Rékassy: több-biztosító helyett orvos-menedzsment csoportokat

Dr. Rékassy Balázs orvos-egészségügyi szakközgazdász, a GKI Egészségügy-Kutató Intézet tagja májusban bírálta az akkor indult egészségügyi reform koncepcióját. Gyurcsány Ferenc ezután találkozóra hívta, ahol Rékassy ismertette a több biztosítós modell szakmai veszélyeit, és megvalósíthatatlanságát, illetve a reformalternatívát jelentő - területi orvos-menedzsment csoportok felállítását célzó - elképzeléseket. Ám ekkor a kocka már el volt vetve: az MSZP-SZDSZ megállapodás a máig kidolgozatlan több-biztosítós modell mellett tört lándzsát.

Rékassy Balázs

Rékassy Balázs: Ez világszerte tapasztalható jelenség. A technológiai lehetőségek és a pénzügyi források között egyre tágabbra nyílik az olló. Egyre több az olyan beavatkozás, mely a tudomány mai állása mellett elvégezhető, mégsem vált gyakorlattá, vagy azért, mert önmagában túl sokba kerül, vagy azért, mert nagyobb csoportok számára nem finanszírozható. Nem lehet tovább fenntartani azt az elvet, hogy mindenkinek, minden ellátást biztosít egy egészségügyi rendszer.

hvg.hu: Akkor a megoldás az amerikai jellegű magánbiztosítási rendszer volna?

R.B.: Nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy létezik „középutas” megoldás is az európai és az amerikai modell között, és Magyarországnak ezt kellene bevezetnie. Az embereket nem utalhatjuk az öngondoskodásra, mint Amerikában, de a szocialista egészségügyi rendszer, a régi formájában sem tartható tovább fenn. Régen az egészségügyet a szocialista országok a kórházi ágyak és az orvosok számával mérték. Már azonban megváltoztak a betegségek, a gyógyítás módja, vagyis igen sok betegeket szakrendelőkben, ambuláns módon is meg lehet gyógyítani, akiket azelőtt befektettek. Tudnivaló, hogy a kórházi ellátás minden kezelési forma közül a legköltségesebb, és ebből le kell vonni a szükséges következtetéseket. Nem halogathatjuk tovább, hogy az egészségügyben érvényesüljön a költségtudatosság, különös tekintettel a hatékonyságra. Cél azt, hogy egységnyi pénzünkért a legnagyobb „egészségnyereséget” érjük el. Pusztán az a kérdés, hogy ezt miképpen lehet mérni, illetve megvalósítani.

hvg.hu: Miközben a reform deklarált célja, hogy racionalitást vigyen a rendszerbe, hosszú várólisták alakultak ki a kórházakban. Többen azért is fizetnek hálapénzt, hogy előbbre kerülhessenek a sorban. Ezt hogy lehetne megszüntetni?

R.B.: Kórházi kapacitásokat valóban meg kellett szüntetni, több ok miatt is. A kisebb települések kórházaiban, ahol egy-egy betegség viszonylag ritkán fordul elő, az orvosok nem szereznek elég gyakorlatot, ezért bizonyos műtétek kockázatosak lehetnek. Ilyenkor a beteget célszerűbb nagyobb egészségügyi központokba vinni, ahol kialakult a szükséges orvosi rutin. A magas fokú műszerezettséget, nagyfokú tapasztalatot igénylő költséges ellátási formák és a gyógyítási technológiák koncentrálását nem lehetett tovább halogatni, vagyis a reformra ezen a téren szükség volt. Ugyanakkor a kormány súlyos hibát követett el azzal, hogy a járóbeteg-rendelést, ezt a költséghatékonyabb ellátási formát előzőleg nem fejlesztette. Mivel a betegutak rendezése se volt tiszta is világos, napjainkra várólisták alakultak ki. A várólista kialakulásának van pozitív hatása is: kiszűri az álbetegeket, hipochondereket, – ez költségcsökkentő hatással van a kasszára. Más esetben viszont a beteg a várólista miatt később kapja meg a szükséges ellátást, és ettől a betegsége súlyosbodhat, állapota visszafordíthatatlanná válhat. Ez a helyzet például a szívkatéterezésre szoruló betegeknél, az ér-, vagy gerincsebészeti műtekre váróknál.

hvg.hu: Talán gondoskodni kellett volna arról, hogy az ambuláns rendelők érdekeltek legyenek abban, hogy kiváltsák a kórházi ellátások egy részét…

R.B.: Így igaz, és a mulasztás Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter felelőssége. Bár elismerés illeti azért, hogy egyáltalán bele mert vágni a reformba, mégis autokrata, ellentmondást nehezen tűrő személyiség, aki egy-személyi sok esetben, ad hoc és személyes indíttatásokkal színezett döntéseket hozott, és nem egy végiggondolt reformfolyamatot épített fel. Valószínűleg politikai nyomás alatt állt, amelynek legfontosabb üzenete az egészségügyre fordított költségek féken tartása, illetve csökkentése volt. Megjegyzendő, hogy ha késve is, de az egészségügyi kormányzat készül a járóbeteg-ellátás korszerűsítésére.

hvg.hu: A tehetősebb betegeknek eközben nem kell várakozniuk.

R.B.: A gazdagabb betegek a magánrendelőkhöz, illetve magánkórházakhoz fordulhatnak, ami nagymértékben növeli a társadalmi esélyegyenlőtlenséget, és a lakosság – EU-s viszonylatban is jelentős mértékű - egészségügyi kiadásait. Ez az egyik legfőbb veszélye hosszabb távon az elindult reformfolyamatoknak. A magánintézmények forgalma az év első felében soha nem látott nagyságúra nőtt. De az élelmesebb állami intézmények is különbséget tesznek gazdag és szegény beteg között. Külön cégbe szervezve működtetnek magánrészleget, ahol esetleg több millió forint ellenében, soron kívül megműtik azokat, akik ezt megengedtetik maguknak, ezzel is növelve a társadalmi esélyegyenlőtlenséget.

hvg.hu: Nemcsak a halasztható műtétek, de az életmentő diagnosztikai eljárások is pénzbe kerülnek a betegeknek. A PET-CT-re gondolok itt elsősorban. Ez hogyan lehetséges?

R.B.: A Bács-Kiskun megyei kórház PET-CT készülékén egy vizsgálat 250 ezer forintba kerül, amit OEP nem képes finanszírozni. Kérdés persze, hogy miért vásároltak Kecskeméten ilyen drága készüléket, ha nem tudják működtetni? Magyarországon az utóbbi időben gyakran előfordult, hogy egy jó szimatú magáncég drága berendezést vásárolt, amit egy évig OEP finanszírozás nélkül működtetett. Majd a következő évben a cég vezetői - kapcsolataik révén - elintézték, hogy az OEP befogadja a készüléket és finanszírozza a működését. Az egészségügyben uralkodó fejetlenségre mi sem jellemzőbb, hogy tavaly a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc avatta fel a korai daganatokat felderítő PET-CT-t, aminek a finanszírozása ma is megoldatlan. Egy olyan miniszteri rendelet született viszont, amely szigorúan megszabja, hogy ebből a fajta berendezésből melyik magáncég melyik gépét, milyen mértékben finanszírozza az OEP.

hvg.hu: Szlovákiában Robert Fico miniszterelnök pazarlónak nevezte a több-biztosítós egészségügyi rendszert, melyet most akar a kormány nálunk bevezetni.

R.B.: Azon kevesek egyike vagyok, aki a magánbiztosítók terén gyakorlati tapasztalatokat szerzett, ugyanis éveken keresztül vezettem az ING egészségügyi részlegét, melynek terméke a Vitalitás biztosítás volt. A problémáról a miniszterelnökkel is sikerült eszmét cserélnem. Vele beszélgetve megértettem, hogy azért szeretné magánbiztosítókra bízni a magyar egészségügyet, mert úgy érzi, az állam képtelen a megfelelő kontrollra, nem tud jó kompromisszumokat kötni a területen. Úgy véli, hogy a magánbiztosítók költség-racionalizálási technikája hatékonyabb eszköz a helyi lobbikkal szemben, és végre tudja azt hajtani a megtakarítás terén, amire az OEP képtelen.

Nekem viszont az a véleményem, hogy az OEP-nek az állam soha nem adta meg azt a jogosultságot, hogy érdemben alkudozzon. Ugyanakkor a magánbiztosítók - bár kétségtelenül visszafogják a költségeiket – sokat költenek adminisztrációra: az ING-nél minden száz befolyt forintból legalább tíz-tizenöt forint jutott erre a célra. Ha az alap egészségügyi ellátási csomag szintjén megjelennek nálunk a magánbiztosítók, várható, hogy ellenőröket, orvosszakértőket vesznek fel, kontroll mechanizmusokat alkalmaznak majd, nehogy az orvosok falhoz állítsák őket. A reklámköltségeiket is figyelembe véve, nem lesznek feltétlenül jobb gazdái az egészségbiztosítási járulékoknak, mint az erre szakosodott állami szervezet. A szlovák példa számomra azt bizonyítja.