Lengyel László: Ki fogja kormányozni a viseltes autót?

Orbánra eddig a múlt és a hatalomnélküliség embereként néztek, ma övé a jövő és a hatalom. Most azon kell dolgoznia, hogy a túlzott várakozások el ne üssék ettől. A kisebbségi kormány és Gyurcsány Ferenc átengedte a kezdeményezést a többieknek. Érdemi kormányzásra nincs lehetőség. Ezért ismét a negatív kampánnyal kísérleteznek. Fodor Gábor kihasználja, hogy vele tárgyal a Fidesz az előrehozott választások feltételeiről.

Fodor Gábor az SZDSZ új elnöke. Tárgyalások a Fidesszel? © MTI

A választási kampány megkezdődött. Még nem tudható, hogy az előrehozott vagy a 2010-es választásé. Kormányozni már senki, uralkodni mindenki akar. A pártok elkezdték tesztelni a választói csoportokat, hogy mire hogyan reagálnak, melyik témát, szereplőt, politikai konstrukciót érzik fontosnak. Valamennyi pártfőnök a jelmondatának tekinti Nagy Frigyesét: Praevenire, quam praeveniri – megelőzni, hogy ne minket előzzenek meg! Miután tavaszi hadjáratával Orbán – a népszavazási győzelemmel és a kormánykoalíció felbomlásával – óriási területet foglalt el, most azon igyekszik, hogy stabilizálja a helyzetét és mérsékelje a várakozásokat. Lélektanilag átkerült a múlt és a jelen birodalmából a jövő birodalmába. Eddig a múlt és a hatalomnélküliség embereként néztek rá, ma övé a jövő és a hatalom. Most azon kell dolgoznia, hogy a túlzott várakozások el ne üssék ettől.

Orbánnak fontolóra kellett vennie, hogy akkor jut-e jobb helyzetbe, ha 2009 tavaszán, vagy ha 2010 tavaszán lesznek a választások. Ha az előrehozott választások idején a gazdaság súlyos helyzetet mutat, bármiféle győzelem után a megszorítás és a konszolidáció tönkrezúzza a népszerűségét, és Gyurcsányhoz hasonlóan a mélybe zuhanhat. De csábító a kétharmados győzelem reménye. Ha 2010-ig elevickél a kisebbségi kormány, és valamennyit javul a gazdaság, akkor némileg csökkenhet a győzelem mértéke, de könnyebb kormányozni. A jobboldalnak azért van szüksége 2010-ig lélegzetvételnyi időre, hogy fölkészüljön a kormányzásra. Orbán képesnek érzi magát és politikai erejét a kormányzásra egy felfelé menő, stabil gazdaságban – miként 1998-ban -, de nem a gazdasági válság, és az erre azonnal rezonáló társadalmi konfliktus megoldására. Mindenesetre azon kell igyekeznie, hogy fennmaradjon a kisebbségi Gyurcsány-kormány, mert az politikailag tartós gettóba zárja az MSZP-t, és egyértelművé teszi, hogy kié a többség: az övé.

Orbán helyesen teszi, ha mindenütt kiszivárogtatja, hogy tudja, miként állnak a dolgok, és ésszerűen fog dönteni, ha kormányra kerül. Sokkal jobb számára, ha most és nem a közvetlen választási kampányban vagy a győzelem után derül ki, hogy nem populista idióta, hanem a tényeket ismerő, a népszerűtlenséget is vállaló, felelős politikus. Igazi politikai hibát eddig csak azzal követett el, hogy nem beszélt óvatosabban a nyugdíjasokról, akiknek a gyanúját könnyű felébreszteni, és azzal, hogy megsértette saját pártját, miszerint „nem akart igazán győzni 2006-ban”. Népszerűsége így is magasabb a tarthatónál. Ezért ezek korrigálható hibák. De Orbán eddig kétszer verte meg önmagát nyert helyzetből, ellenfelei most is csak ebben bízhatnak.

A kisebbségi kormány és Gyurcsány Ferenc átengedte a kezdeményezést a többieknek. Érdemi kormányzásra nincs lehetőség. Ezért szinte átléptek az ellenzéki pozícióba, ismét a negatív kampánnyal kísérleteznek: "úgy nem lehet kormányozni, ahogy Orbán akar! A jövő nem mi vagyunk, hanem Orbán, csakhogy az szörnyű jövő." Az MSZP-ben mindenki tudja, hogy az egyetlen meglepő pozitív kezdeményezés az lenne, ha a párt Gyurcsány nélkül új, szélesebb koalíciós ajánlattal tudna előállni, és új szereplőt tudna találni 2010-re az MSZP élére. De a kisebbségi kormány erőltetésével, főleg a Fodor-SZDSZ-szel szemben, az MSZP elit – Kiss, Lendvai, Szekeres, Veres, Gráf - Gyurcsánnyal együtt süllyed el. Se kormányzati, se pártkiutat nem találtak. A kormányzatinak útjában áll, hogy megszerettették magukkal az önállóságot és a semmittevést. Nem akarnak se konszolidálni, se modernizálni, se reformálni, senkivel együtt élni – hagyják őket békén, bársonyosan nyugodni. Pedig továbbra is az egyetlen reményük, ha külső szakértőt és programot találnak egy szocialista-liberális, esetleg konzervatív kormány élére.

A párt szintjén az elit kölcsönösen sakkban tartja egymást. A Fideszben Orbán vasmarokkal tartja valamennyi vezető tökét. Az MSZP-ben Gyurcsány elérte, hogy a vezetők egymás tökét markolják, így biztosítva az ő zavartalan uralmát. A Fideszben az önkormányzati várurak – Kósa, Pokorni, Rogán - enyhítettek a szorításon, és alternatívát tartanak fenn, ugyanakkor az MSZP-ben a polgármestereknek – Botkának és társaiknak - eddig nem sikerült magukat 2010 embereiként felmutatniuk.