Vihar a városházán: Interjú Bőhm Andrással

Bőhm András – akit korábban szoros munkakapcsolat fűzött Demszky Gáborhoz - 1990 óta tagja az SZDSZ-nek, 2002 óta országgyűlési képviselő, az SZDSZ országos tanácsának elnöke, s tizenkét éven át, 2006-ig, a fővárosi közgyűlésben volt a liberális párt frakcióvezetője. A jó viszony elromlott, amikor a főpolgármester a nyáron személycseréket hajtott végre az SZDSZ frakcióban és új tanácsadókat választott. Kapcsolatuk az önkormányzati választásokat követően újabb mélypontra süllyedt.

Bőhm András: Előre bocsátom, hogy a jelenleg kialakult áldatlan helyzet nem tekinthető a két koalíciós partner konfliktusának, ennek a nagypolitikában nem lesznek következményei. A probléma kizárólag a főpolgármesternek, Demszky Gábornak tulajdonítható, neki köszönhető, hogy a fővárosi koalíció jelenleg nem működőképes. A két kormányzó párt koalíciós szerződést kötött, amelyet mind a két frakció tagjai - köztük Demszky - egyhangúan megszavaztak. A szerződés meghatározza a főpolgármester humánpolitikai helyettesének feladatkörét, és szerepel benne az is, hogy ez a helyettes Gy. Német Erzsébet lesz. Demszky ezután levelet írt, meggondolta magát: mégsem fogadja el helyettesének a szocialista politikusnőt. Nekem erről az első pillanatban az volt a véleményem, hogy súlyos felelőtlenség, mert politikailag – helyi szinten - majdnem kezelhetetlen helyzetet idéz elő.

Végül is mi a konfliktus gyökere? Demszky még mindig nem tudott túllépni azon, hogy Gy. Németh Erzsébet 2002 őszén a riválisa volt?

A magyarázat valóban nem egyszerű. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az előző ciklusban Gy. Németh volt az MSZP frakcióvezetője, és a koalíció 2002 és 2006 között nem működött rosszul. Demszky együtt tudott működni a szocialistákkal, s bár voltak nézeteltérések, amelyek a közgyűlésben felszínre kerültek, a feszültségeket mindig sikerült rendezni. Megjegyzendő, hogy Demszky maga is úgy nyilatkozott, elfogadta volna a politikusnőt, ha az nem utasította volna el az egészségügy irányítását.

November 17-én, a Budapest napja ünnepségen derült ki, hogy mind az MSZP, mind az SZDSZ másként értelmezi az előzőleg megkötött koalíciós megállapodást. Molnár Gyula, és Steiner Pál szerint a szocialisták nyitva hagyták a kérdést, hogy a következő ciklusban ki lesz a felelős Budapest egészségügyéért, az MSZP mindenestre nem hajlandó e terület felügyeletét ellátni. A szocialisták testületi döntését Demszky „rálőcsölte” Gy. Németh Erzsébetre, s erre hivatkozva mondta ki, hogy nem bízik meg benne.

Megjegyzendő, hogy november 17-én Gy. Németh nem is beszélt személyesen a főpolgármesterrel. Viszont két nap múlva egy SZDSZ-frakcióülésen, ahol Demszky is részt vett, hosszú vita után úgy döntöttünk, hogy a főjegyző látja majd el az egészségügy felügyeletét, s rendszeresen beszámol a főpolgármesternek. November 18-ára készült el a koalíciós megállapodás, melyet mind a két frakció elfogadott. Mindenki várta, hogy két nap múlva a közgyűlésen megalakulnak a bizottságok és elkezdődik a munka. Ezután állt elő Demszky azzal, hogy „nem ér a neve”, és kijelölt helyettesével nem tud együtt dolgozni.

Miért nem vállalja a liberális főpolgármester a fővárosi egészségügy reformját, amit a kormány az SZDSZ elképzelései alapján, egy általa jelölt miniszter vezetése alatt hajt végre?

Valóban, Demszkynek vállalnia kellene a liberálisok egészségügyi programját, nem tehet úgy, mintha nem lenne köze hozzá. Ismeretes, hogy az MSZP orvos politikusai nem támogatják egyértelműen a reformprogramot, és a miniszterelnök is sokszor vitában áll saját pártjának szakértőivel. Ebben a helyzetben kulcsfontosságú a liberálisok támogatása, és súlyos hibának tartom, hogy éppen a fővárosban a szocialistákra akarják bízni a reformok végrehajtását. Napjainkban három fontos, ugyanakkor kényes terület van Budapesten, amelyeknél komoly változásokat kell végrehajtani. Az első a Budapesti Közlekedési Vállalat, a második az oktatás, mindkettőt a szocialisták felügyelik. A harmadik az egészségügy, melyet Demszky nem akar vállalni.