A kurucinfós médiapuccs és a hídzár

Ifjúnyilasaink nagyon is tudják, hogy vannak jogaik. Az pedig, hogy van pofájuk a Kádár pribékjei által lefogott, összevert, tizennyolcadik születésnapján bitófára hurcolt Mansfeld Péterhez és sorstársaihoz hasonlítani magukat, nettó halottgyalázás. Nyilván jókat röhöghetnek az igazságszolgáltatás enyhe szankcióin. Legfőbb ideje, hogy arcukra fagyjon a mosoly.

Blokádkisérlet az Erzsébet-hídon. Jog és jogtalanság © Stiller Ákos

A honi jobbszélső oldal peremének „álrendőrei” gátlástalanul ügyes dezinformációs médiapuccsot csináltak. Nyúlfarknyi időre bár, de (eddig tisztázatlan módon) átvették a BRFK-sajtóosztály helyét. Orránál fogva vezetvén pár óráig jó néhány orgánumot. Elhitetve velük: komolyan vehető, hogy a rendőrség egy alapvetően másról szóló nemzetközi jogelvi döntést (a strasbourgi „gyülekezésjogi” ítéletet) és a büntetőtörvénybe ütköző taxisblokádot precedensnek véve engedi a főváros közlekedésének lebénítását.

A dolog nyilvánvaló tanulságul szolgál a médiának, hírellenőrzési és információszűrési gyakorlatát illetőleg. S intő jel a vérjobbos randalírozókkal szemben korábban is nemegyszer felkészületlenül álló hatóságnak. Demokráciánk bizarr színfoltjaként a virtuáltérben (is) rohamozó újhungaristák okozhatnak kínos meglepetéseket. Nem árt tisztán látni, kikkel van dolgunk. És persze illene már lefülelni a személyiség-és polgárjogokra, elemi civilizációs alapnormákra fittyet hányó (gyáván névtelenségbe burkolózó) digitális bűnözőket. Akik fellépésének egy haszna azért volt: a Fidesz végre nyíltan, karakánul szembefordult velük. És szőrmentén, közvetve sem védelmezi őket.

Utólag okoskodva persze banális átverésnek tűnik a felröppentett hírlapi kacsa. Bizonyítván, tudat alatt mennyire tekintélyelvű a legliberálisabb személyiség is: hajlamos rábólintani akárminek a valódiságára, ha névleg, papíron „illetékes hely” a feladó. Holott a svindli-jelleg evidens. Az emberjogi bíróság határozata kizárólag a spontán (tehát előzetes leszervezés-mozgósítás nélküli) demonstrációkra vonatkozik. Olyan tüntetésre, amit napokig hirdetnek a világhálón, nemigen mondható, hogy „alkalom szülte”.

S a dokumentum csak a békés rendezvényekre terjeszti ki ezt. Azokra a huligándzsemborikra – melynek deklarált célja, hogy egy törpepártnyi csoportocska, gépkocsivezetők százezreit „röghöz kötve” időveszteséget, jövedelemkiesést, bosszúságot, zűrzavart okozzon nekik – semmiképpen. Ami pedig az 1990 őszén lezajlott taxisblokádot illeti: annak résztvevői ugyanúgy bűncselekményt követtek el, mint a jelenlegi „hídcsata” tettesei. Erre bizonyíték, hogy az Országgyűlés, 1991. évi V. törvényében közkegyelmet gyakorolt cselekmény megvalósítóival szemben. (Márpedig amnesztiát ugyebár csak olyan kap(hat), aki vétett a jogszabály ellen.)

Tüntetés a taxisblokád idején. Eredendő bűn © hvg.hu

Hogy a rendőrség annakidején nem lépett közbe, két okkal magyarázható. Először is, túl friss volt annak emléke, hogy ’88-ban a posztkádári karhatalom brutálisan szétverte a másként gondolkodók demonstrációit. Így a csak pár hónapja beiktatott Antall-kormány nem szerette volna regnálását gumibotozással nyitni. (Plusz a hatóságok is gyakorlatlanok voltak az ilyenféle útzárak kezelésében.) Másrészt, ott nem egy, párszáz szélsőséges által megszállt terület volt a tét. Hanem országos méretű, sok ezer fős civil protesthullámról. Ezért a kormány tárgyalásokkal próbálta leszerelni őket. Mindez azonban nem változtat a dolog törvénysértő jellegén. A blokád jogtalanság lévén, az SZDSZ – parlamenti erőként – óriási hibát követett el a támogatásával. Ráadásul maga alatt vágta a jövőbeli fát: pillanatnyilag szinte az összes zavargó a 17 évvel korábbi cselekménnyel legitimálja önnön törvényszegését.

Bár ironikus, de tény: az ’56-os forradalmárok torz jelenkori karikatúrái akkor lettek volna pácban, ha a rendőrség valóban úgy tesz, ahogyan a hamisított gyorshírben sugalmazták. Ha maroknyi fanatikus Turul-jugend büntetlenül lefagyaszthat egy kétmilliós nagyvárost, úgy a járőrök – oszlatás helyett  – őket védhetnék. A feldühödött, lincselő kedvű polgárok tömegének haragjától, látván, hogy adóforintjaikból fizetett rendőreik tűrik a vérlázító jogsértést.