögezzük le: a könyvvásár nem egy nagy, összehányt könyvraktár. Feltételezem, ezen senki nem lepődik meg, a legtöbben nem is gondolnánk annak. Meglepetést az okozhat, hogy akkor minek írom le. A frankfurti könyvvásár magyar standján tett látogatásom után azonban úgy tűnik, ennek a mondatnak van relevanciája, sőt, referenciája is. A mi magyar standunk – ami nem a mi irodalmi életünk, mert az összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalat képvisel – olyasmihez volt ugyanis hasonló.

Eltöltöttem ott némi időt, körülnéztem és elkedvetlenedtem. Inkább  megnéztem Bartis Attila és Konrád György új könyveit a Suhrkamp standjánál, Márait a Pipernél, Bánk Zsuzsa felolvasását, Esterházyt és Kertészt az utolsó Literaturen-számban, és akkor még nem soroltam mindazt, ami a magyar standtól függetlenül Frankfurtban a magyar irodalomról, magyar származású szerzőkről szólt. Jó, hogy valahol őket is képviselik.

Régi, jól bevált

A magyar könyv frankfurti reprezentációját az MKKE (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) szervezi. Kérdésünkre az MKKE-nél azt mondták, a jelenlét koncepciójáról írásos dokumentum nem készült. A standot - az MKKE tájékoztatása szerint - a Sämling Kft. tervezte és készítette. Magát a stand-installációt három éve használja az MKKE Frankfurtban a könyvvásáron, s egy ízben Budapesten is felállították. Az idei frankfurti magyar jelenlét (a helybérléssel és a programokkal együtt) 21 millió forintba került, amelyet részben a résztvevő könykiadók álltak, részben pedig az MKKE pályázott pénzért a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz. hvg.hu

A "magyar standnak" nem volt koncepciója, nem volt dizájnja, nem volt stílusa. Vagy ha volt koncepció, hát még rosszabb a helyzet. Ronda szürke oszlopok, ronda szürke polcokkal - s itt értelmetlen volna a minimalizmusra hivatkozni. Egy belső tér kialakítása szakma, emberek ebből diplomát szereznek, tehát nem érdemes „csináld magad” módszerrel könyves pavilont építeni, mert ilyen stand lesz a vége. Ha netán volt megfelelő szakember, akkor nem ártott volna elgondolkodnia, bemennie egyszer legalább az Írók Boltjába, vagy csak megnézni ott a kirakatot. (A dizájn és a hazai könyvkiadás helyzetéről: „Az irodalom szép?”, Műértő 2002. július-augusztus és szeptember.)

Frankfurtban is vannak erős ellenpéldák. Nem óriás irodalmi nemzetek, és az ötleteik sem bonyolultak: a lett stand például letisztult, szellős, átlátható. Talán nyírből a polcok, és tematikusan rajtuk a könyvek: szépirodalom, gyerekkönyvek, művészeti albumok, történelmi művek, szakácskönyvek. Ízléses kiadványok, nemcsak kiadóknak. Nem nehéz. A lengyeleknél nagy, fekete-fehér íróportrék, a román stand vidám sárga.

Kattintson galériánkra! © Lóránd Zsófia

A magyar standnak két értelmes ficakja van. Az egyik polcon magyar szerzők idegen nyelven megjelent művei – noha a koncepciót nem látom, legalább oda vannak téve, ha valakinek van türelme, böngészheti.
Az egyetlen kellemesebb zugban meg az utóbbi időben megjelent, nagyobb visszhangot kiváltó szépirodalmi művek: Rakovszky, Grecsó, persze Nádas – ez rendben is van. Csak „rendben”, mert ronda polcon, és ronda környezetben. A többi azonban botrány.