A történelmi zsidó negyedet - a tiltakozások ellenére - tovább bontják, új lakótelepszerű házak felhúzásával végleg tönkreteszik. A zsidó civil szervezetek meglehetősen passzívan figyelik a fejleményeket, nem mutat komolyabb érdeklődést a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Mazsihisz sem. Vajon miért? Alelnöke, még elnöksége idején, maga is vásárolt három házat a zsinagóga közvetlen szomszédságában.

© hvg.hu
Pest régi zsidónegyede a főváros egyik legrégebbi, és leghangulatosabb városrésze. Minden tekintetben különbözik Budapest más városrészeitől, de Európa nagyvárosainak zsidónegyedei között is egyedülálló helyet foglal el. Ennek ellenére értékei folyamatosan pusztulnak, és ami figyelemreméltó, a zsidó civil szervezetek látszólag semmit sem tesznek. Pedig írásainkból és más médiumok feltáró riportjaiból egyértelműen kiderült, hogy Hunvald György, Erzsébetváros polgármestere éveken át személyesen javasolta azokat a házeladásokat, amellyel egy jól behatárolható, szűk üzleti kör gazdagodását segítette – tételezzük fel, akaratán kívül. A házakat azóta a "vállalkozók” nagyrészt lebontották és az ingatlanok fölötti rendelkezési jogot - busás haszonnal - a valódi beruházóknak adták tovább. Mindezt a zsidó civil szervezetek némán tűrik. Szinte egyikük sem sorakozott fel az egyébként „szekuláris” Óvás Egyesület mellé, nem emelték fel hangjukat a városrész rombolásával szemben. Hallgatásuk rejtélyes.

Ellentétes álláspontok

Köves Slomo
Köves Slomo, a Statusquo Ante, hosszabb nevén az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség 28 éves vezető rabbija viszont nem palástolja véleményét: elítéli azokat, akik a történelmi zsidónegyedet múzeummá akarják merevíteni, skanzent akarnak kialakítani a Király utca környékén. Életszagú, cukrászdákkal, éttermekkel, működő zsinagógákkal teli, hagyományaira büszke városrészt tartana kívánatosnak. Őt azonban eddig nem kereste meg senki, sem a VII. kerületi önkormányzat, sem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, sem a Főváros részéről. Ezek a szervek hivatalosan a Mazsihisszel egyeztetnek. Egyébként furcsának tartja, hogy a politikai elit szinte kizárólag a Mazsihiszt tekinti tárgyalópartnernek, jóllehet - mint állítja - az a magyarországi zsidóságnak csak egy szegmensét képviseli.


A bontásban nincs megállás

A 2005-ös védetté nyilvánítás óta lebontották a Kazinczy utca 9-et és a Dob utca 27-et. Ugyancsak korábbi engedélyek kapcsán folyik néhány építkezés a védett területen, többek közt a Holló utcában. A bontás tempója semmit sem lassul. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatása szerint a Kisdiófa utca 16. sz. háznál új épület engedélyezése van folyamatban.

A Kazinczy utca 37-39-41. sz. telkeknél a beépítés feltételeit tisztázó elvi engedély megadása folyamatban van, új beépítésre kerül sor, a 41. sz. épület utcai épületrészének megtartásával. A Kazinczy utca 43-45-47-49. épületeknél az ingatlanok „közös fejlesztésének” előkészítése folyik, A Kazinczy utca 53-ban már felhúzták az új épületet az üres ingatlanon.

A Csányi utca 5. védett területen kívüli ingatlan, ideiglenes műem-léki védelem alatt áll. Az épület tetőtér beépítéssel történő felújításának engedélyezése folyamatban van. A Dohány utca 10 - Síp utca 8-10. alatti ingat-lanok közös felújítására, fejlesztésére a KÖH már kiadta az építési engedélyt.

Heisler András, a Mazsihisz leköszönt elnöke is a századelő pezsgését szeretné viszontlátni a Károly körút - Király utca - Csányi utca - Klauzál utca - Dohány utca által határolt területen. „A budapesti zsidónegyed adottságai páratlanok. Ha most nem fognak össze a fővárosi zsidóság képviselői, az Önkormányzat és a Városháza, bűnt követnek el a jövő nemzedékei ellen”- hangsúlyozza Heisler, aki elnökként jó kapcsolatokat ápolt az Óvás egyesülettel, majd miután személyes ellentétek miatt megvált a Mazsihisztől, az Óvás egyesületnek is megromlott a viszonya a hitközséggel.

Feldmájer Péter, a Mazsihisz jelenlegi elnöke is fájlalja a zsidó negyed építészeti örökségének pusztulását, kifejezetten ellenzi a bontásokat, mert azok megváltoztatják a városrész jellegét. Összeférhetetlennek tarja Tordai Péternek, a Mazsihisz alelnökének állítólagos érintettségét ezekben az ügyekben, ám, mint hozzáteszi: a Mazsihisz nincs abban a helyzetben, hogy konkrét lépéseket is tegyen. Mint aláhúzza, a hitközségnek csak javaslattételi szerepe van a kerületet érintő építéshatósági ügyekben. Hunvald György polgármesterrel jó a kapcsolatuk. „Hunvald úr, amennyire Erzsébetváros költségvetése engedi, segíti a zsidósággal kapcsolatos projekteket” - nyilatkozta a hitközség első embere.

Arra vonatkozó kérdésünkre, tud-e arról, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt nyomoz ismeretlen tettes ellen a kerület kétes ingatlanügyei miatt, a hitközség vezetője közölte, hogy nem, és a választ elhárította: „Mi ilyen kérdésekkel nem tudunk foglalkozni, ez a hatóság dolga, nem a miénk”.

Suchmann Tamás privatizációért felelős egykori miniszter, a Mazsihisz egyik prominense sem akarta kommentálni a VII. kerület ingatlanbotrányait, amelyekről sűrűn írt a magyar sajtó. Párttársával Hunvald Györggyel való együttműködésüket szűkszavúan -  „kiváló” - kommentálta.


Perczel Anna építész szerint először azt kellene tisztázni, mi a valódi rehabilitáció, mert ami a zsidó negyedben történik, egyetlen elemében sem az. Belső Erzsébetvárosban minden lehetséges zöldterületet beépítenek, a bölcsőde kertjébe öt emeletes lakóházat húznak fel, az idősek által kedvelt Akácos udvarból is nyolc emeletes társasház lesz. Az új „lakótelepek” négyzetméterára szép hasznot hoz ugyan a befektetőnek, ám hosszú távon leértékeli az egész zsidó negyedet, ami azoktól veszi el a legtöbbet, akik ezek közt a házak közt élik le az életüket.


A Tordai házak

Tordai Péter
Tordai Péter, a Mazsihisz alelnöke cégén keresztül (Tordai és Társa Kft.) három házat birtokol a VII. kerületben, a Dohány utcai zsinagóga tőszomszédságában. Ezek közül kettő eredetileg átjáró ház volt. A Hild József által tervezett Dohány utca 10. sz. házat, és a Síp utca 8-10. sz. házakat Tordai Péter cége két részletben vásárolta meg. A Dohány utcai ház 58 százalékát még 1996-ban vette meg. A fennmaradó 42 százalékot, valamint a Síp utca két házát 2002-ben vásárolta hozzá, amikor ő volt a Mazsihisz elnöke.

A 2002-es házvásárlások már mind a sajátos VII. kerületi módszer szerint, tulajdonjog fenntartással történtek. Ez azt jelenti, hogy az eladó, jelen esetben a VII. kerületi önkormányzat addig megtartja a tulajdonjogot, amíg a vevő, jelen esetben Tordai és Társa Kft. ki nem fizeti a teljes vételárat. A hvg.hu utánajárt: a Síp utcai házak „tulajdonjog fenntartással” történt adásvételét máig nem törölték sima „vétel” megjegyzésre a földhivatali nyilvántartásban. Eszerint a cégnek még nincs rendelkezési joga az épületek felett, de az átépítést, vagy részleges bontást a tulajdonos önkormányzat hozzájárulásával bármikor jogszerűen megkezdheti.

Ez utóbbi, „fenntartásokkal zajló házvásárlás” bevált módszer volt a Nemzeti Nyomozóirodai feljelentésben is szerepelő Szíjártó Piroska cégei kapcsán. Az ő üzleti köréhez tartozó ingatlan spekulánsoknak ez jelentette a jogi kiskaput: egy-egy ház opciós vételi jogát egyetlen fillér befektetése nélkül adhatják el, és a valódi vételárat sem nekik, hanem a végleges beruházóknak kell kifizetni az önkormányzat kasszájába. Gyakorlatilag tehát minden befektetés nélkül csak a hasznot zsebelték be, ami egy-egy ház tulajdoncseréjénél sokszáz millió forint is lehetett. Vélhetően a valódi beruházónak is megérte a kvázi ingatlanközvetítőkön keresztül bevásárolni Erzsébetváros szívében. Igazi vesztes csak a lakásából kitett bérlő és az önkormányzat volt. Ha ez így van, vajon miért javasolta a közgyűléseken Hunvald György polgármester a zsidónegyed ingatlanjainak pályázat nélküli eladását, és vajon miért hagyta jóvá politikustársainak többsége minden alkalommal e javaslatokat? 

Oázis a dzsumbujban? (Oldaltörés)

Valami pályázaton”

Kék Nefelejcs el ne felejts

Meier Maoz a Dohány utca 10-ben évek óta nagy sikerrel üzemeltette a Kék Nefelejcs kóser éttermet. Ám 2006. december végén, a házban kezdett építkezésre való tekintettel, az éttermet bezárták, pedig Tordai Péter 2004-ben szerződésben tett ígéretet arra, hogy a hely működhet a renoválás alatt is.

„A Wesselényi utcában volt az étterem, Tordai úr évekkel ezelőtt hosszú távra kínált jó lehetőségekkel csábított át minket a zsinagóga mellé. Ám ígéretei ellenére egy év múlva emelte a bérleti díjat, és 2005. óta nem hajlandó szerződésünket  meghosszabbí-tani. Az átépítésről is csak két évvel ezelőtt hallottunk, de megegyeztünk, egy évvel korábban szól, hogy legyen időnk új helyet találni és átköltözni” – magyarázta az előzményeket a vendéglős.

Egy év helyett azonban csak egy hónapjuk volt: 2006. december közepén telefonon értesítette Tordai Maoz üzlettársát, hogy egy hónapon belül ki kell költözniük. Azóta a Kék Nefelejcs tulajdonosai megállapodtak Tordai cégével: Tordai a VI. kerületben raktárt biztosít a leszerelt konyhai eszközöknek, Maozék pedig aláírták, hogy nincs semmiféle követelésük a Dohány utca 10. tulajdonosa, a Tordai és Társa Kft. felé.

A zsidó negyedről megkérdeztük Tordai Pétert is, aki elhivatottan beszélt a kulturális örökség megóvásáról. Szólt a zsidó negyedben található mikvékről (zsidó rituális fürdőkről), a Kazinczy utcában feltárt tardosi márvány burkolatról, valamint a házfalakon felfedezett zsidó szimbolikákról. Szerinte is – osztva a Mazsihisz más vezetőinek véleményét – a rehabilitáció előrehaladásában Hunvald Györgynek és a kerület építészeinek komoly szerep jutott.

Saját házait illetően - ahogy ő fogalmazott -, egy oázist tervez kialakítani a dzsumbujban. Egy zárt udvart a zsinagóga mellett; a Wallenberg parkra néző árkádsort, konszolidált vendéglőkkel, kávézókkal, ajándék boltokkal. „A Dohány utca 10-et egészében, a Síp utca 8-10-et 4-8 méteres mélységben megőrizzük. Bár az utóbbi két ház funkcionálisan értéktelen, még itt is meghagyjuk a homlokzatot és az architektúrát, noha ez nagyon drága. Mintegy 2-300 millió forintunkba kerül a hangulat megőrzése, de bízunk benne, hogy a sajátos miliő biztosítani fogja a megtérülést”– fejtegette, hozzátéve: a ház korábbi bérlőivel sem volt egyszerű megegyeznie.

„Átlagosan 240 ezer és efeletti négyzetméterárakat fizettünk ki a bérlőknek, amiből sokan még tartalékot is tudtak képezni. Aki lakásba akart költözni, annak öröklakást adtunk a belvárosban, ugyanolyan négyzetméterrel, mint amilyenben a Dohány utca 10-ben, vagy a Síp utca 8-10-ben lakott” – magyarázta a Mazsihisz alelnöke, és nagyon meglepődött, mikor a hvg.hu korábbi cikksorozatát megmutattuk neki. Ebben írtuk le részletesen, hogy a minimális, hárommillió forintos törzstőkéjű projekt cégek opciós vételi joggal, pályázat és egy fillér kifizetése nélkül nyerészkednek a zsidó negyed házain.

„Nincs tudomásom ilyen gyakorlatról. Én még 1996-ban 70 millió forintért vettem meg a Dohány utca 10-es háznak kicsivel több, mint felét. Aztán valami pályázaton hozzávásároltam a Síp utca 8-10-et, úgy, hogy a kiürítéseket a szerződés szerint teljes egészében a cégem finanszírozza. Ezt szerintem jócskán túlfizettük, mert 7-800 millió forintba került a lakók költöztetése” - füzte hozzá az alelnök. 

A Tordai és Társa Kft. túlfizetéséről a házakból kiköltöztetetteknek más a véleményük. Fekete Tiborné Ilona a Síp utca 10-ben lakott családjával egy 60 négyzetméteres lakásban. Állítása szerint 11 millió forintot kaptak úgy az ingatlanért, hogy ügyvéd segített nekik a kezdetben ajánlott 9 milliót 11-re feltornázni. „Akiket én ismertem a házból, azok közül senki sem kapott 240 ezer forintot négyzetméterenként. Nálunk is csak 183 ezer forint jön ki, ha a 11 milliót elosztjuk a 60 négyzetméterünkkel. Ebből a pénzből és hitelből egy kisebb házat vásároltunk Gyálon.” Majd megjegyzi: „A többiek is szétszóródtak, volt, aki a VIII. kerületbe, volt, aki Zuglóba, és volt, aki a Havanna lakótelepre költözött. A VII. kerületben felajánlott vizes, penészes lakások ismerőseim közül senkinek sem feleltek meg”.

Sipos Anett