Bayer-ügy: PLT válaszol a bírálatokra

Papp László Tamás Zsidózás kontra intellektuális lincskampány címmel közölt kommentárját bírálta Fekete György, Gábor György, és Szalai Erzsébet. PLT bírálóinak válaszol az alábbi írásában.

Magyarországon azonban a zsidóellenesség – néhány izolált esetet leszámítva – verbális szinten rekedt. Még a ténylegesen antiszemita utcai zavargók dühe sem közvetlenül a zsidóság ellen, hanem bizonyos közhatalmi intézmények (rendőrség, köztévé, parlament, stb.) ellen irányul. E sorok írója az internetes lánclevelek gyorsaságával terjedő aláírásgyűjtések mögött valamiféle – alaptalan – félelemérzetet diagnosztizál. Beszéljünk józan paraszti nyelven: Magyarországon a balliberális értelmiség soraiban közhelynek számít, hogy a szélsőjobboldal előretör, mi több, a Köztársaság létét fenyegeti. Mindez nem igaz.

Az utcai garázdálkodás, a hangnem radikalizálódása épphogy a „nemzeti fundamentalisták” marginalizálódását, elerőtlenedő bomlását, hatalomközeliségből való kiszorulását jelzi. 1990-ben a militáns jobboldal – a kormánypárttá váló MDF irányzataként – országházi tényező volt. Csurka még abban a ciklusban önálló pártot és frakciót szervezett, amely – némi apályt követően – ’98-ban már saját jogán vette a parlamenti küszöböt. Tíz éve úgy látszott, a jobboldali radikalizmus pártja megkapaszkodhat a Parlament kapujában, sőt gyarapodhat is. De a rákövetkező két választás igazolta: önálló radikáljobbos kispártnak nemigen van parlamenti létjogosultsága. A Fidesz persze retorikai gesztusokkal igyekezett magához édesgetni a MIÉP-Jobbik szavazókat. De manapság a legtöbb jobbszéli gyűlésen, portálon, rendezvényen Orbánékat zsidóbérenc árulónak tartják. Hisz ráutaló magatartásukkal sok mindent beígértek nekik, amit persze eszük ágában sem volt teljesíteni. A Fideszben eleve is csak hasznos idiótáknak tartották őket. De mostanra káros debilekké váltak. Akik voksot nem hoznak, csak kompromittálnak.

Egyszóval: nálunk momentán semmiféle fasisztavész nem közeleg. Van egy jobbos, populista néppártunk, melynek egyre perifériálisabb, törpe kisebbségi színfoltja a bedarált szélsőjobb maradéka. A demokratikus rend pilléreit nem ingatja szélsőséges áradat. Se a köztereken, sem pedig a választóhelyiségekben. Ha valaha bejut, pl. a Jobbik, az nagyrészt a szoclib értelmiség állandósult farkast kiáltása miatt fog bekövetkezni. Ugyanis a megalapozatlan vészriasztás elsorvasztja a társadalmi immunrendszert. A hamis veszélyérzet megléte éppoly aggályos, mint a reális veszélyérzet hiánya.

Ezt nem tudja – vagy akarja – megérteni Gábor György sem. Aki szerint szó nincs elhatárolódásra való felszólításról, ilyesmiről csak én fantáziálok. Hát, amennyiben óhajtja, belemehetünk néminemű jelentéstani vitába. Szerintem ama kérdés, miszerint Széles Gábor lapkiadói minőségében hogy dönt, „felvállalja-e a lap munkatársi gárdája a kollegiális együttműködést Bayer Zsolttal, és elvárja-e ezt Ön tőlük?”, igenis az elhatárolódást (vagy annak hiányát) feszegeti. Hiszen amennyiben egy újságtulajdonos közli beosztottjaival: nem igényli tőlük, hogy valakivel kooperáljanak, dolgozzanak, együtt húzzák az igát, gyakorlatilag azonos a kirúgással. Legalábbis az én értelmezésemben. E téren pedig – lévén szó magánlapról - változatlanul Fehér Ferenc vélekedését osztanám.

De ugorjunk kicsit. Gábor György – akár egy folyamatábrán – levezeti nekem, hogy Bayer Zsolt okfejtése definitív, vállalt antiszemitizmus. Ez faktum, nem is vitatnám. Azt viszont igen, hogy ez nálunk unikális jelenség volna. Olyat pedig főleg nem bátorkodnék leírni, hogy ez a magyarországi véleményiparban 1945 óta most történik először, így aztán rapid villámreagálást igényel. Hisz ez – ti., hogy zsidók maguknak keresik a bajt, ők tehetnek a közösségüket sújtó diszkriminációról - a legősibb antiszemita toposz. A preventív judeofóbia, hogy a zsidókat önvédelemből szükséges kirekeszteni, máskülönben ők teszik ugyanazt velünk, (ifj. Hegedűs) a pannon zsidógyűlöletnek (is) kimondott fundamentuma. Régi divat a zsidókat tenni felelőssé az őket érő gyűlöletért.