Akikért a harang szól: Délegyháza naturistái

Rossz idők járnak a kései Kádár-korszak népszerű helyeire. Panganak, kimentek a divatból a balatoni társasnyaralók, a költségvetési támogatás megfogyatkozásával válságba kerültek a kulturális központok és a művészeti alkotóházak. Azok az intézmények és mozgalmak is súlyos gondokkal küszködnek, melyeket közösségi energia, összefogás hozott létre, és csak áttételesen van közük a kultúrához. Ilyen a naturizmus, s annak legendás fellegvára, a jelentős értékű társadalmi munkával kiépült Délegyháza.

Iszapöltözékben Délegyházán

A naturizmus bizonyos értelemben kiment a divatból, sajnálkozik Bolyós. A régi naturisták felserdült gyermekei, akik Délegyházán nőttek fel, lázadoznak a szülők ellen, s azzal botránkoztatják meg az MNE régi tagjait,hogy ők nem hajlandók pőrére vetkőzni. Az idősebbek egy része pedig sokallja az 1000 Ft-os belépődíjat, körülményesnek találja a hely megközelítését, különösen akkor, ha kénytelen volt megválni gépkocsijától. A módosabbak kertes házukban, medencés nyaralójukban szabadon meztelenkedhetnek, vagy külföldi luxus naturista helyekre utaznak. Akik még Délegyházára járnak, inkább nosztalgiából teszik.

Ami Délegyháza történetét illeti, 1999-ben lejárt a kemping bérleti szerződése, az önkormányzat közölte, hogy a területet el akarja adni. Mivel az MNE nem tudta megvenni, az önkormányzattal és két magánbefektetővel együtt megalapították a Naturista Oázis Kft-t. Az egyesület társadalmi munkában végzett fejlesztéseiért 14 százalékos tulajdoni részesedfét kapott, a délegyházi önkormányzat részesedése 13 százalék,az egyik magánbefektetőé 15 százalék, és a többségi, 58 százalékos részesedés Sánta Istváné, aki a környezetvédő eljárásokat hasznosító KÖRTE Kft ügyvezetője.. Sánta túl akar adni a területen, szerinte ott kivételes adottságú lakópark létesülhetne. Terve megvalósításának azonban számos akadálya van, nemcsak az, hogy azt a naturisták, hasonlóan Délegyháza község önkormányzatához, élesen ellenzik. Egyelőre még a jelenlegi kempinget sem tudják fejleszteni, mert a területen kilenc “zárványtelek” van, amelyeknek tulajdonosaival is meg kellene egyezni. Ez mindeddig elmaradt, ezért nem létesült étterem, panzió a kemping területén, ezért elmaradott a terület infrastruktúrája. Sokan attól tartanak, hogy a tulajdonosok közötti vita esetleges rendezése sem tudja már feléleszteni a szervezett naturizmust. Ám a „délegyházai nudizás” emléke ettől függetlenül sokak felejthetetlen élménye marad.

Pelle János