„A korrupció megfertőzheti az egész magyar gazdaságot”

Az utóbbi időben megszaporodtak a munkaadók , a hazai és külföldi befektetők szervezetei, illetve a Fidesz vezetői közötti tárgyalások. Mindkét fél készül arra az időszakra, amikor a mostani ellenzék kerül kormányra. A multik fő óhaja: a feketegazdaság visszaszorítása, a közbeszerzési törvény módosítása, a korrupció felszámolása, adóreform, mindennek révén a tisztességes verseny feltételeinek megteremtése – mutatott rá Rudnay János, a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága (NVMT) elnöke.

Rudnay János: Társaságunknak negyvenöt nagy nemzetközi cég tagja van, olyan, mint a Magyar Telekom, az Audi, a General Electric, a Philips, a Unilever, az Electrolux, a Bosch, a Pepsi Cola, továbbá pénzintézetek, építőipari vállalatok. Ezek a magyar GDP mintegy huszonöt százalékát állítják elő, vagyis a súlyuk meghatározó. Tizenhat évvel ezelőtt alakultunk azzal a céllal, hogy külföldi befektetőként ne csak kritizáljunk, de javaslatokat is tegyünk a mindenkori magyar kormánynak, miképpen segítse elő a gazdaság fejlődését. Minimális bürokráciával dolgozunk, elsősorban a tagjaink véleményét tolmácsoljuk. Abból indulunk ki, hogy ha az általunk képviselt cégek versenyképessége növekszik, az jót tesz az egész magyar gazdaságnak.

hvg.hu: Az utóbbi időben a politikusok mintha többet bírálnák a multinacionális cégeket, mind a jobb-, mind a baloldalon. Ugyanakkor a nemzetközi vállalatok is egyre kritikusabbak, elégedetlenebbek a mai magyar közállapotokkal.

R. J.: Miközben odafigyelünk a bírálatokra, hangsúlyozni szeretném, hogy a multinacionális cégek Magyarországon 99,9 százalékban magyar munkavállalókat foglalkoztatnak, magyar munkahelyeket tartanak fenn. Bár a tőke külföldről érkezett, de a multinacionális vállalatok a magyar gazdaság elválaszthatatlan részei. Megjegyezendő, hogy ma már számos magyar cég is multinak számít, mert tőkét exportál külföldre, és ott leányvállalatokat létesít. A társaságunk nem politizál, és azzal is tisztában van, hogy a politikusok véleményüket úgy alakítják, ahogy mindenkori érdekeiknek megfelel. Folyamatos kapcsolatot tartunk fel a közéleti szereplőkkel, legyenek kormányoldalon vagy ellenzékben.

hvg.hu: Mégis, a multikkal szembeni ellenérzés mire vezethető vissza?

R. J.: Magyarország, közvetlenül a rendszerváltás után, gazdaságilag nyitott volt, fogadta a külföldi befektetéseket, és a multik gyorsan felismerték az itteni lehetőségeket. Az ország a térségben előnyre tett szert, a legnagyobb cégek, szinte kivétel nélkül, először itt létesítettek leányvállalatokat, nemzetközi tudást, know-how-t hoztak be, amit nagyszerűen fel tudtunk használni. Folyamatosan javult Magyarország versenyképessége, felgyorsult a gazdasági növekedés, nőtt a termelékenység. A multik azonban nem teremtettek annyi munkahelyet, amennyit vártak tőlük, két okból: egyrészt a privatizáció során vásárolt cégek termelését ésszerűsíteni kellett, ami azzal járt, hogy a munkások egy részét elbocsátották. Másrészt, amikor a külföldi tőke zöldmezős beruházást hajt végre, a versenyképesség az elsődleges szempont, nem pedig a munkahelyek teremtése. A gazdasági élet szereplőinél a szociális problémák kezelése nem elsőrendű szempont, ezt az államnak kell megoldania. A szociális kiadások finanszírozása viszont csak azokból az adókból lehetséges, amelyekre az állam akkor tehet szert, ha a gazdaság jól működik.

hvg.hu: Ön szerint miért vesztette el Magyarország versenyelőnyét az ezredforduló után?

R. J.: Több oka is van. Egyrészt a szomszédos országok is észbe kaptak, nyitottá tették gazdaságukat, lépéseket tettek a külföldi tőke becsalogatása végett. Gyakran kedvezőbb ajánlatokat tesznek a külföldi befektetőknek, mint a magyarok. Ugyanakkor Magyarországon sokan úgy vélték, az ország túl van már az átalakulás nehezén, lehet ülni babérjainkon. Ebben szerepe volt annak is, hogy a magyar társadalom belefáradt a rendszerváltást követő első tíz évbe, ezért a népszerűségre törekvő politikusok a lazítás mellett döntöttek. Másrészt tizenhat-tizennyolc évvel ezelőtt még azért jöttek ide a befektetők, mert jól képzett munkaerőt találtak nálunk. Néhány éve azonban más a helyzet: a befektetők nem találnak megfelelő színvonalú szakmunkásokat. Segédmunkás bőven lenne, de túlnyomó többségük képzetlen, jó, ha elvégezte a nyolc általános iskolát. És ezen a problémán a képzés sem tud segíteni, mert annak színvonala is leromlott. A helyzet orvoslása hosszabb időt vesz igénybe, ezért mielőbb hozzá kell kezdeni. Súlyos gondot jelentenek továbbá a munkaerő járulékos költségei. Ha a szomszédos országokban olcsóbban lehet termelni, többek között azért, mert kevesebb járulék terheli a munkabért, akkor a befektetők oda települnek. Végül szólni kell az adókról. Ezt minden befektető számba veszi, hiszen a külföldi cégek pontos és megbízható adófizetők. De ugyanakkor azt látják, hogy kevés cég fizeti rendesen az adóját. Vagyis a multik úgy érzik, aránytalanul nagy terhet viselnek, sokat adóznak, miközben mások ez alól kivonják magukat. Ez a versenyképesség terén nagy hátrányt jelent a külföldi vállalatok számára. Tagjainknak elsődleges érdeke, hogy szélesítsék az adófizetők körét, szűnjön meg a feketemunka és a hamis számlák gyakorlata. Büntessék meg az adócsalókat, mindenki egységesen, kivétel nélkül fizesse a társadalombiztosítási járulékokat. A nemzetközi vállalatoknak már csak azért is érdeke a feketemunka visszaszorítása, mert ha az állam a munkavállalóktól nem tud elég bevételre szert tenni, újra csak hozzánk fordul, és azokat fogja megsarcolni, akik eddig is rendesen fizettek.

hvg.hu: Ezeket a problémákat nem jelezték az illetékeseknek? Hiszen a 2002-ben hivatalba lépett koalíciós kormány másról sem beszélt, minthogy igyekszik a külföldi befektetők, a multinacionális cégek kedvét keresni, jelezte, hogy odafigyel a véleményükre…

R. J.: Társaságunk tizenhat éve kapcsolatban van a mindenkori kormányokkal. Folyamatosan elmondjuk a véleményünket. De hiába sürgetünk intézkedéseket, azok jórészt nem történnek meg. Míg a magánszférában sikerült szabaddá tenni az utat a gazdaság fejlődése előtt, az állami szektorban nem került sor az elvárt reformokra. Márpedig az államapparátust ugyanúgy racionalizálni kellett volna, mint a privatizált, egykor állami tulajdonban lévő vállalatokat. Nem racionalizálták a közszolgáltatásokat és a közigazgatást, vagy ha megpróbálták, az balul ütött ki, mint például az egészségügyben. Holott elvontak annyi pénzt a gazdálkodóktól, így a külföldi nagyvállalatoktól is, amennyiből végre lehetett volna hajtani az egészségügy áramvonalasítását. És a feketegazdaság felszámolása terén is jóval komolyabb eredményeket lehetett volna elérni, hiszen ma Magyarországon egyes vélemények szerint a GDP 18-20 százalékát „feketén” állítják elő, de mások még ennél is nagyobbra becsülik ezt az arányt. Tekintettel arra, hogy a magyar GDP durván 26 ezer milliárd forint, elképzelhető, mekkora összegről van szó. Ha a költségvetés ennek a húsz százaléknak akár egy részére is rá tudná tenni a kezét, lenne miből csökkenteni az adókat és a járulékokat, finanszírozni a jóléti kiadásokat.