Topolánszky Gyurcsányról, Zuschlagról és Ocsovairól

Debreczeni József könyvében Gyurcsány Ferenc felidézi az ifjúsági és sportminisztérium élén eltöltött időszakot, és kábítószerügyekben illetékes helyettes államtitkárát, Topolánszky Ákost „elsőrendű szakembernek, tisztességes köztisztviselőnek” nevezi. Fájlalja, hogy 2003 októberében menesztették a minisztériumból, amiért az akkori közigazgatási államtitkárt teszi felelőssé. Topolánszky, aki ma a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatóhelyettese, most az egykori tárcán belül kialakult informális hierarchiáról, a "visszautasíthatatlan" követelésekről, a pályázati pénzek elosztását eleve meghatározó politikusi előzsűriről beszél, és feltárja kirúgásának valódi körülményeit.

© Túry Gergely

T. Á.: 2003 márciusában foglalta el az irodáját, és ezután meglehetősen sokat beszélgettünk. Új idők új dalaival érkezett, igyekezett hatékonnyá tenni az GYISM működését. Naponta tartott miniszteri értekezletet, ami nagyon jót tett az információcserének. Hangoztatta, hogy vissza kell ugrasztania az agarakat, azaz korlátozni kell a politika megrendeléseket, távol kell tartani a lobbistákat. “Mi itt közpénzekről döntünk, ebbe a pártpolitika ne üsse bele az orrát”, mondta nekünk. Gyurcsány, akinek ekkor még nemzetegyesítő illúziói voltak, bizonyos értelemben közvetítői szerepre törekedett az MSZP és a Fidesz között, erről nyíltan beszélt. Hangoztatta, hogy a közigazgatási teljesítményeket mérhetővé kell tenni, és vezetőknek tízmillió magyar állampolgárból a legjobbakat kell választani. Ettől mi, köztisztviselők lelkesek lettünk, hihetőnek tűnt az akarása. Ebben az időszakban Gyurcsány és Mesterházy között - utóbbi egyértelműen a pártpolitika kiszolgálója volt - konfliktus alakult ki. A helyzet gyorsan megváltozott, Gyurcsány átpozícionálta magát, s már sokkal kevésbé gördített akadályt a politikai igények kielégítése elé a minisztériumban. 2003 végétől már a kormányfői szerepre készült, hosszabb időre elvonult a minisztériumi munkából, hogy Medgyessy utódjaként térhessen vissza.

hvg..hu: Ezek szerint Gyurcsány egy ideig valóban el volt szánva, hogy kitakarítja a politika Augiász istállóját.

T. Á.: Igen, kétségtelenül olyan embernek ismertem meg a későbbi miniszterelnököt, mint aki rendelkezik a demokrácia gyakorlásához szükséges intellektuális felkészültséggel, lehetett volna belőle akár elvi demokrata, nagy történelmi személyiség is. Sajnos azonban, a működése később ezzel ellentétes irányultságokat mutatott fel, közigazgatási értelemben is.

hvg.hu: Milyen körülmények között történt az ön menesztése a minisztériumból?

T. Á.: Ennek a történetnek most csak a politikai kultúra állapotai miatt van jelentősége. Eltávolításomnak nyilvánvalóan politikai oka volt. Hálás lehetek azért, hogy felmentésem ellen a szakma egésze, addig nem látott egységben, egy napon belül tiltakozott, és követelte a minisztertől döntése megváltoztatását. Szakmai okai tehát nem lehettek a döntésnek. Akkor egy napon át tárgyaltam Gyurcsánnyal az ügyről, aki hosszasan kereste a mentségeket. Többek között egy technikai érvre hivatkozott, amit a Debreczeni-könyvben is megismételt, vagyis hogy ő átengedte a döntés jogát a Szilvásyt felváltó Benedek András közigazgatási államtitkárnak, hiszen neki kell eldöntenie, kivel hajlandó dolgozni. Akkor ezt mondtam neki: “Nézd, Feri, szerintem egy demokrata ilyen helyzetben két dolgot tehet. Az egyik, hogy elfogadja a döntést, amennyiben törvényes alapon utasítják rá. Ezt én megteszem. A másik lehetőség viszont az, hogy ha szembesül vele, tudja, hogy rossz döntést hozott, akkor megváltoztatja azt.” Erre azt felelte, hogy nem tudja megváltoztatni a döntést.

Gyurcsány azt is elmondta, azért akar a magyar közigazgatás történetében először pályázatot kiírni a helyettes államtitkári posztok betöltésére, hogy a legjobbat találja meg. Biztosított, hogy szakmai téren velem teljesen elégedett, ezért biztatott, hogy pályázzam meg a helyemet. Közbevetőleg megjegyezte, a másik két helyettes államtitkártól, mindenekelőtt Ocsovaitól szívesen megszabadulna. Természetesen a pályázat elbírálása után Ocsovai maradt a helyén, én viszont mentem. Utóbb elmondták, többek között a miniszter is, kik voltak azok a vezető szocialista politikusok, akik követelték, hogy távozzak a minisztériumból. Nyilvánvaló, hogy a már másik, nagyobb szerepre készülő Gyurcsány nem akarta vállalni velük a konfliktust, és a pályáztatás alkalmat adott az eltávolításomra. Ettől függetlenül, a szakmának tett ígéreteiből egy sem teljesült, még csak részleteiben sem.

hvg.hu: Ezt hogy érti?

T. Á.: Ha egyszer mód adódnék, megkérdezném tőle,  miért hagyta ott minisztériumát úgy a miniszterelnöki székért, hogy a tárca mindhárom területe rendkívüli veszteségeket szenvedjen a következő költségvetési évben: sportcélokra 20-25 százalékkal kevesebbet fordított 2005-ben a költségvetés, mint 2004-ben, ifjúsági területre több mint harminc, a kábítószer elleni harcra pedig több mint 50 százalékkal kevesebb pénz jutott. Ezt a költségvetési cunamit azóta sem tudta sem kiheverni, sem ledolgozni a három terület. Közben Gyurcsány, már mint miniszterelnök, régi minisztériumát azonnali hatállyal felszámolta. Az ügyeket a régi gárda töredéke intézi az utódminisztériumokban. Az ifjúsági és kábítószerügyeket például a korábbi államtitkári szinttel szemben a döntéshozóktól minden tekintetben fényévnyi távolságra eső osztályszinten kell megpróbálni képviselni. El lehet képzelni, milyen eredménnyel történhet ez.

Manapság a közigazgatás értékeléséről, teljesítményének mérhetőségéről nagyon sok szó esik. Magam is nagy híve lennék a tényeken alapuló (tehát nem politikai kommunikációs eszközökkel operáló) értékelési rendszerek bevezetésének. Véleményem szerint ennek alapvető eszköze az adott terület szervezeti pozíciója, költségvetési helyzete, koncepcionális megalapozottsága (van-e elismert stratégiája, programja, road mapje), valamint a döntéshozóktól való távolsága. Gyurcsány úgy amortizálta le egykori minisztériumát, hogy bármelyik  mérőeszközt használjuk is , az súlyosan deficites helyzetet mutat.

Pelle János