Az Ibériából elűzött, s Amszterdamban menedéket talált zsidók közössége 350 évvel ezelőtt közösítette ki Spinozát. Az esemény komoly eredményt hozott: a fiatal filozófus lett a modern kori nyugati filozófia első radikális szabadgondolkodója.

"A hitközség tanácsának vezetői ezennel közhírré teszik: anathéma alá vetjük, utáljuk, elátkozzuk és kirekesztjük Baruch de Espinozát az egész közösség szent hozzájárulásával. Legyen átkozott lefektében, legyen átkozott fölkeltében; átkozott elmentében és átkozott megjöttében. Soha meg ne bocsásson neki és rá ne tekintsen az Úr: lángoljon ellene mától fogva az Úrnak haragja és bosszúsága, nehezedjék reá minden átok, amely a Törvény könyvében meg van írva, s töröltessék el az ő neve az ég alatt. Ezennel figyelmeztetünk mindenkit, hogy senki élő szóval ne beszélgessen vele, se írásban ne érintkezzék; hogy senki ne tegyen neki semmi szolgálatot, ne lakozzék vele egy födél alatt, ne lépjen hozzá egy rőfnél közelebb s ne olvasson el semmi írást, amelyet ő diktált, avagy saját kezével írt."

Egyebek közt a fenti szavakkal közösített ki egy 23 éves portugál filozófust, Bento (zsidó nevén Baruch) d’Espinozát 1656. július 27-én az az elsősorban Spanyolországból és Portugáliából elmenekült és ott letelepedett amszterdami zsidó közösség, amelyben a történtek után nevét Benedictus Spinozára változtató szabadgondolkodó megszületett, nevelkedett és eszmélkedett.

Hogyhogy? – kaphatnánk fel a fejünket a 350 éves hír hallatán. Éppen ők, a portugál és a spanyol inkvizíció üldözötteinek Hollandiába menekült leszármazottai taszítottak ki maguk közül valakit azért, mert másképpen gondolkodott, mint ahogyan elvárták tőle? Éppen ők, akiknek őseit – akárcsak az 1492-ben a Gibraltáron túlra szorított muszlim mórokat – a megtérés vagy máglyahalál közötti választásra kényszerítették az inkvizítorok, s akik nem voltak hajlandók hitüket megtagadni, azokat máglyára küldték, s nem átallották a tömeges kivégzéseket cinikusan auto da fé-nak, vagyis „hitből való cselekedetnek” nevezni?

Ráadásul Spinoza a marrano közösség gyermeke volt, vagyis olyan családból származott, amely odahaza, Portugáliában színleg felvette ugyan a kereszténységet, titokban azonban zsidó maradt. A marranók (szó szerinti gúnynevükön: disznók) száma, akiket „rejtőzködő zsidóknak” is neveztek, sok százezerre rúgott az ibériai szefárdok között. Az inkvizítorok a formálisan megtérteket továbbra is zsidóknak tekintették és üldözték, csakúgy, mint a kikeresztelkedett zsidókat a német, osztrák, magyar antiszemiták a vészkorszak idején. Ezért tekintik sokan a 15-16. századi ibériai királyságokat az első rasszista európai államoknak Az inkvizítorok szorgalmasan gyűjtötték a „bizonyítékokat”; téli szombati napokon a katedrálisok tornyából lesték meg s írták össze azokat a házakat, ahol a hideg ellenére – sabbat lévén – nem füstölt a kémény .

Ám az amszterdami zsidók 350 évvel ezelőtt, úgy látszik, mit sem tanultak az ellenük tanúsított intoleranciából, s kiközösítették, illetve a „nagy átokkal” sújtották legragyogóbb gondolkodójukat – aki viszont annál inkább levonta ebből a tanulságokat, s életének hátralévő húsz esztendejét a vallási intolerancia tanulmányozásának szentelte, mégpedig úgy, hogy közben anyagi függetlenségét optikai lencsék csiszolásával biztosítva visszautasíthatta gazdag pártfogóinak anyagi segítséget ígérő ajánlatait. Mint teológiai-politikai tanulmányában írta: „Senki nem ruházhatja át másra azt a természeti jogát, illetve képességét, hogy szabadon gondolkozzon és tetszőleges dologról ítélkezzen, és senki nem is kényszeríthető erre. Ezért erőszakosnak mondjuk azt az uralmat, amely a lelkekre is kiterjed.”

Ugyanebben a könyvében írta azt is: „amit nem lehet megtiltani, azt szükségképpen meg kell engedni, még ha gyakran kár származik is belőle. Mennyi bajt okoz a fényűzés, az irigység, a kapzsiság, a részegeskedés és más effélék! Mégis eltűrik ezeket, hiszen törvényekkel nem lehet megtiltani. Pedig az előbbiek valóban hibák – mennyivel inkább meg kell tehát hagyni az ítéletalkotás szabadságát! Hiszen ez utóbbi erény, ráadásul olyan erény, amelyet nem is lehetne kiirtani az emberekből. Nem is szólva arról, hogy erre a szabadságra különösen nagy szükség van a tudományok és a művészetek fejlődéséhez, hiszen ezeket csak olyan emberek művelhetik sikerrel, akik szabadon és korlátozás nélkül alkotnak véleményt.”

Gerlóczy Ferenc

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!