Iszlám vallási viták: fundik és reformátorok

Az iszlám fundamentalizmus megnyilvánulásait, az európai muszlim közösségek radikalizálódására utaló jeleket híven követő média szinte ügyet sem vet az iszlám vallástudósok hitújító erőfeszítéseire, az iszlám vallás reformját célzó termékeny vitákra. Pedig az iszlám reformációja elkezdődött.

Korán a 16.századból

Ám ezek a fejlemények ma már nemcsak Európát aggasztják. Az iszlám vallásra hivatkozó erőszakot mélyen elítélik a most formálódó, egyre jelentősebb iszlám reformcsoportok is. .Ha lassan is, de megindult a reformáció az iszlámban, igaz, ennek hatását és befolyását ma még hiba lenne túlbecsülni. Ezeket a hitújítókat nevezhetjük az „iszlám protestánsainak” is, hisz protestálnak az iszlám fundamentalizmus, a szélsőséges dogmatizmus ellen.

Az egyre gyarapodó arab reformista weboldalak közül például a www.aafaq.org élesen kritizálja az arab országok kormányait, és vezetőit, akik – szerintük - nem hallják meg a kor szavát, nem érzik a reformok égető szükségét. A reformisták a weben több cikkben is bátorítják hittestvéreiket, hallassák hangjukat a reformok mellett és éljenek a média lehetőségeivel. „Hamis az a nézet, hogy csak két út van az arabok számára: az iszlamizmus, vagy a diktatúra. Létezik egy harmadik út is, ez pedig a reformok, a demokrácia, a liberalizmus útja” – írja a honlap főszerkesztője.

A reformista honlap dicsérően emlékezik meg azokról a kiemelkedő arab vezetőkről, akik megpróbáltak bevezetni reformokat, akik a modernizáció, a demokratikus intézmények mellett álltak ki, egyben elítélték a despotizmust és küzdöttek a tudatlanságból fakadó gyűlölet ellen. Ilyenek voltak például az egyiptomi Refa al-Tahtavi, a tunéziai Khair al-Din al-Tunisi, vagy a szíriai Abd al-Rahman al-Kavakibi. Ők sorra elbuktak, befolyásukat elvesztették, és a közel keleti térségre vallási, illetve világi diktatúrák telepedtek rá.

A kereszténység reformációja is a Biblia nemzeti nyelvekre fordításával, nyelvi kritikai elemzésével kezdődött. A Korán szövegkritikája tiltott tabu a fundamentalisták szemében.

Theodore Nöldeke, az 1836-ban született német orientalista tudósnak a Korán története című három kötetes, ma már klasszikusnak számító műve 1860-ban Lipcsében jelent meg először, a különböző Korán szövegek történetét, kialakulását és írásbeli elterjedését dolgozta fel. Nöldeke összeállította a Korán szúráinak (fejezeteinek) lényegében máig elfogadott kronológiáját. Könyveit lefordították arab nyelvre, de mivel sok országban még ma is tiltott irodalomnak számítanak, vallási „szamizdatként” terjednek a reformokra nyitott hívők között.

Az egyik legkiválóbb Korán szövegelemzés egy Christoph Luxenberg álnéven író, német nyelvészprofesszor tollából jelent meg 2000-ben, A Korán szír-arámi olvasata címmel. A Korán-kutatásban rejlő veszélyre jellemző, hogy a szerző szinte illegalitásban él, a szélsőséges iszlamisták megtorlásától való félelmében. Muszlim barátainak tanácsára művét álnéven publikálta. Csak annyit tudunk róla, hogy a sémi nyelvek kutatója, egy közelebbről meg nem nevezett, vezető német egyetemen tanít.