Erzsébetvárosi ingatlanbotrány: a többi néma csend?

A mindent behálózó korrupció vezető politikusaink egyik slágertémája lett. És mégis, szinte visszhang nélkül maradt írásunk, amelyben lelepleztük: Budapest VII. kerületében találékony emberek házanként közel 70 millió forintos hasznot vágnak zsebre, abból, hogy a közvagyont kiárusítják hiszékeny külföldieknek. Közben Hunvald György, a kerület polgármestere mossa kezeit: a történelmi városrész rehabilitációjára nincs pénz. Más kerületekben hasonló metódussal folyik az önkormányzati ingatlanok dobra verése. Kormány, ellenzék egyaránt hallgat.

A cikkben foglaltakat hallgatás veszi körül. Nem hallgatnak azonban a Szijjártóék csapatába tartozó, néven nevezett ügyvédek. Mélységesen felháborodtak, hogy az ő doktori titulussal ellátott nevüket ilyen szövegkörnyezetben le mertük írni és most fenyegetőznek. Mikor  megkérdeztük, hogy miért írták alá a szóban forgó szerződéseket, kitértek a válaszadás elől, és inkább kifogásokat kerestek. Az „iratok illetéktelen birtoklása miatt” rendőrségi büntető feljelentés ötletével is előálltak. Az egyik ügyvéd egyenesen azzal vádolt, hogy az anyag nem kutatómunka eredménye, hanem egy politikailag elkötelezett ember megrendelésre készített irománya, amely nélkülöz minden alaposságot. Érdemi, tartalmi kifogással ugyanakkor nem találkoztunk. 

A kapálózás érthető, annak módja pedig sajátosan hazai. Ha kiderül valami az egyik politikusról, akkor feltételezik, hogy a leleplező bizonyára a másik párt elkötelezettje, és ugyanezt fordítva. Pedig a polgármester pártelkötelezettségét homályban hagytuk, sőt, a cikkben szereplők egyikének sem firtattuk a politikai hovatartozását. Mi több, a politikai ellenfél-párt sem kapta fel az ügyet, nem használta kampányában.

Ebben az erzsébetvárosi történetben is nagyon úgy néz ki, hogy a vezetés sáros, az ellenérdekelt párt pedig mintha valamiért falazna neki. De miért? Annyit megtudtunk, hogy a VII. kerületi önkormányzati társasházak közül pontosan azokat nem adták még el senkinek, ahol ellenérdekelt politikusok laknak. Sőt, a lakók ezekben a házakban megvásárolhatják lakásaikat. Lehetséges, hogy mindez a véletlen műve?

Mindenesetre aggodalomra ad okot az erzsébetvárosi leleplezést körülvevő közöny. Mintha a dolog senkit sem érdekelne. Ahogy azt a hetvenes években egy híres magyar darab szereplője mondta: Én elnézem nekik, hogy ők elnézik nekem, hogy én elnézem nekik.

"Ha egy országban elburjánzik a korrupció, akkor az emberek jelentős hányada előbb-utóbb eltompul, közönyössé, vagy - belekeveredve a korrupciós gyakorlatba - cinkossá válik. Kialakul egy olyan társadalmi összjáték, amelyben mindenki megbocsátja a másiknak azt, amit kelletlenül ugyan, de mindannyian megtesznek." Nyugtalanító, mennyire aktuális ma is a Gallup Intézet jelentéséből idézett részlet. Pedig a jelentés a korrupció magyarországi helyzetéről hat éve készült.