Abban, hogy nem volt holokauszt, nem értettek egyet, abban azonban igen, hogy Izraelnek nincsen joga az állami létezéshez - a teheráni konferencián részt vevő ultraortodox zsidók, akiket az iráni elnök éppúgy vendégül látott, mint a Nyugatról érkezett antiszemita holokauszt-tagadókat.

A világ problémáit barátságosan, ésszerűen, nyu-godt légkörben is meg lehet oldani – mondta mosolyog-va Mahmúd Ahmadinedzsád iráni elnök  a  december 11-12-én Teheránban megtartott nem-zetközi „tudomá-nyos konferenci-án”. Ezen a szeptember 11-iki merényleteket a zsidók mesterkedésének tekintő David Duke volt Ku Klux Klán vezér épen úgy megjelent, mint számos más ismert és ismeretlen nyugati holokauszt-tagadó, illetve -relativizáló, palesztín radikális, iráni és külföldi „tudós és értelmiségi”, továbbá ultraortodox zsidó rabbi. A kétnapos konferencián  eszmét cseréltek: volt-e holokauszt, voltak-e gázkamrák Auschwitzban, valóban megöltek-e a nácik hatmillió zsidót?

A konferenciát összehívó Ahmadinedzsád elnök, aki a holokausztot hivatalba lépése óta többször is „mítosznak”, illetve „tündérmesének” nevezte, Izrael Államról ezúttal is megismételte jól ismert nézetét: „a napjai meg vannak számlálva, a Szovjetunió sorsára fog jutni”.

A teheráni találkozónak már a puszta ténye is világszerte felháborodást keltett, az elmúlt napokban pedig élesen elítélték a hét eleji eseményt a Fehér Háztól a Vatikánig, az Európai Uniótól Oroszországig, Izraeltől Irán 25 ezres zsidó közösségéig, a német kancellártól az ENSZ-főtitkárig. Kofi Annan – akkor még ENSZ főtititkárként - szeptemberben Teheránban személyesen is elmondta aggályait Ahmadinedzsádnak, most pedig szóvivője útján közölte: a holokauszt kétségbe vonásának összes kísérlete minden jóakaratú embert mélységesen felháborít. A Simon Wiesenthal Központ közleménye lakonikusan egy zsidó túlélőt idéz: „Ha nem volt holokauszt, akkor hol van a testvérem?”.

Hogy mi köze van a soá tagadásának Izrael állam létezéséhez? Ahmadinedzsád elnök szerint – fejtette ki egy, a hamburgi Der Spiegelnek adott interjújában (mely magyarul például a Lelkiismeret 88  csoport honlapján olvasható) – vagy volt holokauszt, vagy nem. Ha volt, akkor Európában kell keresni a felelőseit, ha nem volt, akkor pedig nem volt – de miért büntetik mindkét esetben a palesztinokat? Így kérdez az iráni elnök, s ha nem egy atomenergiával kísérletező muszlim regionális hatalom államfőjéről lenne szó a polgárháborús Irak szomszédjában, talán nem kapott volna akkora publicitást, hogy mennyire hasonlóan gondolkodik, mint a nála megfordult néhány tucat holokauszt-tagadó, illetve -relativizáló.  

Eszerint a cionisták és nyugati szövetségeseik úgymond szándékosan felnagyították, eltúlozták, meghamisították a zsidókkal kapcsolatos világháborús tényeket, azért, hogy utána az éppen erre törekvő modernkori mozgalomnak, a cionizmusnak és nyugati szövetségeseinek elegendő ürügye legyen palesztinok lakta területekből kihasítva erőszakkal zsidó államot létrehozni, s az ország lakóit földönfutóvá tenni.

A teheráni találkozón a már említett magyar  szervezet egy tagja is jelen volt (a nevét titok fedi), lehet, hogy ő volt az egyetlen magyar vonatkozása a teheráni holokauszt-tagadó csúcsnak. A teheráni konferencián részt vett Neturei Karta irányzathoz tartozó ultraortodox zsidók ugyanis jobbára csak egyenruhaszerű öltözékükben egyeznek meg a ma világszerte több mint 120 ezer lelket számláló, Szatmárnémetiből származó szatmári hászidokkal, a valóságban náluk is konzervatívabbak – helyesebben inkább fundamentalistábbak. A holokausztot – a teheráni konferencián egyedüliként – nem tagadják, nem is relativizálják. Izrael állam létezéshez való jogát azonban éppúgy elvitatják, mint Ahmadinedzsád elnök, még ha nem is ugyanazon az alapon. Ők mély zsidó vallásosságukban úgy hiszik, hogy egyenes tanítói leszármazásukat Mózesig és a kőtáblákig vissza tudják vezetni. A szent héber nyelvet csak a Tóra olvasására használják, még az irányzatuk neve (Neturei Karta) sem héberül, hanem arámiul jelenti azt: „a város (Jeruzsálem) őrzői”. Ők nem a palesztinok miatt ellenzik Izrael államot, s voltak már korábban is a cionizmus ellenfelei, hanem mert úgy vélik, a diaszpórába kényszerült zsidóságnak nem szabad a Szentföldön tömegesen letelepednie és ott államot alapítania – erre majd csak akkor kerülhet sor szerintük, amikor a Messiás elérkezik.

Addig azonban az ezer és ötezer közé becsült lélekszámú, elsősorban a New York állam-beli Monsey településen (onnan érkezett Teheránba Yisroel Dovid Weiss főrabbi) és Jeruzsálem Meah Searim negyedében lakó Neturei Karta zsidók inkább elismerik a palesztín hatóság (korábban a PLO, ma a Hamász) fennhatóságát, mint Izrael Államét. A Messiás eljöveteléig hátra lévő időben nem fizetnek adót Izraelnek – igaz, állami juttatásokat sem vesznek igénybe. Ahmadinedzsáddal együtt egyetértenek abban, hogy a világháború után a zsidók államának valahol Németországban kellett volna létrejönnie, s nem Palesztínában. Aligha lesz hatással rájuk Izrael askenázi főrabbijának vélekedése: jobb lenne, ha a Neturei Karta a zsidóságon kívül levőnek tekintené magát.

Gerlóczy Ferenc