Kezeletlen alkoholisták, drogfüggők, pszichiátriai betegek az utcán

Az Országgyűlési Biztosok Hivatala (OBH) az idén jelentést készít a magyarországi hajléktalanokról, és ezen belül megvizsgálja az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) felszámolása után utcára került elmebetegek helyzetét, amit sokan kilátástalannak tartanak. Alkoholisták, drogfüggők, pszichiátriai betegek, szélnek eresztett volt állami gondozottak, mi lesz velük az új, több-pénztáras egészségügyi rendszerben? Erről kérdeztük Szilágyi Júlia pszichiátert, aki tizenkettedik éve az OBH egészségügyi és szociális ügyekkel foglalkozó munkatársa.

Korábbi felvétel az OPNI épületéről. Luxusszálló lesz?

Szilágyi Júlia: Formálisan tavaly április elsején vonták meg a fekvőbeteg ellátást az OPNI-tól, de december elsejéig tartott az összes osztály felszámolása. A patinás épületben ma már csak kis létszámú adminisztráció tartózkodik, a folyó ügyeket zárják le, hamarosan már csak őrök maradnak. Az intézmény bezárása kihatott az országos pszichiátriai ellátásra: az addig működő 9500 ágyból mintegy négy-ötszáz tűnt el, ennyivel kevesebb ágy maradt az országban pszichiátriai ellátás céljára. (A „Lipót” a Parlament után a második legnagyobb épület, 40 hektáros ősparkjával együtt  a főváros legértékesebb ingatlanja. A mintegy 30 milliárd forintot érő ingatlant a kormány eladja, még nem tudni kinek. A szerk.)  

A fővárosban magában is érezhetőek az OPNI felszámolásának következményei. A Lipótmezőről elbocsátott betegek közül sokan nem jelentkeztek az utódként kijelölt intézményekben, akár volt ott helyük, akár nem. Ezeknek a betegeknek gyenge az együttműködési képessége, ezért elbocsátásuk után hamar abbahagyják a gyógyszeres kezelést. A pszichiátriai gyógyszer felhasználásban mutatkozó visszaesés azt mutatja, hogy mintegy ezer pszichiátriai beteg nem váltja ki vagy nem íratja fel a gyógyszereit, ők tehát ellátatlanok. Jó részük már most hajléktalan, vagy rövidesen azzá válik. Tekintettel arra, hogy már nagyon régen nem dolgoznak, és ilyen állapotban esélyük sincs arra, hogy munkát találjanak, így a lakhatásuk is veszélybe kerül, ha van egyáltalán. Nemzetközi statisztikai adatok szerint az utcára kerülő pszichiátriai betegek számával arányosan növekszik a betegek által elkövetett bűncselekmények száma is. Mindez Budapest közbiztonságát is veszélyezteti.

hvg.hu: Az egészségügyi miniszter még tavaly azzal érvelt, hogy a pszichiátriai betegségek eredményes gyógyszeres kezelése nyomán kevesebb kórházi ágyra van szükség.

Sz.J: Horváth Ágnes érvelése nélkülözi a szakmai alapot. A gyógyszeres terápia valóban sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, de ez keveset ér jól működő pszichiátriai ellátó rendszer nélkül, mely képes arra, hogy kezelje és megtartsa a betegeit. Az orvosnak rendszeresen ellenőriznie kell páciensei pszichés állapotát, be kell állítania a gyógyszer adagolását, esetleg egy másikra kell cserélnie, stb. Sajnos, a kórházi ágyak számának csökkentésével párhuzamosan az 1927 óta működő idegbeteg-gondozó hálózatot 2002 óta folyamatosan visszafejlesztik, az úgynevezett bázisfinanszírozást állandóan csökkentik. Jelenleg a 2002 évi finanszírozásnak, - az inflációt is kalkulálva - kevesebb, mint a negyede jut a pszichiátriai járóbeteg-ellátásra. A kormányzat kihasználja, hogy az orvoslásnak erről a területéről könnyebb elvonni a forrásokat, mint máshonnan, mert a pszichiátriai betegek nem tanúsítanak ellenállást, rossz az érdekérvényesítő képességük. Többségük azt sem fogja fel, hogy mi történik vele, csak annyit érzékel, hogy egy kapun egyik napról a másikra nem mehet be többé, nincs ott az orvos vagy a nővér, akit évtizedek óta ismer. A legjobb úton vagyunk afelé, hogy a pszchiátriai ellátás kettészakadjon: egy szűk, fizetőképes réteg a pszichiáterek magánrendelőiben kap ellátást, míg a fizetőképtelen többséget alulfinanszírozott ellátó helyeken, nyomorúságos viszonyok között, rossz hatásfokkal gyógyítják majd.