A történelmi zsidó negyedet - a tiltakozások ellenére - tovább bontják, új lakótelepszerű házak felhúzásával végleg tönkreteszik. A zsidó civil szervezetek meglehetősen passzívan figyelik a fejleményeket, nem mutat komolyabb érdeklődést a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Mazsihisz sem. Vajon miért? Alelnöke, még elnöksége idején, maga is vásárolt három házat a zsinagóga közvetlen szomszédságában.

© hvg.hu
Pest régi zsidónegyede a főváros egyik legrégebbi, és leghangulatosabb városrésze. Minden tekintetben különbözik Budapest más városrészeitől, de Európa nagyvárosainak zsidónegyedei között is egyedülálló helyet foglal el. Ennek ellenére értékei folyamatosan pusztulnak, és ami figyelemreméltó, a zsidó civil szervezetek látszólag semmit sem tesznek. Pedig írásainkból és más médiumok feltáró riportjaiból egyértelműen kiderült, hogy Hunvald György, Erzsébetváros polgármestere éveken át személyesen javasolta azokat a házeladásokat, amellyel egy jól behatárolható, szűk üzleti kör gazdagodását segítette – tételezzük fel, akaratán kívül. A házakat azóta a "vállalkozók” nagyrészt lebontották és az ingatlanok fölötti rendelkezési jogot - busás haszonnal - a valódi beruházóknak adták tovább. Mindezt a zsidó civil szervezetek némán tűrik. Szinte egyikük sem sorakozott fel az egyébként „szekuláris” Óvás Egyesület mellé, nem emelték fel hangjukat a városrész rombolásával szemben. Hallgatásuk rejtélyes.

Ellentétes álláspontok

Köves Slomo
Köves Slomo, a Statusquo Ante, hosszabb nevén az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség 28 éves vezető rabbija viszont nem palástolja véleményét: elítéli azokat, akik a történelmi zsidónegyedet múzeummá akarják merevíteni, skanzent akarnak kialakítani a Király utca környékén. Életszagú, cukrászdákkal, éttermekkel, működő zsinagógákkal teli, hagyományaira büszke városrészt tartana kívánatosnak. Őt azonban eddig nem kereste meg senki, sem a VII. kerületi önkormányzat, sem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, sem a Főváros részéről. Ezek a szervek hivatalosan a Mazsihisszel egyeztetnek. Egyébként furcsának tartja, hogy a politikai elit szinte kizárólag a Mazsihiszt tekinti tárgyalópartnernek, jóllehet - mint állítja - az a magyarországi zsidóságnak csak egy szegmensét képviseli.


A bontásban nincs megállás

A 2005-ös védetté nyilvánítás óta lebontották a Kazinczy utca 9-et és a Dob utca 27-et. Ugyancsak korábbi engedélyek kapcsán folyik néhány építkezés a védett területen, többek közt a Holló utcában. A bontás tempója semmit sem lassul. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatása szerint a Kisdiófa utca 16. sz. háznál új épület engedélyezése van folyamatban.

A Kazinczy utca 37-39-41. sz. telkeknél a beépítés feltételeit tisztázó elvi engedély megadása folyamatban van, új beépítésre kerül sor, a 41. sz. épület utcai épületrészének megtartásával. A Kazinczy utca 43-45-47-49. épületeknél az ingatlanok „közös fejlesztésének” előkészítése folyik, A Kazinczy utca 53-ban már felhúzták az új épületet az üres ingatlanon.

A Csányi utca 5. védett területen kívüli ingatlan, ideiglenes műem-léki védelem alatt áll. Az épület tetőtér beépítéssel történő felújításának engedélyezése folyamatban van. A Dohány utca 10 - Síp utca 8-10. alatti ingat-lanok közös felújítására, fejlesztésére a KÖH már kiadta az építési engedélyt.

Heisler András, a Mazsihisz leköszönt elnöke is a századelő pezsgését szeretné viszontlátni a Károly körút - Király utca - Csányi utca - Klauzál utca - Dohány utca által határolt területen. „A budapesti zsidónegyed adottságai páratlanok. Ha most nem fognak össze a fővárosi zsidóság képviselői, az Önkormányzat és a Városháza, bűnt követnek el a jövő nemzedékei ellen”- hangsúlyozza Heisler, aki elnökként jó kapcsolatokat ápolt az Óvás egyesülettel, majd miután személyes ellentétek miatt megvált a Mazsihisztől, az Óvás egyesületnek is megromlott a viszonya a hitközséggel.

Feldmájer Péter, a Mazsihisz jelenlegi elnöke is fájlalja a zsidó negyed építészeti örökségének pusztulását, kifejezetten ellenzi a bontásokat, mert azok megváltoztatják a városrész jellegét. Összeférhetetlennek tarja Tordai Péternek, a Mazsihisz alelnökének állítólagos érintettségét ezekben az ügyekben, ám, mint hozzáteszi: a Mazsihisz nincs abban a helyzetben, hogy konkrét lépéseket is tegyen. Mint aláhúzza, a hitközségnek csak javaslattételi szerepe van a kerületet érintő építéshatósági ügyekben. Hunvald György polgármesterrel jó a kapcsolatuk. „Hunvald úr, amennyire Erzsébetváros költségvetése engedi, segíti a zsidósággal kapcsolatos projekteket” - nyilatkozta a hitközség első embere.

Arra vonatkozó kérdésünkre, tud-e arról, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt nyomoz ismeretlen tettes ellen a kerület kétes ingatlanügyei miatt, a hitközség vezetője közölte, hogy nem, és a választ elhárította: „Mi ilyen kérdésekkel nem tudunk foglalkozni, ez a hatóság dolga, nem a miénk”.

Suchmann Tamás privatizációért felelős egykori miniszter, a Mazsihisz egyik prominense sem akarta kommentálni a VII. kerület ingatlanbotrányait, amelyekről sűrűn írt a magyar sajtó. Párttársával Hunvald Györggyel való együttműködésüket szűkszavúan -  „kiváló” - kommentálta.


Perczel Anna építész szerint először azt kellene tisztázni, mi a valódi rehabilitáció, mert ami a zsidó negyedben történik, egyetlen elemében sem az. Belső Erzsébetvárosban minden lehetséges zöldterületet beépítenek, a bölcsőde kertjébe öt emeletes lakóházat húznak fel, az idősek által kedvelt Akácos udvarból is nyolc emeletes társasház lesz. Az új „lakótelepek” négyzetméterára szép hasznot hoz ugyan a befektetőnek, ám hosszú távon leértékeli az egész zsidó negyedet, ami azoktól veszi el a legtöbbet, akik ezek közt a házak közt élik le az életüket.


A Tordai házak

Tordai Péter
Tordai Péter, a Mazsihisz alelnöke cégén keresztül (Tordai és Társa Kft.) három házat birtokol a VII. kerületben, a Dohány utcai zsinagóga tőszomszédságában. Ezek közül kettő eredetileg átjáró ház volt. A Hild József által tervezett Dohány utca 10. sz. házat, és a Síp utca 8-10. sz. házakat Tordai Péter cége két részletben vásárolta meg. A Dohány utcai ház 58 százalékát még 1996-ban vette meg. A fennmaradó 42 százalékot, valamint a Síp utca két házát 2002-ben vásárolta hozzá, amikor ő volt a Mazsihisz elnöke.

A 2002-es házvásárlások már mind a sajátos VII. kerületi módszer szerint, tulajdonjog fenntartással történtek. Ez azt jelenti, hogy az eladó, jelen esetben a VII. kerületi önkormányzat addig megtartja a tulajdonjogot, amíg a vevő, jelen esetben Tordai és Társa Kft. ki nem fizeti a teljes vételárat. A hvg.hu utánajárt: a Síp utcai házak „tulajdonjog fenntartással” történt adásvételét máig nem törölték sima „vétel” megjegyzésre a földhivatali nyilvántartásban. Eszerint a cégnek még nincs rendelkezési joga az épületek felett, de az átépítést, vagy részleges bontást a tulajdonos önkormányzat hozzájárulásával bármikor jogszerűen megkezdheti.

Ez utóbbi, „fenntartásokkal zajló házvásárlás” bevált módszer volt a Nemzeti Nyomozóirodai feljelentésben is szerepelő Szíjártó Piroska cégei kapcsán. Az ő üzleti köréhez tartozó ingatlan spekulánsoknak ez jelentette a jogi kiskaput: egy-egy ház opciós vételi jogát egyetlen fillér befektetése nélkül adhatják el, és a valódi vételárat sem nekik, hanem a végleges beruházóknak kell kifizetni az önkormányzat kasszájába. Gyakorlatilag tehát minden befektetés nélkül csak a hasznot zsebelték be, ami egy-egy ház tulajdoncseréjénél sokszáz millió forint is lehetett. Vélhetően a valódi beruházónak is megérte a kvázi ingatlanközvetítőkön keresztül bevásárolni Erzsébetváros szívében. Igazi vesztes csak a lakásából kitett bérlő és az önkormányzat volt. Ha ez így van, vajon miért javasolta a közgyűléseken Hunvald György polgármester a zsidónegyed ingatlanjainak pályázat nélküli eladását, és vajon miért hagyta jóvá politikustársainak többsége minden alkalommal e javaslatokat? 

Oázis a dzsumbujban? (Oldaltörés)

Valami pályázaton”

Kék Nefelejcs el ne felejts

Meier Maoz a Dohány utca 10-ben évek óta nagy sikerrel üzemeltette a Kék Nefelejcs kóser éttermet. Ám 2006. december végén, a házban kezdett építkezésre való tekintettel, az éttermet bezárták, pedig Tordai Péter 2004-ben szerződésben tett ígéretet arra, hogy a hely működhet a renoválás alatt is.

„A Wesselényi utcában volt az étterem, Tordai úr évekkel ezelőtt hosszú távra kínált jó lehetőségekkel csábított át minket a zsinagóga mellé. Ám ígéretei ellenére egy év múlva emelte a bérleti díjat, és 2005. óta nem hajlandó szerződésünket  meghosszabbí-tani. Az átépítésről is csak két évvel ezelőtt hallottunk, de megegyeztünk, egy évvel korábban szól, hogy legyen időnk új helyet találni és átköltözni” – magyarázta az előzményeket a vendéglős.

Egy év helyett azonban csak egy hónapjuk volt: 2006. december közepén telefonon értesítette Tordai Maoz üzlettársát, hogy egy hónapon belül ki kell költözniük. Azóta a Kék Nefelejcs tulajdonosai megállapodtak Tordai cégével: Tordai a VI. kerületben raktárt biztosít a leszerelt konyhai eszközöknek, Maozék pedig aláírták, hogy nincs semmiféle követelésük a Dohány utca 10. tulajdonosa, a Tordai és Társa Kft. felé.

A zsidó negyedről megkérdeztük Tordai Pétert is, aki elhivatottan beszélt a kulturális örökség megóvásáról. Szólt a zsidó negyedben található mikvékről (zsidó rituális fürdőkről), a Kazinczy utcában feltárt tardosi márvány burkolatról, valamint a házfalakon felfedezett zsidó szimbolikákról. Szerinte is – osztva a Mazsihisz más vezetőinek véleményét – a rehabilitáció előrehaladásában Hunvald Györgynek és a kerület építészeinek komoly szerep jutott.

Saját házait illetően - ahogy ő fogalmazott -, egy oázist tervez kialakítani a dzsumbujban. Egy zárt udvart a zsinagóga mellett; a Wallenberg parkra néző árkádsort, konszolidált vendéglőkkel, kávézókkal, ajándék boltokkal. „A Dohány utca 10-et egészében, a Síp utca 8-10-et 4-8 méteres mélységben megőrizzük. Bár az utóbbi két ház funkcionálisan értéktelen, még itt is meghagyjuk a homlokzatot és az architektúrát, noha ez nagyon drága. Mintegy 2-300 millió forintunkba kerül a hangulat megőrzése, de bízunk benne, hogy a sajátos miliő biztosítani fogja a megtérülést”– fejtegette, hozzátéve: a ház korábbi bérlőivel sem volt egyszerű megegyeznie.

„Átlagosan 240 ezer és efeletti négyzetméterárakat fizettünk ki a bérlőknek, amiből sokan még tartalékot is tudtak képezni. Aki lakásba akart költözni, annak öröklakást adtunk a belvárosban, ugyanolyan négyzetméterrel, mint amilyenben a Dohány utca 10-ben, vagy a Síp utca 8-10-ben lakott” – magyarázta a Mazsihisz alelnöke, és nagyon meglepődött, mikor a hvg.hu korábbi cikksorozatát megmutattuk neki. Ebben írtuk le részletesen, hogy a minimális, hárommillió forintos törzstőkéjű projekt cégek opciós vételi joggal, pályázat és egy fillér kifizetése nélkül nyerészkednek a zsidó negyed házain.

„Nincs tudomásom ilyen gyakorlatról. Én még 1996-ban 70 millió forintért vettem meg a Dohány utca 10-es háznak kicsivel több, mint felét. Aztán valami pályázaton hozzávásároltam a Síp utca 8-10-et, úgy, hogy a kiürítéseket a szerződés szerint teljes egészében a cégem finanszírozza. Ezt szerintem jócskán túlfizettük, mert 7-800 millió forintba került a lakók költöztetése” - füzte hozzá az alelnök. 

A Tordai és Társa Kft. túlfizetéséről a házakból kiköltöztetetteknek más a véleményük. Fekete Tiborné Ilona a Síp utca 10-ben lakott családjával egy 60 négyzetméteres lakásban. Állítása szerint 11 millió forintot kaptak úgy az ingatlanért, hogy ügyvéd segített nekik a kezdetben ajánlott 9 milliót 11-re feltornázni. „Akiket én ismertem a házból, azok közül senki sem kapott 240 ezer forintot négyzetméterenként. Nálunk is csak 183 ezer forint jön ki, ha a 11 milliót elosztjuk a 60 négyzetméterünkkel. Ebből a pénzből és hitelből egy kisebb házat vásároltunk Gyálon.” Majd megjegyzi: „A többiek is szétszóródtak, volt, aki a VIII. kerületbe, volt, aki Zuglóba, és volt, aki a Havanna lakótelepre költözött. A VII. kerületben felajánlott vizes, penészes lakások ismerőseim közül senkinek sem feleltek meg”.

Sipos Anett

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!