Karadzsics, a népirtás tudományának doktora

Hogy a II. világháború utáni legnagyobb európai genocídium közvetlen felelőse Radovan Karadzsics, az nem vitás. De az, hogy létrejött az a helyzet, amely lehetővé tette a szörnytettet, bizony regionális (sőt európai és nemzetközi) „csapatmunka” volt: a közvetett felelősséget nem egyedül Szerbia viseli, sáros a nyugati világ is.

Sokan vannak Szerbiában, akik a mai napig nem látják be, hogy az ország kisebbségpolitikája a szomszédos nemzeteknek rengeteg fájdalmat, sérelmet, kártételt okozott az elmúlt évszázadban, hogy a délszláv polgárháború kirobbantásában Belgrádnak óriási felelőssége volt. Legtöbbjük a hazáját kizárólag áldozatnak tekinti, amely a kereszténység és a nyugati civilizáció védőbástyájaként állt helyt az Oszmán Birodalommal szemben. Az országukat a hálátlan, kozmopolita Nyugat és az áruló, jugoszláv eszméhez hűtlen horvátok, bosnyákok, albánok, magyarok fel akarják darabolni. Akik így gondolkodnak, azok a honfitársaik által elkövetett bűnöket bagatellizálják, illetve nem kívánnak szembesülni velük. Netán egyenesen helyeslik, jogosnak tartják azokat. Azonkívül ne feledjük: a gyilkosságokat Milosevics, Karadzsics és Mladics rendelték el, de végrehajtásukban sokan vettek részt.

A verőlegények, a nőket erőszakolók, a kivégzőosztagok tagjai, a besúgók, a koncentrációs táborok őrei sejthetik: amennyiben a górékat elszámoltatják, lehet, hogy ők is sorra kerülnek. Ennél jóval szélesebb kört érintenek a háborús fosztogatások, a megöltek vagy elüldözöttek javainak szervezett lopása, a rezsim alvilági kapcsolatai, az embargó alatt nagyüzemivé duzzadt csempészet és feketegazdaság ügye.

Az újgazdagok - de még a kisebb mértékben jómódúak - közül is számosan szerezték vagyonukat bűnös úton. És ez alatt nem a magyarországi simlis-joghézagos, de békés privatizációt kell érteni. Hanem gengsztermódszerekkel zajló, véres zsákmányszerzést. Nem csoda, hogy ilyen légkörben Karadzsics úgy érezhette: nem kell lelepleződéstől tartania. Ahol sok embernek van háborús cselekedeteit illetően titkolnivalója, ott a kis bűnös nem a nagy bűnösre haragszik, hanem az ilyen vétkek feltáróira.

Ez az oka, hogy a kormány csak habozva, késlekedve mer szembemenni a közhangulattal, de a tisztességes szerbek is félnek a tömegtámogatást élvező nacionalisták bosszújától. A Kurucinfo belgrádi változatainak olvasói nem benzinespalackkal, hanem távcsöves puskával és távvezérlésű bombával dolgoznak.

Ugyanakkor felelős a vérengzésekben a beavatkozást halogató és dilettáns módon kivitelező nyugati világ is. Ahogy a többi balkáni kisállam politikája se teljesen ártatlan. S nemcsak annyiban, hogy, ha kisebb mértékben is, de a horvát, albán, bosnyák fél szintén követett el atrocitásokat. Hanem atekintetben is, hogy Milosevics és alvezérei ideig-óráig sok vonatkozásban beleillettek a szomszédok nacionalistáinak terveibe. 1993-94-ben volt olyan elképzelés, hogy Tudjman Horvátországa és a pánszerb irredenták felosztják egymás közt Bosznia-Hercegovinát. Így az ottani muszlimok semmit nem kaptak volna. Micotakisz görög kormányfőnél 1991-ben felmerült a lehetőség, hogy Kis-Jugoszláviával „társbérletben” szétdarabolják Macedóniát. Ettől függetlenül, a maga albánjaival konfliktusban lévő skopjei vezetés is örülhetett, hogy Szlobo vaskézzel tartja féken az etnikai rebelliót. (A macedóniai albán önrendelkezési mozgalom Koszovó 1999 nyári NATO-felszabadítása után kapott lendületet.) De az irracionális gyűlöletre alapozó koszovói albán, horvát és bosnyák nemzeti fundamentalisták is sokat köszönhetnek szerb kollégáinak. Nekik hála, pozícióikat meg tudták szilárdítani a szerb agresszió sújtotta országaikban.

Papp László Tamás